Aranka és Béla már hét órája kedvenc sorozatukról beszélgettek. A Trónok
harca szinte kimeríthetetlen témának bizonyult. Királyságok, sárkányok,
háborúk, összeesküvések, lovagok és lovaginák. ( :D
) Mindketten a legnagyobb rajongók közé sorolták magukat és egymás
szavába vágva, egymás mondatait befejezve idézték fel a
legemlékezetesebb pillanatokat a legapróbb részletekig. Béla nagyon
örült, hogy véletlenül a Stark rémfarkasos pólóját vette fel a randira
és általa kifogyhatatlan beszédtémához jutottak. Ezen kívül csak kínos
hallgatás és néhány sablonos kérdés volt a tarsolyában. Szóval minden a
legjobb úton haladt, bár egymásról gyakorlatilag semmit sem tudtak meg
az eltelt sok-sok órában. A pincérek már egymást váltva verték őket
szemmel, s amikor csak tehették az ő asztaluk mellett mentek el,
torkukat hangosan megköszörülve próbálták vendégeiket ráébreszteni, hogy
az elmúlt 7 órát mindössze egy-egy csésze jéghideg kávé fölött
töltötték. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezek csak melegedni ültek be és alig
fogyasztottak valamit.
-Dracarys! -poénkodott Béla, az Aranka szájából lógó cigihez tartva
öngyújtóját. A nő azonban elkomolyodott. Ezt elsősorban abból lehetett
megállapítani, hogy jobb szemöldökét alig észrevehető mértékben
felhúzta.
-Hogy mi? -kérdezte szigorú, számonkérő hangon a nő. Most már
egyértelműen kiült az arcára, hogy valami nagyon nem tetszik neki. A
cigarettát, melybe épphogy beleszippantott, remegő kézzel nyomkodta bele
a hamusba. Kezébe vette kis retiküljét, majd egy hirtelen mozdulattal
felpattant az asztaltól. A szék hangos nyikorgással csúszott hátrafelé a
csempézett padlón.
-Sárkánytűz. -felelte Béla kissé elbátortalanodva. Megszeppent vonásait
mosollyá próbálta alakítani, de ő maga sem érezte úgy, hogy ez sikerült.
Tanácstalan tekintettel meredt Arankára. Karja még mindig ki volt
nyújtva öngyújtóját tartva abba az irányba, ahol az előbb még
beszélgetőtársa, potenciális jövendőbelije ült.
-Komolyan azt hitted, hogy átbaszhatsz? -fakadt ki a nő. Feje vörös volt
a dühtől. Senki sem szereti, ha hülyének nézik, Aranka meg aztán pláne.
-De... miről beszélsz? Nem értelek. -kapkodott levegő után Béla.
-Hogy is érthetnéd. Nos, kedves barátom! -kezdte, a barátom szót pedig
alaposan kihangsúlyozta, hogy ezzel is nyomatékosítsa Bélában, hogy itt
és most mindennek vége. -A dracarys stimmel. -itt egy kis hatásszünetet
tartott, majd így folytatta. -Csakhogy bazdmeg! Te alsó valyriai
kiejtéssel mondtad, miközben Daenerys, aki ezt szokta mondani, felső
valyriai nyelven beszél! Azt hitted, nem szúrom ki? Te szerencsétlen!
Lószart sem tudsz a Trónok harcáról. Fogadok, még egyetlen részt sem
láttál! -üvöltözött eltorzult hangon a nő, majd sarkon fordult és Béla
már csak cipője egyre távolabbi kopogását hallotta.
Csak ült ott leforrázva, a kávézó többi vendége némán bámulta őt. Ki
sajnálkozó, ki megvető pillantásokkal méregette. A pincérek
fellélegeztek. Végre újra szabad lesz az asztal. Közben azért
összevigyorogtak kárörvendőn.
:D