Az ellopott Föld

-Úticél rögzítve. -hangzott az irányítópultból a navigációs computer mondata.
-Jó... Térváltás, 3-mas fokozat. -motyogta a kapitány, miközben bepötyögött valamit a pult érintőképernyőjén.
Az ütött-kopott űrhajó körül létrejött a szubtér-buborék, melynek segítségével megkerülhetővé vált a kozmikus sebességhatár, a fénysebesség. Nem a hajó mozgott, hanem maga a tér, ezáltal fényévnyi távolságokat tehetett meg néhány nap alatt.

Csaknem két évszázada már, hogy az emberiség maradéka földönfutóvá vált egy idegen naprendszerben. A kifejezés, hogy földönfutó, a tények ismeretében kissé ironikusan hangzik, hiszen a Föld elveszett, már nincs is min földönfutónak lenni. 
Mire az emberiség észbe kapott, már túl késő volt. Az évezredeken át tartó UFO-észlelések, elrablások igaznak bizonyultak. Legalábbis a nagy részük. Civilizációnk hajlana óta figyeltek minket, több ezer éven át szövögették a nagy tervet. Végül, mikor az Ember először lépett ki a csillagközi térbe, nem vártak tovább és megtették. Egy hihetetlen teljesítményű teleportáló segítségével kicserélték a Földet egy hasonló méretű, tömegű, de élettelen bolygóra. A másodperc törtrésze alatt lezajlott az egész. A kormányok persze azonnal tudták, hogy valami nincs rendben, de az emberek többsége nem vett észre semmit. Esetleg néhányuknak gyanússá válhatott, hogy a Hold másképp néz ki és a csillagok sem olyanok, mint eddig. Aztán megmutatta magát az ellenség. Kevés, csak néhány ezer túlélő maradt, akik szétszóródtak ebben az idegen világban, valahol a galaxis egy másik szegletében.
Az idegenek pedig benépesítették az ellopott Földet, melyet beillesztettek egy hozzájuk közelebb eső naprendszerbe.
A maradék emberiség lenézett fajként küzdött az életben maradásért. Nem az őket idehurcoló szürkék üldözték őket, csak sehol sem látták őket szívesen. A kapitány azon szerencsések közé tartozott, akiknek sikerült beilleszkedniük az új világba. Ez általában azt jelentette, hogy saját, vagy bérelt szállítóhajókkal vállaltak fuvarozást veszélyes útvonalakon. Ezzel egyeseknek sikerült némi anyagi biztonságot teremteniük, mások csak simán odavesztek a végtelen űr mélyén.

Rozzant hajójával egy másik szállítóhajó felé igyekezett. Egy kolléga, azon belül is egy szemrevaló nő küldött rövid, ismétlődő üzenetet a vészfrekvencián. Azelőtt sosem látták egymást, de van itt, kint egy íratlan szabály: mindenki köteles segíteni a másiknak, ha módjában áll.
Ahogy közeledett a nő hajója felé, úgy vált egyre izgatottabbá. Vajon, épségben van még? Esetleg a hajójából ki lehet szerelni néhány használható alkatrészt? Így működnek itt a dolgok. Ha életet nem, legalább értéket mentsünk! ;-)

A sci-fi valósággá válik 2.: Teleportálás :-)

A Star Trek filmekben úgy használják a teleportálást, mint manapság a mobiltelefonálást. A sztori a 22. század után játszódik. Lehet, hogy addig (Vagy még korábban.) valósággá válik, addig marad az álmodozás.
De! Szerencsénkre a fizikusok is foglalkoznak már a témával :-)
Napjainkban is zajlanak kísérletek, a kvantum-összefonódás rejtélyes jelenségét kihasználva már sikerült információt cserélni távoli atomok között. Kezdetnek nem rossz ;-)

Michio Kaku professzor szórakoztató stílusú sorozatában természetesen ennek a témának is szentelt egy epizódot. /Sci-fi tudomány, az őrültség fizikája:

Egy másik érdekes film: A kozmoszon túl -  Kvantummechanika. A teleportálásról remek leírás a 33. perc környékén :-)

Egy érdekes kérdés: belép az ember egy teleportáló-gépbe, az szkenneli őt az utolsó atomig és... ??? Megsemmisíti, miközben egy másik gépben az ott rendelkezésre álló atomokból újra felépíti az itt szkennelt információk alapján. Az már egy másik ember. (Ne is bonyolítsuk meg azzal, hogy van-e Lélek és az szkennelhető, reprodukálható-e?)
De ki akarna megsemmisülni és egy másolatként újjászületni? :-)
Hmm. Belegondolva a részletekbe, elég sok hibalehetőséget kell kizárni még az első ember teleportálásáig.
Arról ugye nem beszélve, hogy ezzel vissza is lehet élni. Egyszer beszkenneltek valakit, azt végtelen darabszámban reprodukálhatják. Igaz? Gondolom, nincs akadálya, hogy több példányban is "teleportálják", vagy az információ tárolásával egy későbbi időpontban tegyék meg. Hmm. Jó lenne érteni is hozzá :D Azt hiszem, a technológiai kérdéseket hamarabb megoldják, mintsem az Ember éretté váljon a használatára :P
Egy másik lehetséges következmény: az emberiség teljesen ellustulna. Ugyanis nem lesz szükség gyárakra, hogy bármit is előállítsanak. Elég megtervezni, vagy egy létező tárgyat szkennelni és futószalagon lehet létrehozni a "semmiből". Ki akarna dolgozni? Minek? De hova vezetne ez?
Nézzük, mi szól mellette! Például teleportálnak egy súlyosan beteg embert, de útközben az adatcsomagból kitörölnek minden olyan információt, ami a betegségét okozó vírusokat, rákos sejteket írja le, vagyis a túloldalon elvileg egy egészséges ember készül el. Ez már jobban hangzik.
Remélem, sikerül megvalósítani. De aztán nehogy rossz kezekbe kerüljön! :-)