Trónok harca 7. évad (Daenerys bukása) :-)

A lány már álmában is nehezen lélegzett, s mikor felriadt, meg is értette, mi okozta ezt a szörnyű álmot. Csak halványan villódzó fényeket látott, de legalább abból az irányból némi meleg levegő áramlott didergő teste felé, amit csak néhány ruhafoszlány fedett. Egy büdös zsák volt a fejére húzva, nem emlékezett, mikor került erre a helyre és mióta van ez a fojtogató vászon az arcán. Karjai, lábai oldalra kikötözve, teljesen elzsibbadva, az a zsák pedig egyre fojtogatóbb. A pánikba esés szélén tántorgott, s csupán legendás akaraterejének köszönhette, hogy egyelőre képes volt uralkodni magán, kordában tartani légzését, bármennyire is nehéz volt, ahogy minden levegővételnél némi por is jutott róla a tüdejébe.
Túl sok ideje azonban nem volt ezen gondolkodni, mert a vele szemben lévő folyosóról léptek visszhangzottak. Az illető, akárki is volt, nem sietett, de az biztos, hogy egyenesen feléje közeledett, mert a hangok egyre csak erősödtek.
Érezte, ahogy pont előtte, alig pár centire a mellétől megállt az a valaki. Még a zsákon keresztül is megcsapta orrát valamiféle fűszeres ételszag, ami az illető szájából áradt. Ekkor tudatosult benne, hogy éhes, a szagtól beindultak a reflexei. Talán már napok óta nem evett.
Hirtelen mozdulattal lerántotta fejéről a zsákot. A lány eleinte kissé hunyorgott, szeme csak fokozatosan szokott hozzá a fényhez. Előtte egy zömök, szúrós tekintetű férfi állt. Tekintetével arcát méregette, végül megszólalt.
-Talán illene bemutatkoznom. -kezdte vigyorogva. Fogai össze-vissza álltak, szavait kellemetlen szájszag kísérte egyenest a lány arcába.
-...
-Ramsay Bolton vagyok. Még nem volt egymáshoz szerencsénk.
-Ha mos... -kezdte a lány felháborodva, de teljesen rekedt volt a hangja. Talán napok óta ez az első alkalom, hogy beszélhet. Megköszörülte a torkát. -Ha most rögtön elengedsz, nem végeztetlek ki! -fenyegette szikrázó tekintettel.
-Ha a sárkányaidra célzol... -a férfi ismét elővette sátáni mosolyát. -Belőlük a vérebeim lakmároztak.
A lány arcára döbbenet ült ki, majd vérben forgó szemekkel kezdte üvölteni. -Hazudsz! Én Viharban Született Daenerys vagyok, a... Ramsay egy leselejtezett zoknival tömte be a szőke lány száját, hogy végre csend legyen.
-Sajnos... -kezdte lassan, elmélkedve. -Túl hosszú a neved. Sürgősen ki kell találnunk neked valami rövidebbet. -közelebb hajolt a dühöngő lányhoz, szaglászta, mint valami állat. -Bűzös. Ja nem, az már foglalt. -röhögött Ramsay.
-De mesélek neked Bűzösről. Sokáig élvezte a vendégszeretetem ugyanitt, ahol most te vagy. Jó vendéglátók vagyunk, mi északiak. Szóval... Tőle elvettem valamit, amit nagy becsben tartott. És most tőled is elveszek valamit... -egy csontmarkolatú kést húzott elő, arcáról eltűnt az ijesztő vigyor, tekintetéből kiolvasható volt, hogy komolyan készül valamire. A pengéjét Daenerys felé szegezte...
5 perccel később...
Ramsay ismét azzal a vidám és beteg mosollyal állt a lány előtt. Szemöldökét emelgette és szinte pislogás nélkül meredt a lány szemébe. A zoknit időközben eltávolította a lány szájából.
-Ölj meg! Kérlek... -motyogta a lány.
-Ó, azt már nem... -felelte a férfi vidáman.
Semmilyen vérző sebet nem ejtett rajta a pengével, de ígéretéhez hűen mégis megszabadította őt valamitől, ami szinte védjegyévé vált és úgy érezte, képtelen élni nélküle.
Leborotválta a híres, dús szemöldökét.

