-Van valami határozott életcélja?
-Igen. Valahogy kihúzni a halálig.
:-)
2019. május 3., péntek
2019. április 24., szerda
Gondolkodósos
Van, aki még nem fedezte fel, hogy a facebook felhasználónév névsorrendje felcserélhető. Ha meg abban a hitben él, hogy erre nincs lehetőség, akkor miért nem írja át magának, hogy például ne az jelenjen meg, hogy Ökör Címeres, hanem hogy Címeres Ökör? Ott van egy eredetileg poénosra vett név, és angol névsorrend szerint jeleníti meg a FB, amitől egyrészt nem vicces, de legalább szánalmat ébreszt.
Na, ez a proliság, mármint amit most csinálok. Én sem vagyok tökéletes, bődületes faszságokat megtettem már életemben, nem egyszer hülyét csinálva magamból. Most meg itt osztom a Zészt, ahelyett hogy kushadnék, és örülnék magamban, hogy ma még nem basztam el semmit. :D
Másokban olyan szívesen meglátjuk a hibákat. Szerencse, hogy én magamban is. Bár ettől szerintem az átlagosnál sokkal gyakrabban érzem hülyének, ügyetlennek magam. Milyen jó is azoknak, akik legalább magukon nem veszik észre. Elvannak boldog tudatlanságban. Most meg arra gondolok, hogy bizonyára nekem is vannak olyan dolgaim, amiket nem veszek észre, mások meg igen. Olyankor nekem is jó nem tudni. De közben tanulni csak azokból a hibákból lehet, amikről tudomásunk van. Erre jók az igaz barátok, akik kimondják, hogy a "király meztelen", mert tudják, hogy a hallgatással többet ártanának, mintha a nyomorultja megsértődne, hogy szembesítik önmagával.
Na, ez a proliság, mármint amit most csinálok. Én sem vagyok tökéletes, bődületes faszságokat megtettem már életemben, nem egyszer hülyét csinálva magamból. Most meg itt osztom a Zészt, ahelyett hogy kushadnék, és örülnék magamban, hogy ma még nem basztam el semmit. :D
Másokban olyan szívesen meglátjuk a hibákat. Szerencse, hogy én magamban is. Bár ettől szerintem az átlagosnál sokkal gyakrabban érzem hülyének, ügyetlennek magam. Milyen jó is azoknak, akik legalább magukon nem veszik észre. Elvannak boldog tudatlanságban. Most meg arra gondolok, hogy bizonyára nekem is vannak olyan dolgaim, amiket nem veszek észre, mások meg igen. Olyankor nekem is jó nem tudni. De közben tanulni csak azokból a hibákból lehet, amikről tudomásunk van. Erre jók az igaz barátok, akik kimondják, hogy a "király meztelen", mert tudják, hogy a hallgatással többet ártanának, mintha a nyomorultja megsértődne, hogy szembesítik önmagával.
2019. április 23., kedd
Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk! Mik vogymuk? Mik???
Amikor egy gyerek egyedül játszik, ő maga játékának főszereplője. Hős vitéz, király, autóversenyző, vagy bármi, ami a valóságban nem lehet. Minden egyéb karaktert csak elképzel maga köré. Én csavartam egyet a dolgon, és magam is az egyik elképzelt statisztája lettem kitalált történetemnek. Talán még ma is az vagyok. De ki lehet a főszereplő? És azt ki írja most, hogy én ezt írom? Lehet, hogy a többi statiszta is hozzám hasonló? Mi, a szereplők képzeljük világunk fölé az Írót, és nem fordítva? Mintha a bábok mozgatnák a bábozót. Vagy csak a bábozó játssza, hogy így történik? Akkor ezek sem az én gondolataim, ezt sem én írom. Hmm. :-)
2019. április 5., péntek
A tett - Gypsy Rose története
Még ott van ez A tett c. sorozat (HBO), ami egy true story. Egy
amerikai nő úgy döntött, szánalomkeltésből fog megélni, amihez saját
lányát, a makkegészséges Gypsy Rose-t (Baszki, már a neve is egy
büntetés.) vég nélküli betegeskedésre ítélte. Kerekesszékbe
kényszerítette, mindenféle újabb betegségeket kitalálva valahogy rávett
orvosokat arra, hogy pl. kioperálják a nyálmirigyét, gyomorszondát
tegyenek bele, és csak azon keresztül táplálkozhatott, és még hasonló
agyrémek. Gyakran szerepeltek helyi
tévéműsorokban, ami segített a nőnek jószívű adományozókat toborozni. A
Habitat for humanity alapítvány még egy házat is épített nekik, valamint
kaptak egy autót.
