Apró mesék

Ismét sikerült magyar filmeseknek egy olyan művet letenniük a Zasztalra, ami azért szegezi a nézőt a vászon elé, mert ténylegesen jó, és nem azért, mert hááát, magyar film, nézzük meg és szánalomból fogjuk rá, hogy jó vót. Műfaja szerint történelmi thriller. Hol van már A miniszter félrelép, a Meseautó és hasonló, vígjátéknak nevezett limonádé... Az Apró mesék simán megüti azt a színvonalat, amivel a nagy filmek ligájában játszhat. Erősen ajánlott!
A háború utáni romeltakarítás folyik, asszonyok várják haza férjeiket a frontról, vagy a hadifogságból. Újsághirdetésekben keresnek bajtársakat, akik hazajöttek és bármilyen hírt hozhatnak szeretteikről. Erre építi szélhámoskodását egy fiatal faszi, aki ugyanazt a történetet, "apró mesét" adja elő minden kétségbeesett asszonynál, s a reményért cserébe kosztot, kvártélyt kap, ami nem lebecsülendő egy romvárosban.
Végül emberére akad, aki szembesíti állítólagos katonatársaival, ám azok közül senki sem ismeri fel, így jól elverik, de sikerül megszöknie, és egy erdei faháznál találja magát. A házigazda nő és gyereke épp vadásznak. A kezdeti bizalmatlanságot, és a faszi meséjét a hős katonáról (Amit nem vett be a nő, lévén a férje egy szadista állat.) felváltotta a szeGszujális vonzalom. A bonyodalom ott kezdődik, hogy megérkezik PszichoApu. A nő pedig arra kéri a mesélő faszit, hogy ölje meg a férjét, merazegyállat.
Innentől sopilermentesen nehéz lenne folytatni
Aki megnézné (Kvára ajánlom, hogy ezt tegye! :D), az az alábbi bekezdést ne olvassa el!










Mondom, ne!






Én szóltam...








Kettőt csavartam volna a történeten, ha rajtam múlik. Persze lehet, hogy ettől nem lett volna még jobb...
1. a hazatérő férj lehetett volna egy családcentrikus, jólelkű ember, vagy csak egy átlagember, aki se nem ilyen, se nem olyan. A nő csak ráunt valamiért, esetleg szeretője van, és a hazatérő fickó útban lenne. A mesélő csávó megteszi, amire a nő kéri: megöli. Ám kiderül, hogy kvára bepalizták, mert az áldozata a légynek sem ártott, a nő pedig feldobja a katonai rendőrségnek...
2. a mesékben mindig ugyanaz játszódik le, helyszín a fagyos sztyeppe, a faházban talált síró csecsemő, amivel a két katona egyike elindul egy kórházba. Mi lett volna, ha az egész cselekmény a havas Ukrajnában épp fagyhalált haló "mesélő" látomása, álma. Mellesleg az egyik jelenetben igen határozott párhuzam figyelhető meg a hómezőn történtekkel.
:-)

Lars von Trier: A ház, amit Jack épített

Eleinte kicsit komikus, ahogy Jack elkezdi szedni áldozatait. A kényszeres viselkedése, hogy hatvanhatszor visszamegy az áldozat házába, és benéz egy újabb bútorláb alá, hogy hátha oda is fröccsent a vérből, amit majd a zsaruk megtalálhatnak. Később ezt a "gyengeségét" levetkőzi magáról, és egy szadista gyilkológéppé válik. Ám ekkor már késő a néző számára. Trier ügyesen helyezett minket egy pártatlan álláspontra. Jómagam ugyan nem drukkoltam kicsit sem Jacknek, de az áldozatokkal való együttérzés sem úgy működött bennem, mint bármilyen nem-Lars von Trier-film esetében. Úgy érzem, a faszi zseniálisan manipulál.
Mi van, ha ez egy teszt is, amin mi, nézők sorra elbuktunk, hiszen nem álltunk fel a legdurvább jeleneteknél sem. Kíváncsiak voltuk, milyen ezeket a dolgokat megtenni, mert amúgy sosem tennénk meg, de valahol azért mégis ott lapul bennünk is ez a bestia, és át akarjuk élni a brutális hentelést. Viszont a piszkos munkát inkább a "főhősre" bízzuk, hiszen nem esik jól összekenni a lelkiismeretünket ilyesmivel.
A halott gyerekét pitével etető anyuka, és a többi, azonosulhatatlan karakter meg szerintem azért olyan, mert egy igazi pszichopata pont így lát mindenkit: lélektelen tárgyak, csak hús, amivel dolgozhat, akár egy séf a konyhában. Pontos ábrázolás, ha innen nézzük, ezt nem is lehetne másképp érzékeltetni, átéreztetni a "normális" emberekkel.