:D

A teszt

-Rendben. Akkor jöjjön az első kérdés.
Aranka izgatottan figyelte a hivatalnok szájmozgását, mintha az nem lett volna elég, hogy hallja.
-Jó. Figyelek. -mondta Aranka.
-Adva van egy csótány és egy katica bogár. Az egyiknek pusztulnia kell, a másikat megmentheti. Melyik legyen az? -olvasta fel a listáról a hivatalnok, majd az orrnyergére előretolt szemüvege fölött egyenesen Aranka szemébe nézett.
-Ó, ez könnyű. A csótány dögöljön meg! -vágta rá Aranka.
-Második kérdés. Egyébként mindegyik kérdésben életről és halálról kell majd döntenie és mivel az első kérdésre már válaszolt, nincs kibúvó a többi alól. -Aranka kissé megszeppent, de az első kérdésből kiindulva úgy érezte, nem lesz ezzel gond.
-Nos, a második kérdés! Adva van egy macska és egy egér. Melyiküket mentené meg, ha egyiküknek mindenképp pusztulnia kell?
-Ööö, hát... -tétovázott Aranka, de eszébe jutott, hogy fél az egerektől. -Legyen az egér. Nem szeretem őket. Tudja? De a macskákat igen. Olyan jó őket simogatni. -mondta mosolyogva.
-Jó. -a hivatalnok írt valamit a papírra, amin a kérdések voltak. Aranka próbált feljebb emelkedni a széken, de nem látott rá a papírra. -Harmadik kérdés. Adva van egy macska, ami az öné, valamint egy vadidegen ember. Ebben az esetben is csak egyikük maradhat életben, de a másik életét megmentheti!
-Jaj, istenem. -sápadt el Aranka. Ez most egy fogós kérdés. A macskáját szereti. Bár jelenleg nincs neki, de régen volt és tudja, hogy imádta. De a vadidegen emberhez semmilyen érzelem nem köti, hiszen nem ismeri, semmit sem tud róla.
-Nos? -türelmetlenkedett a hivatalnok. Sürgetését nyomatékosítva, ceruzájával az asztalon kezdett dobolni. Aranka figyelmét egy pillanatra odavonzotta a ceruza mozgása. Kényelmetlenül érezte magát.
-Muszáj erre válaszolnom? -kérdezte ideges hangon.
-Igen. Az előbb mondtam, hogy nincs visszaút, kötelező minden kérdésre válaszolnia. -a hivatalnok kérlelhetetlen volt.
-A macskámat szeretem, nem tudnám elviselni, ha baja esne. -nyögte ki végül, lesütött fejjel.
-Tehát haljon meg a vadidegen ember a macskája helyett? -nézett a nőre, miközben ceruzáját írásra készen a papíron tartotta.
-..en. -mondta ki olyan halkan, hogy alig lehetett hallani.
-Tessék? Beszéljen hangosabban, kérem! -utasította a nőt.
-Khm. Igen.
-Negyedik kérdés. -Aranka összerezzent, amint a hivatalnok ezt kimondta. Vajon miféle kegyetlen döntésre kényszeríti megint? A hivatalnok felnézett a papírjából, majd megismételte.
-Szóval akkor a negyedik kérdés így szól. Adva van egy ember, aki az ön legjobb barátja és egy másik, aki az ön testvére. De csak egyikük életét mentheti meg. Várom a válaszát. -a hivatalnok letette a ceruzát a papír mellé, azzal párhuzamosan. A hegye pont Aranka felé nézett. Ez a nőnek is feltűnt és zavarta is, de a kérdés még inkább. Milyen választ lehet erre adni? Ezt senki sem gondolhatja komolyan!
-Mindkettőt megmenteném! -vágta rá dacosan a nő és a széken hátradőlve összefonta karjait, de nem volt ereje a hivatalnokra nézni, inkább az asztal elejét bámulta.
-Helytelen válasz. Megismétlem, csak egyiküket tudja megmenteni. Melyikük lesz az? -mondta a hivatalnok.
-Nem tudom. Képtelenség dönteni.
-Muszáj. Képzelje el, hogy legjobb barátja egy torony peremén kapaszkodik, a testvére pedig egy másik torony tetején ugyanígy. Egyikük sem tud segítség nélkül visszamászni biztonságos helyre és azt sem tudják megvárni, hogy ön mindkét toronyba felmenjen és felsegítse őket, mert mire egyiküket megmenti, addig a másik nem bír tovább kapaszkodni és leesik. Döntenie kell! -parancsolt rá Arankára.
Aranka izzadtságban úszva kapkodta a tekintetét. Talán a plafonra van írva a megoldás? Esetleg a padlóra? Nem... De vajon hogy döntene, ha a felvázolt helyzet előállna?
Hosszú percekig hallgatott, végül úgy határozott, hogy bár a barátnőjével mindent a világon meg tud beszélni, meg tud osztani és nagyon jól érzik magukat egymással, a testvér azért mégis csak testvér.
-Én... a testvéremet menteném meg. -nyögte ki halkan.
-Köszönöm a választ. -mosolygott a hivatalnok. Aranka megkönnyebbült, hogy itt vége is a tesztnek.
-Ötödik kérdés. -folytatta. Aranka idegességében összerándult a széken és két kezével az arcába, s hajába túrt.
-Adva van az ön édesanyja és az ön gyermeke. -kezdte a hivatalnok érzelemmentes hangon.
-Elég ebből! Nem vagyok hajlandó ilyen kérdéseket még csak meghallgatni sem! -üvöltötte Aranka vöröslő fejjel. Nagyra nyílt szájából nyálcseppek fröcsköltek az íróasztalon lévő papírra. Mikor a nő felpattant a székről, akkor látta, hogy összesen 10 kérdés van.
-De kérem. Világosan le vannak fektetve a szabályok. A válaszadást... -magyarázta a hivatalnok, de Aranka félbeszakította.
-Törölje ki vele a seggét! -mutatott a papírra, majd gyors léptekkel távozott a helyiségből.
A hivatalnok a legteljesebb nyugalomban jegyzetelt valamit az ötödik kérdés mellé. Közben szája mosolyra görbült.
-Ez hülye... A harmadiknál mindenki abbahagyja és kimegy. Ez majdnem végigcsinálta az egészet. Pont ez a teszt lényege. -motyogta magában, miközben alig bírta visszatartani a röhögését.