A lány közben felnőtté vált (Az anyja amúgy a koráról is hazudott mindenkinek.), normális életre vágyott. Az adományokat sorozatosan megdézsmálva félretett magának 170 dollárt, amiből titokban sikerült vásárolnia egy laptopot. Regisztrált egy társkeresőre, ahol megismerkedett egy retardált csávóval, akit később rávett, hogy szabadítsa meg a zsarnok anyjától. "Meghalt a ribanc." Jelent meg facebook oldalukon a szokatlan poszt. Később letartóztatták mindkettőjüket, a fiú életfogytot, a lány 10 évet kapott. Jelenleg tanul normálisnak lenni, miután 19(?) éves koráig csak Disney meséket nézhetett elszigetelt világában.
A sorozatban van pár jelenet, amikor a lány kiszáll a kerekesszékből és jön-megy. Utána mindketten úgy tesznek, mintha ez meg sem történt volna, és újból a székkel közlekedik. Szürreális.
DiJóhéjban ennyi a sztori. Tipikusan amerikai, középnyugati elmebaj, amit normális ésszel nem lehet megemészteni. Az anyja egy kibaszott beteg jószág volt. Megfosztotta gyerekkorától a teljesen egészséges lányát, fájdalmas orvosi beavatkozásokra kényszerítette, a fölösleges gyógyszeres kezelések miatt különféle (valódi) betegségei lettek, kihullottak a fogai, stb.. 30 éves kora előtt szabadulhat. Vajon mit kezd majd magával? Képes lesz-e normális életre?
Elképesztő drámák zajlanak akár a szomszédainknál is, csak nem tudunk, nem akarunk tudni róluk, esetleg a helyszínelő rendőrsereg, villogó járőrkocsik tömege tudósít arról, hogy a mindig mosolygós ismerősnél nem minden volt rendben.
Milyen lehet az egészségügyi rendszer az USA-ban, ha a kedves szülő diagnosztizál, és utalja be gyerekét kórházi kezelésre úgy, hogy az orvosok csak elvégzik, amit kér? Mert az olvasottakból, és a sorozatból is ez derül ki. Kivenni egy nyálmirigyet, mert az anyuka szerint nyáladzik a gyerek? Egy orvos megvizsgálta előtte esetleg? Olyan, mint valami tuningműhely, ahol az autótulajdonos óhajai szerint alakítják a verdát.
Az HBO sorozatán kívül vannak börtöninterjúk a lánnyal a youtube-on, meg állítólag egy dokumentumfilm is készült. A kedves anyuka azt állította, a 19 éves lányáról (Akit évekkel fiatalabbnak hazudott.), hogy értelmi szintje egy 7 évesének felel meg. Nos, ahhoz képest szerintem elég gördülékenyen képes magát kifejezni, és most már nem úgy néz ki, mint egy retardált, ahogy a rabosításkor, a narancsruhás képén...
A lány közben felnőtté vált (Az anyja amúgy a koráról is hazudott mindenkinek.), normális életre vágyott. Az adományokat sorozatosan megdézsmálva félretett magának 170 dollárt, amiből titokban sikerült vásárolnia egy laptopot. Regisztrált egy társkeresőre, ahol megismerkedett egy retardált csávóval, akit később rávett, hogy szabadítsa meg a zsarnok anyjától. "Meghalt a ribanc." Jelent meg facebook oldalukon a szokatlan poszt. Később letartóztatták mindkettőjüket, a fiú életfogytot, a lány 10 évet kapott. Jelenleg tanul normálisnak lenni, miután 19(?) éves koráig csak Disney meséket nézhetett elszigetelt világában.
A sorozatban van pár jelenet, amikor a lány kiszáll a kerekesszékből és jön-megy. Utána mindketten úgy tesznek, mintha ez meg sem történt volna, és újból a székkel közlekedik. Szürreális.
DiJóhéjban ennyi a sztori. Tipikusan amerikai, középnyugati elmebaj, amit normális ésszel nem lehet megemészteni. Az anyja egy kibaszott beteg jószág volt. Megfosztotta gyerekkorától a teljesen egészséges lányát, fájdalmas orvosi beavatkozásokra kényszerítette, a fölösleges gyógyszeres kezelések miatt különféle (valódi) betegségei lettek, kihullottak a fogai, stb.. 30 éves kora előtt szabadulhat. Vajon mit kezd majd magával? Képes lesz-e normális életre?
Elképesztő drámák zajlanak akár a szomszédainknál is, csak nem tudunk, nem akarunk tudni róluk, esetleg a helyszínelő rendőrsereg, villogó járőrkocsik tömege tudósít arról, hogy a mindig mosolygós ismerősnél nem minden volt rendben.