Negat-ív 2. :-)

Kérték, hogy legyek kicsit negatív. Nos, számomra ez nem probléma. :D

Elég, elég a lelkem.
Nevetségesnek bélyegzett,
Elkeseredettségbe tessékelt,
Lenni, vagy nem lenni, most dőlt el.

Nem lenni! Elsüllyedni, önsajnálat
Sötét tengerén lenni szellemi Titanic,
Szobányi úszó szemét szélébe kapaszkodni,
Megfagyni, míg guminőm rajta terpeszkedik.
Hurráoptimizmus, hullámsír. Valami durvát ír,
A következő Blikkben egy bulvárhír.

Képzelt levélváltás egy magyar társkereskedésből...

Kedves Béla!

Kár volt vesztegetnie az idejét azzal a nagyon hosszú levéllel, mert nem az esetem. A profilképe olyan, mint egy kupac szar.

Sok szerencsét!
Aranka



Kedves Aranka,

Az nem profilkép, hanem tükör.

Üdv.,
Béla




:D

Nevetváltó műtét

Cserszömörce Benő, ez az új nevem, és gecire menő.
Mikor e két szót meghallod, a füledbe még a szőr is benő.
Keresed a szavakat, de nem jön ki a névelő.
Csak egy pont a hiányzó mondat végén, de sehol a velő.
Sokkot kapsz, és az agyad vegetál, mint az évelő
növény. Bemutatom neked a következő Nagy Ő-t.

yeah :D
 ...és még valami!

A napokban fedeztem fel,
hogy van ez a géppuskaszájú repper.
Magyar Eminem-nek nevezni hiba lenne,
a jenkiknek úgy mutatnám be, Eminem
az amerikai Funktasztikus-kópia,
ez a kövesdi rímgenerátor Detroitnak utópia.

Növényi lét :-)

Elhatárolódom a fenti videó tartalmától, stílusától, készítőjétől, megosztójától, meg mindentől. :D

Egyenesen a jövőbe

Béla fáradtan huppant a konyhaszékre. Az utóbbi hónapokban már minden nap dolgoznia kellett.
-Hogy haladtatok ma? -érdeklődött Aranka, miközben kimerte férjének a gőzölgő krumplilevest egy megsárgult tányérba, aminek a szélén már itt-ott lepattant a bevonat.
-Haladunk, haladunk. A kerület felével már majdnem végeztünk. Jó lenne, ha még többen lennénk, de így is napról-napra lelkesebbek vagyunk. -újságolta büszkén. Tekintetét le sem vette a tányér és a fazék között ingázó merőkanálról. Igencsak éhes volt már.
-Mondjuk, a bolt már nincs meg. Kilométereket mentem, mire be tudtam vásárolni.
-Személyesen vettem részt a lebontásában. -dicsekedett fülig érő szájjal a férfi.
-Nagyon ügyesek vagytok. -ismerte el Aranka. Konyharuhával megfogta a fazekat, és visszaemelte a tűzhelyre.
-Úgy ám! Én mondom, hogy egy hónapon belül a mi háztömbünk is sorra kerül, ha ilyen jól haladunk.
-Bár már ott tartanánk. -sóhajtott a nő. -Mindenki olyan türelmetlen. Az igazat megvallva én is kíváncsian várom már, milyen lesz.
-Tiszta lesz. Sehol egy épület, vagy egy út. Nyoma sem marad ennek a városnak. -vázolta fel Béla.
-Úgy szeretem, mikor erről beszélsz. -mosolyodott el Aranka.
-Úgy ám! Eltűnik ez a város, mintha itt se lett volna. És, ha Budapesttel végeztünk, jöhet a következő város. Pécs, Debrecen, Szeged... Később a kisebb városok, majd a falvak. Megnézném a képüket azoknak, akik akkor idelátogatnak. Rá se fognak ismerni erre az országra. -ránézett az időközben kiürült tányérban fekvő alumínium kanálra. -Egy napon majd ezeket is begyűjtik, és bezúzzák, vagy ledarálják, mint mindent. Végül semmi sem marad. Borzasztó izgatott vagyok a gondolattól is.
-Bár már ott tartanánk. -sóhajtott Aranka. -Holnap meglátogatom a nővéremet Budán.
-Valóban? Igyekezz, különben nem tudsz majd visszajönni!
-Hogyhogy?
-Hát a Szabadsághidat már félig elbontották. De az útburkolat talán még járható.
-Ez fantasztikus! Tehát holnapután végleg elvágjuk a Dunántúlt a keleti országrésztől. -Aranka teljesen lázba jött a bejelentéstől.
-Úgy ám! Dolgoznak a csákányok, vésőgépek. Ha lennének gyerekeink, ők már egy tiszta, civilizációtól mentes országban élhetnének. -ábrándozott Béla.
-Szerencsére senkinek sincsenek már. -fogta meg a férje kezét a nő.

:-)