:P

Társkereskedelem - 1985 ;-)

Hosszú sor kígyózott a teakiosztó előtt. A városnyi méretű gyárban több száz hasonló működhetett, a pontos számot valószínűleg senki sem ismerte. Minden reggel, műszakkezdés előtt itt várakoztak a teázni vágyók.  Hamarosan meg is érkezett a kosztól szürkének ható puttonyos autó, benne az alapanyaggal. Rendkívül nagy sűrűségű, de súlyához képest igen apró méretű, szabálytalan, gombóc alakú valami, amit teának hívtak. Az egész nem volt nagyobb, mint egy focilabda, mégis két jól megtermett férfi erőlködött el vele a kondérig, ahová is nagy nehezen bedobták. Több tízezer munkásnak elegendő tea készült aztán ebből a vízben oldódó, sűrű anyagból. Aranka álmosan didergett a csípős reggelen. Kopottas bádogbögréjét karba tett kézzel szorongatta, bőrének nem esett jól a hideg fém érintése. A Nap már világoskékre festette a keleti horizontot, a másik fele még sötétlett, de a gyár utcáin takarékossági okokból máris lekapcsolták az amúgy is gyér közvilágítást, így szinte félhomályban folytatódott tovább a várakozás. A több ezres tömeg halk duruzsolása egybefolyt, képtelenség volt egyetlen értelmes szót is kihallani belőle, de Arankát ez most nem is érdekelte. A Népnemzeti Társkereskedelmi Hivatal engedélyével a zsebében végre ő is részt vehet az Állam által szervezett randikon. Havonta egy találkozásra jogosítja fel a frissen megszerzett papiros. Mivel a tea-sor igen lassan haladt, úgy határozott, addig rágyújt. Vállára vetett szatyrából elővett egy lyukacsos nejlonzacskót, kihúzott belőle egy Társkereső márkájú cigarettát, de az nem gyulladt meg, így inkább visszatette a zacskóba és tovább várakozott. A sor elejéről (Már igen közel volt.) jajveszékelés törte meg az emberi hangok addigi tompa moraját. Egy munkás, akinek vélhetően nem volt bögréje, a két tenyerét összezárva tartotta oda a teáért, de az még túl forró volt és megégette. Amit tudott, gyorsan megivott belőle, de vöröslő kezeit fújkálva távozott, az arcára fájdalom ült ki. Aranka egy pillanatra megszánta, de aztán gondolatai ismét a társkereskedelemben merültek el. :-)

Racionális döntések...

Egy bájos, ifjú hölgy lépkedett a használt autó kereskedés udvarán. Két sorban álltak az új gazdájukra váró elárvult négykerekűek. A sorok között sétálva a nőnek olyan érzése támadt, mintha mindegyik őt bámulná nagy, szomorú tekintetű fényszóróival. "-Engem vegyél meg! -Hé, légyszi, engem vigyél magaddal!" és ehhez hasonló gondolatok keletkeztek a fejében, már-már szinte meghatódott és legszívesebben mindet magával vitte volna, csak ne álljanak ott olyan elhagyatva, szomorúan, kitéve az időjárás viszontagságainak. Minden új odatévedő ember láttán reménykedve, hogy hátha... "-Talán most én is újra tartozom majd valakihez és nem itt fogok elrohadni ezen a szörnyű helyen, a szabad ég alatt."