Milyen lehet az egészségügyi rendszer az USA-ban, ha a kedves szülő diagnosztizál, és utalja be gyerekét kórházi kezelésre úgy, hogy az orvosok csak elvégzik, amit kér? Mert az olvasottakból, és a sorozatból is ez derül ki. Kivenni egy nyálmirigyet, mert az anyuka szerint nyáladzik a gyerek? Egy orvos megvizsgálta előtte esetleg? Olyan, mint valami tuningműhely, ahol az autótulajdonos óhajai szerint alakítják a verdát.
Az HBO sorozatán kívül vannak börtöninterjúk a lánnyal a youtube-on, meg állítólag egy dokumentumfilm is készült. A kedves anyuka azt állította, a 19 éves lányáról (Akit évekkel fiatalabbnak hazudott.), hogy értelmi szintje egy 7 évesének felel meg. Nos, ahhoz képest szerintem elég gördülékenyen képes magát kifejezni, és most már nem úgy néz ki, mint egy retardált, ahogy a rabosításkor, a narancsruhás képén...
8 nap
Szerda este, vagyis csütörtök éjjel nem bírtam magammal, és a 7. után a 8.
részt is megnéztem a 8 nap c. drámasorozatból. Előző este ezzel
álmodtam, vagyis hogy kivettem a mikróból a melegített kávémat, s
miközben kavargattam, az ablakon át néztem, ahogy közeleg a fénylő pont
az égen. Minden porcikámban éreztem, hogy ez a végállomás. Furcsa volt
ízlelgetni a gondolatot, hogy perceken belül megsemmisülünk. Az utolsó kávém, az utolsó kinézés az ablakon, ma már nem fekszem le, mert nem leszek, és az sem lesz, ahová lefekhetnék. Valósághű
álom volt.
A sorozat:
Egy négytagú család megpróbál elszökni egy Oroszországba tartó vonattal. Valami maffiózó embercsempésznek adják az összes pénzüket, ám a Zasszony nem tud időben felmászni a tehervonatra, így lemarad, a lánya meg leugrik. Hazagyalogolnak, stoppolnak. A Zapuka és fia még mennek egy darabig, de... Meg szerepel benne egy pszichopata echtenémet, aki egy kicsit redneck-beütésű, vannak ilyen haverjai is, akikkel széttrollkodik egy házibulit, hogy megtalálja a tőle elszökött, drogos kva lányát. Pont ilyennek képzelek el egy Gestapo-tisztet (Az Indiana Jones és az elveszett frigyláda... c. filmben volt egy pont ilyen pofájú figura.).
Amit nem értek, és nem is magyarázzák meg, hogy a kormány miért tiltja meg a lakosságnak a menekülést és a bunkerépítést. És hogyan tudódott ki az aszteroida létezése?) Közben van egy kormányközeli faszi is, aki Amerikába próbál eljutni, de... Aztán kiderül, hogy vannak bunkerei az államnak, de mégsem annyi, és nem olyan, amilyenre felmarkolták a pénzt a kivitelezők. (Ezt ugye, nem kell magyarázni, itthonról ismerős a szitu. :D)
Több szálon fut a cselekmény, és számomra igen nagy öröm, hogy végre Európa pusztul el aszteroida-becsapódás által, s nem Amerika. Nagyon irigyeltem őket ezért, de most már megkaptam, amit mindig is akartam (i). A film az HBO Go-n elérhető. Valamiért elég ügyesen titkolták a létezését, sosem láttam az újdonságok között. De nekem nagyon bejön, aki szereti a világvége-történeteket, vagy csak a drámákat, annak feltétlenül ajánlom.
Némi spoiler következik, aki óvná magát ettől, az ne olvassa tovább!
Elképesztően erős a sztori és a látvány. Nem látunk a világért aggódó elnököket, vezérkari főnököket, sem Bruce Willis-szerű hősöket, akik sebtében kifejlesztett űrhajóval leszállnak a bestia felszínén, és atombombákat fúrnak le annak belsejébe, majd távoznak, azok pedig darabokra tépik az aszteroidát. Azt látjuk, amit a valóságban is látnánk: menekülő, önmagukból kivetkőzött embereket, egyszerű rendőröket, szomszédokat, átlagembereket, feldúlt utcákat, szemétkupacokat, megszűnő közszolgáltatásokat. Nyomasztó élethűséggel ábrázolja civilizációnk utolsó napjait. A napról-napra leépülő állam-infrastruktúra, az elhallgató segélykérővonalak, az utcákról eltűnő rendfenntartók, egyszerű polgárok, amikor már minden mindegy, mert napokon belül eltűnik ez a földrész. Ha fizikailag nem is, hiszen a becsapódás Franciaországról (A kilőtt rakétáknak köszönhetően.) Kazahsztánra tevődött át, de a távolság még így is kevés a közvetlen hatások elkerülésére (Lökéshullám, forróság, hamu- és törmelékeső, stb.), így csak azok élhetik túl, akik földalatti bunkerrel rendelkeznek. Hátborzongató precizitással mutatja be, hogyan válnak az utolsó pillanatban halálos ellenséggé akár családtagok is. Miképp lopakodik a lojalitás, a szeretet helyére az önző életösztön. Addig segítik egymást, míg úgy tűnik, mindegyikük számára lesz bunkerhely, vagy egyiküknek sem. Amikor kiderül, hogy csak két hely van, az anyuka rázárja az ajtót a szobában vajúdó nőre, aki a bátyja felesége, hogy helyettük ő és két gyereke élje túl. A bátyja pedig a felettese családját fenyegeti, hogy adják át helyüket, végül a megbeszélt helyen elhajt a tőlük lopott autóval a frissen megszült felesége mellett, be a bunkerbe. Az utolsó rendőr még megír egy büntetőcédulát, és egy autó ablaktörlője alá dugja. A kollégái napokkal ezelőtt leléptek.