-Szép jó napot, hölgyem! Miben segíthetek? -váratlanul egy olcsó öltönyt viselő fószer jelent meg a nő előtt.
-Ó! Jó napot! Egy autót szeretnék vásárolni. -jelentette ki határozottan.
-Ez esetben a legjobb helyen jár. Van valami konkrét elképzelés, vagy ajánlhatok önnek valamit? -hadarta az eladó rendkívül nyájasan.
-Igen, kérem! -vágta rá a nő.
-Nos?
-Piros legyen! -pontosított.
Az eladó széles mosollyal fogadta a nő kérését. Lelki szemeiben már megjelentek azok a bizonyos dollárjelek. Könnyű dolga lesz, szépen rásóz erre a nőre egy roncsot.
-Akkor kezdjük az elején! Milyen méretű autóra gondolt? -kérdezte a fickó.
-Hát, egy kisebbre gondoltam, ami kétajtós és nem foglal túl sok helyet. Ja és piros! -fejtette ki a nő. -Mondjuk, ez itt! Igen, ez számomra tökéletes. Olyan szép színe van és ez pont kétajtós. -lelkendezett a nő.
-Ööö.., ez egy Ferrari, hölgyem. Igaz, hogy piros és kétajtós, de 20 millió az ára. Talán nem is a legjobb választás, ha mindennapi használatra óhajtja. -világosította fel az eladó.
-Jézusom! Nekem annyi pénzem nincs! Csak 1 millióm van. -hüledezett a nő. Első látásra úgy tűnt, orvost kell hozzá hívni, annyira sokkolta az információ.
-Vannak olcsóbb modelljeink. Ez itt például 1 millió kétszázezer. Kevés kilométert futott, érvényes műszakija van... -mutatott egy igen jó állapotúnak tűnő kétajtós Volkswagenre.
A nő felhúzott szemöldökkel mustrálgatta a kis Volkswagent, de látszott az arcán, hogy nem tetszik neki. -Szép, szép, de ez fehér. Én ragaszkodom a piroshoz.
-Százezret tudunk engedni az árából, higgye el, ez nagyon jó vétel ennyiért! -próbálta győzködni a férfi.
-Hé! És az? -mutatott a sor végén árválkodó piros Renaultra. -Az tetszik! Mennyi az ára?
-Az? -kérdezett vissza fintorogva az eladó. -Kettőötven. De elég rozsdás és törött is a hátulja. Meg nincs műszakija. Sokat kéne rákölteni és ez a modell egyébként sem a megbízhatóságáról híres. Jobban jár egy német gyártmánnyal. -érvelt a férfi.
-Nekem az kell! -a nő hajthatatlannak tűnt.
-Higgyen nekem, kérem. Ez a Volkswagen a legjobb vétel. Tudja mit? 1 millióért a magáé! Az a Renault üzemképtelen!
-Nekem a piros kell!
Az eladó hatalmasat sóhajtott.
-Rendben. Megcsináljuk az adásvételit, közben hívok hozzá egy trélert.
-Juj, de jó! -örvendezett a nő.
...
-Neve?
-Aranka.
-Milyen Aranka?
-Piros Aranka.
...