Mély nyomot hagyott bennem ez a 8 részes sorozat.
Néhány dolog azért magyarázatra szorulna. Pl. hogy még az utolsó órában is volt áram mindenütt. Az erőművekbe bementek dolgozni az emberek, miközben a családjukat akár le is gyilkolhatta egy fosztogató banda, vagy elszabadult pszichopata, esetleg egy bekattant haragos? Ki menne be a munkahelyére, mikor a fizetését úgysem kapja már meg soha, ha meg is kapná, már nincs hol elköltenie, mert minden üzletet kifosztottak. Mi értelme lenne? Szerintem 99,99% otthon maradna a szeretteivel, vagy próbálna menekülni valamerre. Felelősség? Ha napokon belül minden elpusztul, nem mindegy, hogy 2 nappal korábban leolvad a magára hagyott atomreaktor? Nincs idő sugárbetegséget kapni, már semmire nem maradt idő.
A másik, hogy 5-8 nappal az armageddon előtt még az utcán tüntetnek az emberek a kormány ellen, előttük rendőrsorfal. Ilyen helyzetben a komplett állomány dezertálna, mert úgysem lenne, aki felelősségre vonná őket, nemhogy tűrni, ahogy a dühös tömeg dobálja őket. Miért teljesítenék a fejesek parancsait, mikor azoknak biztos helyük van a bunkerekben, nekik, rendőröknek, katonáknak pedig nem. Valószínűbb, hogy megostromolnák a bunkereket saját túlélésük érdekében. (Újabb spoiler: ez meg is történik.) És dühös tömeg sem lenne ugyanezért. Ami viszont lenne, az az elszabadult erőszak. A gátlásaikat levetkőzött pszichopata, szadista félállatok, akiknek nem kéne börtöntől tartaniuk, bármit megtehetnének, a büntetésük ugyanaz lenne, mint a jogkövető polgároké: aszteroidabecsapódás általi halál. Ettől függetlenül, amit a filmben látunk, éppen eléggé sokkoló, napokra biztosít elegendő útravalót agyalnivalóból.
A sorozat:
Egy négytagú család megpróbál elszökni egy Oroszországba tartó vonattal. Valami maffiózó embercsempésznek adják az összes pénzüket, ám a Zasszony nem tud időben felmászni a tehervonatra, így lemarad, a lánya meg leugrik. Hazagyalogolnak, stoppolnak. A Zapuka és fia még mennek egy darabig, de... Meg szerepel benne egy pszichopata echtenémet, aki egy kicsit redneck-beütésű, vannak ilyen haverjai is, akikkel széttrollkodik egy házibulit, hogy megtalálja a tőle elszökött, drogos kva lányát. Pont ilyennek képzelek el egy Gestapo-tisztet (Az Indiana Jones és az elveszett frigyláda... c. filmben volt egy pont ilyen pofájú figura.).
Amit nem értek, és nem is magyarázzák meg, hogy a kormány miért tiltja meg a lakosságnak a menekülést és a bunkerépítést. És hogyan tudódott ki az aszteroida létezése?) Közben van egy kormányközeli faszi is, aki Amerikába próbál eljutni, de... Aztán kiderül, hogy vannak bunkerei az államnak, de mégsem annyi, és nem olyan, amilyenre felmarkolták a pénzt a kivitelezők. (Ezt ugye, nem kell magyarázni, itthonról ismerős a szitu. :D)
Több szálon fut a cselekmény, és számomra igen nagy öröm, hogy végre Európa pusztul el aszteroida-becsapódás által, s nem Amerika. Nagyon irigyeltem őket ezért, de most már megkaptam, amit mindig is akartam (i). A film az HBO Go-n elérhető. Valamiért elég ügyesen titkolták a létezését, sosem láttam az újdonságok között. De nekem nagyon bejön, aki szereti a világvége-történeteket, vagy csak a drámákat, annak feltétlenül ajánlom.
Némi spoiler következik, aki óvná magát ettől, az ne olvassa tovább!