Nemzeti Társkereskedelmi Hivatal

-Neve?
-Aranka. -felelte a nő bátortalanul az asztal túloldalán helyet foglaló, kissé szigorú tekintetű, középkorú asszony kérdésére.
-A társkereskedelmi-nyilvántartásban nem szerepelhet a saját nevén. Találjon ki valamit helyette, ami maga szerint megfelel! -folytatta az asszony. A hangja is olyan volt, mint egy őrmesteré.
-Hát...
-Nos? Gyerünk, hölgyem! Nekünk nincs időnk erre. Odakint még várnak. -ripakodott rá az "őrmester-asszony".
-Jó, akkor legyen egy A-betűs, azt könnyebben megjegyzem.
-Tehát? -sürgette, miközben türelmetlenül dobolt ceruzájával az asztalon.
-Anomália. Igen, ez jó lesz. -bökte ki Aranka.
-Hmm. Maga tudja... -hagyta rá az adminisztrátor és beírta az űrlapra, hogy Anomália.

Aranka kilépett az adminisztrátor irodájának bőrkárpitos ajtaján. Elegáns, régi épületben volt a Nemzeti Társkereskedelmi Hivatal. Ki tudja, régen mire szolgáltak ezek a helyiségek. Aranka most boldog volt és megkönnyebbülten lépkedett a zsúfolt folyosón, ahol hozzá hasonló fiatal nők várták a bebocsátást a társkereskedelmi adatbázisba. Kezében büszkén tartotta a lebélyegzett, államilag jóváhagyott, okmánybélyeggel ellátott felvételi lapot. A többiek (Már, akik észrevették őt abban a nagy zsivajban.) irigykedő pillantásokkal szurkálták. Az átlagos várakozási idő akár 8-10 óra is lehet a Hivatalban. Kivételt képeznek ez alól a protekcióval rendelkezők, mert ők soron kívül nyilvántartásba kerülnek és máris megkezdhetik a társkereskedelmet.
Aranka első dolga volt, hogy végre igyon egy pohár frissítő csapvizet. Reggel óta sorban állt, még pisilni sem mert elmenni, nehogy valaki addig a helyére tolakodjon. A tömött folyosón érezhetően melegebb és büdösebb volt a levegő. Nem szellőztetnek. Az irodában zúgott a légkondicionáló. Kellemetlenül érezte magát annyi türelmetlen ember közt.