Elképesztően erős a sztori és a látvány. Nem látunk a világért aggódó elnököket, vezérkari főnököket, sem Bruce Willis-szerű hősöket, akik sebtében kifejlesztett űrhajóval leszállnak a bestia felszínén, és atombombákat fúrnak le annak belsejébe, majd távoznak, azok pedig darabokra tépik az aszteroidát. Azt látjuk, amit a valóságban is látnánk: menekülő, önmagukból kivetkőzött embereket, egyszerű rendőröket, szomszédokat, átlagembereket, feldúlt utcákat, szemétkupacokat, megszűnő közszolgáltatásokat. Nyomasztó élethűséggel ábrázolja civilizációnk utolsó napjait. A napról-napra leépülő állam-infrastruktúra, az elhallgató segélykérővonalak, az utcákról eltűnő rendfenntartók, egyszerű polgárok, amikor már minden mindegy, mert napokon belül eltűnik ez a földrész. Ha fizikailag nem is, hiszen a becsapódás Franciaországról (A kilőtt rakétáknak köszönhetően.) Kazahsztánra tevődött át, de a távolság még így is kevés a közvetlen hatások elkerülésére (Lökéshullám, forróság, hamu- és törmelékeső, stb.), így csak azok élhetik túl, akik földalatti bunkerrel rendelkeznek. Hátborzongató precizitással mutatja be, hogyan válnak az utolsó pillanatban halálos ellenséggé akár családtagok is. Miképp lopakodik a lojalitás, a szeretet helyére az önző életösztön. Addig segítik egymást, míg úgy tűnik, mindegyikük számára lesz bunkerhely, vagy egyiküknek sem. Amikor kiderül, hogy csak két hely van, az anyuka rázárja az ajtót a szobában vajúdó nőre, aki a bátyja felesége, hogy helyettük ő és két gyereke élje túl. A bátyja pedig a felettese családját fenyegeti, hogy adják át helyüket, végül a megbeszélt helyen elhajt a tőlük lopott autóval a frissen megszült felesége mellett, be a bunkerbe. Az utolsó rendőr még megír egy büntetőcédulát, és egy autó ablaktörlője alá dugja. A kollégái napokkal ezelőtt leléptek.
Mély nyomot hagyott bennem ez a 8 részes sorozat.
Néhány dolog azért magyarázatra szorulna. Pl. hogy még az utolsó órában is volt áram mindenütt. Az erőművekbe bementek dolgozni az emberek, miközben a családjukat akár le is gyilkolhatta egy fosztogató banda, vagy elszabadult pszichopata, esetleg egy bekattant haragos? Ki menne be a munkahelyére, mikor a fizetését úgysem kapja már meg soha, ha meg is kapná, már nincs hol elköltenie, mert minden üzletet kifosztottak. Mi értelme lenne? Szerintem 99,99% otthon maradna a szeretteivel, vagy próbálna menekülni valamerre. Felelősség? Ha napokon belül minden elpusztul, nem mindegy, hogy 2 nappal korábban leolvad a magára hagyott atomreaktor? Nincs idő sugárbetegséget kapni, már semmire nem maradt idő.
A másik, hogy 5-8 nappal az armageddon előtt még az utcán tüntetnek az emberek a kormány ellen, előttük rendőrsorfal. Ilyen helyzetben a komplett állomány dezertálna, mert úgysem lenne, aki felelősségre vonná őket, nemhogy tűrni, ahogy a dühös tömeg dobálja őket. Miért teljesítenék a fejesek parancsait, mikor azoknak biztos helyük van a bunkerekben, nekik, rendőröknek, katonáknak pedig nem. Valószínűbb, hogy megostromolnák a bunkereket saját túlélésük érdekében. (Újabb spoiler: ez meg is történik.) És dühös tömeg sem lenne ugyanezért. Ami viszont lenne, az az elszabadult erőszak. A gátlásaikat levetkőzött pszichopata, szadista félállatok, akiknek nem kéne börtöntől tartaniuk, bármit megtehetnének, a büntetésük ugyanaz lenne, mint a jogkövető polgároké: aszteroidabecsapódás általi halál. Ettől függetlenül, amit a filmben látunk, éppen eléggé sokkoló, napokra biztosít elegendő útravalót agyalnivalóból.
2019. április 3., szerda
Nehéz napok a Tesco nevű bolygón...
Állok
a kasszánál, befurakodik mögöttem a másik kasszához egy kb. 35 kilós
kiscsaj. Nyomában egy 40 év körüli másik, hogy hogy hagyhatta ott, üresen a
kasszát. Mire a kiscsaj egészen minimális indulattal a hangjában, hogy
de nem hagyta nyitva (A pénzes rekeszt.). "-Velem ne ordíts b+!"
-kikerekedett szemekkel a másik. Erre odajön egy harmadik nő, az valami
kisfőnök lehet, mert relatíve jól öltözöttnek tűnt. Az is jól lebaszta,
majd elővette a walkie talkieját és átment kápóba. Valamit mondott a
rádióba, utána a kiscsajhoz fordult, mint egy zsaru, aki épp igazoltat
egy csavargót. "-Mi a neved? MonGYad a neved!" A rövidre nyírt hajú, öltönyös (?), középkorú nő olyan ellenszenvet sugárzott, ahogy kezében a kis rádiójával vallatta a kiscsajt, hogy afölött egy pár napig még nehezen fogok napirendre térni. Mondd meg a neved, tudjam, kit köpjek be!
Nyomorúságos, és elszomorító volt, ahogy ezek ketten megalázzák Kiscsajt (Nevezzük mán' így hivatalosan is...). Kiélvezve, ha nem is azt, hogy megaláznak valakit, de hogy hatalmat gyakorolnak valaki fölött. Egy senki fölött, aki a Tesco ranglétra majdnem legalján helyezkedik el a rádiós kápónő és a polcszervizes között. Miközben ők maguk is senkik, sőt senkibbek, mert egy magukfajtát mószerolnak be éppen a főnökeiknél, hogy rúgják má' ki ezt a kis kvát, hát má' tényleg, miJazhogy itten ordít. (Nem ordított.) Nem így, nem hallottam ilyet, hogy kiskurváztak volna, de gondolatban ezt mondhatták, még ha nem is ezekkel a szavakkal.
Ugyanakkor van az éremnek egy másik oldala. Mert lehet, hogy a két másikat vonják felelősségre a főnökök egy 3,14tsa miatt, akinek megmondták, mit, s hogyan kell tennie, de baszik úgy csinálni, és itt most vagy ő fog szopni, vagy helyette még 3-4 olyan, aki rendesen végzi a munkáját. Mindenkinek igaza van, és senkinek sem. Biztos, akadnak olyan, aki pont úgy végzi a munkáját, ahogy elvárják tőle, jogos hát a kérdés, hogy miért ne az övé legyen az állás. De attól még nyomorúságos, és elszomorító volt ez a jelenet. Kiscsaj pedig azóta munka nélkül, vagy egy fegyelmivel a zsebében sírdogál. Elegánsabb, emberségesebb lett volna a vásárlók kizárásával, egy zárt irodában négyszemközt, hatszemközt megbeszélni vele, ha mulasztást követett el. Nem utolsósorban pedig hatékonyabb a probléma kielemzésére koncentrálni a vétkes nagy nyilvánosság előtti megalázása helyett. Valószínűleg csak kinevezik a kis- és középvezetőket, de nem képzik őket, ebből kifolyólag egyénenként változó, hogy képesek-e emberekkel bánni, vagy eszköztáruk kimerül a verbális agresszióban, és a egzisztenciális megfélemlítésben.
Ápdét (2019.04.05.): Kiscsaj továbbra is kasszásként dolgozhat a Tescoban. Örüljünk? Azért tesco-pénztárosnak lenni nem egy életcél. Remélem.
Nyomorúságos, és elszomorító volt, ahogy ezek ketten megalázzák Kiscsajt (Nevezzük mán' így hivatalosan is...). Kiélvezve, ha nem is azt, hogy megaláznak valakit, de hogy hatalmat gyakorolnak valaki fölött. Egy senki fölött, aki a Tesco ranglétra majdnem legalján helyezkedik el a rádiós kápónő és a polcszervizes között. Miközben ők maguk is senkik, sőt senkibbek, mert egy magukfajtát mószerolnak be éppen a főnökeiknél, hogy rúgják má' ki ezt a kis kvát, hát má' tényleg, miJazhogy itten ordít. (Nem ordított.) Nem így, nem hallottam ilyet, hogy kiskurváztak volna, de gondolatban ezt mondhatták, még ha nem is ezekkel a szavakkal.
Ugyanakkor van az éremnek egy másik oldala. Mert lehet, hogy a két másikat vonják felelősségre a főnökök egy 3,14tsa miatt, akinek megmondták, mit, s hogyan kell tennie, de baszik úgy csinálni, és itt most vagy ő fog szopni, vagy helyette még 3-4 olyan, aki rendesen végzi a munkáját. Mindenkinek igaza van, és senkinek sem. Biztos, akadnak olyan, aki pont úgy végzi a munkáját, ahogy elvárják tőle, jogos hát a kérdés, hogy miért ne az övé legyen az állás. De attól még nyomorúságos, és elszomorító volt ez a jelenet. Kiscsaj pedig azóta munka nélkül, vagy egy fegyelmivel a zsebében sírdogál. Elegánsabb, emberségesebb lett volna a vásárlók kizárásával, egy zárt irodában négyszemközt, hatszemközt megbeszélni vele, ha mulasztást követett el. Nem utolsósorban pedig hatékonyabb a probléma kielemzésére koncentrálni a vétkes nagy nyilvánosság előtti megalázása helyett. Valószínűleg csak kinevezik a kis- és középvezetőket, de nem képzik őket, ebből kifolyólag egyénenként változó, hogy képesek-e emberekkel bánni, vagy eszköztáruk kimerül a verbális agresszióban, és a egzisztenciális megfélemlítésben.