-Jó napot kívánok! -szólalt meg egy csupán résnyire felhúzott ablak előtt. Az üvegen nem lehetett tisztán átlátni, csak a mozgást lehetett kivenni, ha ugyan volt a túloldalon valaki. Fönt, egy ízléstelenül nagy táblán a BÜFÉ-felirat hirdette a helyiség funkcióját.
Hosszúnak tűnő másodpercek teltek el, mire egy fehér köpenyes alak tűnt fel odaát. Egyenesen az ablak felé tartott.
-Napot! Mit adhatok? -kérdezte mogorván. Egy férfi volt az a fehér köpenyes. Bizonyára ő a büfé-szolgálatos.
-Csak egy pohár vizet kérek szépen. -mondta Aranka. Maga sem tudta, miért, de mosolyt erőltetett az arcára. Ez a bunkó alak igazán nem érdemelte meg, ha ilyen itt a kiszolgálás, ez valami ösztönös reakció volt.
-Nincs. -felelte a büfés.
-Ó... -szomorodott el Aranka.
-Van sós ropi.
-Köszönöm, de én szomjas vagyok és a sóstól én csak még...
-Csapvíz esetleg. 50 fillér lesz. Bögréje van? -vágott a szavába a köpenyes.
-Értem. Akkor jó lesz az is. -azzal odanyújtott a büfésnek egy 1 forintos érmét.
-Kisebb nincs? Nem tudok visszaadni. -sóhajtozott a fickó.
-Hát.. nincs.
-Rendben, 1 forintért adok két adag vizet. Na, adja a bögréjét és teleengedem kétszer.
Aranka kivette kopott bádogbögréjét a hóna alatt szorongatott retiküljéből, kifújta belőle a szöszt és átdugta az ablakrésen.

Folyt. köv.
Vagy nem. :D

Horoszkóp

-Egy szerelmi kapcsolat fordulatot vehet: akiről eddig csak álmodott, most végre viszonozza a vonzódását. Talán nem is gondolta volna, hogy ilyen szoros kapcsolatban van az illetővel. Valaki rá akarja beszélni egy kétes ügyre. Maradjon kritikus. Ezt írja a mai horoszkópom. -olvasta fel Béla.
-Nem is említetted, hogy álmodozol valakiről. Kicsoda az illető? Netán Aranka? Esetleg Aranka? -érdeklődött Rezső.
-Egyik sem. -jelentette ki határozottan Béla, s egy hirtelen mozdulattal összecsukta az újságot. -Nos... tudod, őt Arankának hívják. -bökte ki bizonytalan hangon. Ilyen ez. Az ember nem tudja magában tartani, szeretné világgá kürtölni, mintha legalábbis rajta kívül senki ember fia meg nem tapasztalta volna még a szerelem és vágyódás boldog kínjait.
-Á, értem. De tudtad-e, hogy ezeket a horoszkópokat úgy ollózzák össze a régebbiekből? -Rezső kételyeket próbált ébreszteni benne, s Bélának láthatóan nem tetszett, hogy barátja képtelen megérteni az ő Aranka iránt tanúsított érzelmeit.
-Mit tudsz te a szerelemről... -felelte megvetően Béla.
-15 éve élek boldog házasságban. -emlékeztette Rezső a barátját.
Béla a pincérnőnek intett.
-Kisasszony, kérem!
A nő legfeljebb 30 éves lehetett, hosszú, répa-vörösre festett haj, hátul összefogva. A keskeny, szögletes szemüvegkeret is igazán jól állt neki, a szűk céges póló pedig megfelelően kihangsúlyozta karcsú alakját. A nő odalépett, kezében vastag noteszt szorongatva és bájosan mosolygott.
-Kérek még kettőt ebből a kitűnő kávéból. -Béla most nézett először a nő szemébe. Hihetetlen volt. Valami sötétkékes szürke, vagy ilyesmi, azelőtt még nem látott ilyet. Teljesen elbűvölte.
-Nekem nem kell több. -tiltakozott Rezső fintorogva. Bélával ellentétben ő sosem tudta megszeretni ezt a förtelmes barna löttyöt.
-Mi? -a pincérnőből elemi erővel tört ki a nevetés.
-Mi olyan vicces? -kérdezte Béla.
-Kitűnő? Kezdettől fogva a zaccot hordom magának egy kis meleg csapvízzel felöntve. -vallotta be a nő, miközben alig bírt magával a nevetéstől.
-Hogyan? De miért?
-Hát, bazdmeg tudtam... -háborodott fel Rezső.
A nő arca minden átmenet nélkül komolyra váltott.
-Hogy miért...Hát magának még csak le sem esett? -értetlenkedett a vörös.
-Nem. Mondja már, az istenek szerelmére! Miért tette ezt velem? -kérlelte Béla.
-Bosszú.
-Hogy mi?
-Maga nekem... szóval érti... De nem... még csak észre sem vett engem. Hanem azt a másik nőt, aki idejárt és tönkretette magát, akkor. És még utána sem. Még csak rám sem nézett. Hát, ezért. Bassza meg, én azt hittem, legalább rosszul esik magának ez a mosogatólé...
Béla meg sem tudott szólalni. Tátott szájjal bámulta a nőt, persze semmi sem jutott el a tudatáig abból, amit a vörös mondott, csak azon gondolkozott, hogy nem vette eddig észre ezt a vonzó teremtést...