Ápdét (2019.04.05.): Kiscsaj továbbra is kasszásként dolgozhat a Tescoban. Örüljünk? Azért tesco-pénztárosnak lenni nem egy életcél. Remélem.
2019. március 19., kedd
Mint mások
-Nos tehát. Írja, Irénkém! -kezdte a fehér köpenyes doki. Vastag szemüvege ormótlan orrnyergére tolva, mögüle bámult ki kancsal szemeivel. Görbe ujjaival hol kihúzta, hol összenyomta a vizsgálóasztalon fekvő Aranka arcbőrét. A kettejük közötti igen jelentős kontrasztot egyszerűen nem lehetett nem észrevenni. De ugyanez elmondható volt Irénkéről, az orvosi asszisztensről is. Mindketten ronda teremtések voltak, s ami még megdöbbentőbb, az egész világon ez volt jellemző.
Aranka, aki egy mesebéli hercegnőnek tűnt a többiekhez képest, egy normális világban bizonyára sorra nyerte volna a szépségversenyeket, arcával a legdrágább luxustermékeket reklámozták volna. De nem itt!
Rémült arckifejezéssel tűrte a plasztikai sebész vizsgálódását. Ugyanakkor egész életében kirekesztettnek érezte magát, s emiatt rendszeres pszichoterápiára volt szüksége, hogy külseje miatt ne vesse magát a Dunába, vagy ne vágja föl az ereit. Mert bizony Aranka kilógott a sorból, szépsége miatt amióta csak az eszét tudta, rosszindulatú megjegyzések, aljas gúnyolódások céltáblája volt. Nem is vágyott másra, minthogy ugyanolyan ronda, kövér, utálatos természetű legyen, mint amilyen az összes többi ember. Ezért is fekszik most a sebész asztalán. Végre segít rajta valaki, csakhogy megszabadítja ezerszer átkozott szépségétől.
-Írom, írom. -toporgott a doki mögött Irénke. Kezében kis jegyzetfüzet, golyóstoll. Szerencsétlen párának olyan fülsértő volt a hangja, hogy Arankának még a feje is belefájdult. Az orvos gacsos ujjai azonban hamar elterelték a figyelmét, miközben selymes arcbőrét ráncigálták. Vastag fekete alkoholos filccel berajzolt néhány görbe vonalat a nő arcán.
-Nos tehát, írja Irénkém! Három horizontális metszés az arcon, alá néhány kelést. Az orrba természetesen kell egy 4-es méretű implantátum. Bááár... legyen inkább 6-os. Kicsi ez az orr, Irénkém. Nagyon kicsi. -mormolta.
Arankának egy apró könnycsepp szökött a szemébe a meghatottságtól. Végre olyan, vagy még nagyobb orra lesz, mint másoknak. Titokban abban reménykedett, hogy néhány bibircsók is kerül rá, s hogy oldalra kissé ferde lesz. Ha már lúd, legyen kövér, gondolta.
-A fogait is szépen rendbe tesszük. Borzasztó ez a szimmetria. De egy fogszabálytalanító pár év alatt megoldja. -folytatta az orvos.
Aranka kétségbeejtően soknak találta azt a pár évet. Most, azonnal akarta a csámpás, hiányos fogsort. Nincs igazság a Földön, kesergett magában.
-Á, a mellek... -két kezével markolászva megállapította, hogy túlságosan egyformák. Aranka zavarban érezte magát. -Na, nyugodjon meg, Aranka! Az orvostudomány ezt is megoldja. Majd az egyiket... Ööö, írja, Irénkém? -nézett hátra közben. A segítője szorgosan jegyzetelt. -Nos, majd az egyiket meglógatjuk. Igen, jó lesz az. Na, de ez az alak... -rázta a fejét. -Zavaróan vékony. Szükség lesz számos területen zsírbefecskendezésre. Csak amíg a hízókúra eredményei nem mutatkoznak. -tette hozzá megnyugtatásul.
-Ezt is írja, Irénkém! A páciens hozzávetőlegesen 175cm magas. 30 centivel csökkentendő a testmagasság. A fölösleget a lábakból vágjuk ki.
-Mondja doktor úr, mennyi időbe telik, mire én is normális leszek? -érdeklődött Aranka.
-Te jó ég! A hangjával mindenképpen csinálnunk kell valamit! -szörnyedt el a sebész. -Ha belefér a költségvetésbe, létezik egy speciális hörgősíp, melyet a gégébe ültetünk be, és ettől a malachoz hasonló hörgő hangot ad majd ki beszéd közben. Javaslom, ne sajnálja rá a pénzt! -tanácsolta.
-Nos tehát, megvan Irénkém? -fordult hátra asszisztenséhez.
-Megvan, megvan. -felelte.
Aranka lelkesedése a tetőfokára hágott. Szinte alig bírt magával, legszívesebben most azonnal belevágott volna. Az álma, hogy ugyanolyan csúnya legyen, mint a többi ember, belátható közelségbe került.
Aranka, aki egy mesebéli hercegnőnek tűnt a többiekhez képest, egy normális világban bizonyára sorra nyerte volna a szépségversenyeket, arcával a legdrágább luxustermékeket reklámozták volna. De nem itt!
Rémült arckifejezéssel tűrte a plasztikai sebész vizsgálódását. Ugyanakkor egész életében kirekesztettnek érezte magát, s emiatt rendszeres pszichoterápiára volt szüksége, hogy külseje miatt ne vesse magát a Dunába, vagy ne vágja föl az ereit. Mert bizony Aranka kilógott a sorból, szépsége miatt amióta csak az eszét tudta, rosszindulatú megjegyzések, aljas gúnyolódások céltáblája volt. Nem is vágyott másra, minthogy ugyanolyan ronda, kövér, utálatos természetű legyen, mint amilyen az összes többi ember. Ezért is fekszik most a sebész asztalán. Végre segít rajta valaki, csakhogy megszabadítja ezerszer átkozott szépségétől.
-Írom, írom. -toporgott a doki mögött Irénke. Kezében kis jegyzetfüzet, golyóstoll. Szerencsétlen párának olyan fülsértő volt a hangja, hogy Arankának még a feje is belefájdult. Az orvos gacsos ujjai azonban hamar elterelték a figyelmét, miközben selymes arcbőrét ráncigálták. Vastag fekete alkoholos filccel berajzolt néhány görbe vonalat a nő arcán.
-Nos tehát, írja Irénkém! Három horizontális metszés az arcon, alá néhány kelést. Az orrba természetesen kell egy 4-es méretű implantátum. Bááár... legyen inkább 6-os. Kicsi ez az orr, Irénkém. Nagyon kicsi. -mormolta.
Arankának egy apró könnycsepp szökött a szemébe a meghatottságtól. Végre olyan, vagy még nagyobb orra lesz, mint másoknak. Titokban abban reménykedett, hogy néhány bibircsók is kerül rá, s hogy oldalra kissé ferde lesz. Ha már lúd, legyen kövér, gondolta.
-A fogait is szépen rendbe tesszük. Borzasztó ez a szimmetria. De egy fogszabálytalanító pár év alatt megoldja. -folytatta az orvos.
Aranka kétségbeejtően soknak találta azt a pár évet. Most, azonnal akarta a csámpás, hiányos fogsort. Nincs igazság a Földön, kesergett magában.
-Á, a mellek... -két kezével markolászva megállapította, hogy túlságosan egyformák. Aranka zavarban érezte magát. -Na, nyugodjon meg, Aranka! Az orvostudomány ezt is megoldja. Majd az egyiket... Ööö, írja, Irénkém? -nézett hátra közben. A segítője szorgosan jegyzetelt. -Nos, majd az egyiket meglógatjuk. Igen, jó lesz az. Na, de ez az alak... -rázta a fejét. -Zavaróan vékony. Szükség lesz számos területen zsírbefecskendezésre. Csak amíg a hízókúra eredményei nem mutatkoznak. -tette hozzá megnyugtatásul.
-Ezt is írja, Irénkém! A páciens hozzávetőlegesen 175cm magas. 30 centivel csökkentendő a testmagasság. A fölösleget a lábakból vágjuk ki.
-Mondja doktor úr, mennyi időbe telik, mire én is normális leszek? -érdeklődött Aranka.
-Te jó ég! A hangjával mindenképpen csinálnunk kell valamit! -szörnyedt el a sebész. -Ha belefér a költségvetésbe, létezik egy speciális hörgősíp, melyet a gégébe ültetünk be, és ettől a malachoz hasonló hörgő hangot ad majd ki beszéd közben. Javaslom, ne sajnálja rá a pénzt! -tanácsolta.
-Nos tehát, megvan Irénkém? -fordult hátra asszisztenséhez.
-Megvan, megvan. -felelte.
Aranka lelkesedése a tetőfokára hágott. Szinte alig bírt magával, legszívesebben most azonnal belevágott volna. Az álma, hogy ugyanolyan csúnya legyen, mint a többi ember, belátható közelségbe került.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)