:D

Kávéház 2.

-Milyen egy igazi barát?
Meg lehet vele beszélni bármit, kiöntheted a kis lelked és ő meghallgat, esetleg tanácsot ad, vigaszt.
Vagyis nem. Ezt egy fizetett pszichológus is megteszi. Akinek kevesebb a pénze, azt a fizetett prosti is meghallgatja, ha még kevesebb a pénze, akkor a csapos a kocsmában, de ha még arra sem telik, hogy kocsmába járjon, még mindig ott a pap. Mindnek beszélhetsz, bármelyik elláthat jó tanáccsal, de attól még egyik sem lesz a barátod.
Akkor mi van még?
Segítségül hívhatod, ha ki kell vágni egy 100 éves fenyőt a kertben, vagy szalonnasütőt építesz, esetleg elromlott valami műszaki cucc a lakásban és véletlenül konyít hozzá valamit. De ezeket pénzért is megveheted. Hívhatsz napszámost, szerelőt, stb. És nem kell azon bosszankodnod, ha esetleg te már segítettél neki, de ő b*szik eljönni, ha szükséged van rá. :-)
De mi az a tulajdonság, amitől a barát baráttá válik, amit semmilyen pénzzel nem lehet megváltani.
Kiáll melletted? Megvéd, ha megtámadnak? Erre is lehet pénzért találni szakembert, testőrnek hívják. De jó nyomon járunk. Az igazi barát megvéd kérés nélkül. De nem másoktól véd meg, hanem a saját hülyeségedtől, amikor rajtad kívül mindenki tudja, hogy bolondot csinálsz magadból, vagy egy fontos kérdésben olyan rossz döntést akarsz hozni, ami elrontaná az életed, de ugyan ki a fene figyelmeztetne? Élvezik az ingyencirkuszt. Csak egyvalaki veszi a fáradtságot, hogy minden személyes haszon nélkül megpróbáljon megvédeni önmagadtól. Az igazi Barát. Aki a saját tetteid hosszabb távú következményeitől akár azon az áron is megpróbál megóvni, hogy rövidtávon esetleg megharagszol rá. Milyen jogon pofázik bele, ne atyáskodjon, ne nézzen hülyének, stb. Őszintének lenni ugyanis nem mindig kifizetődő, de hát kinek mi a fontos... Ha végignézed, hogy valaki a fentieket önmaga sérelmére elköveti és nem szólsz rá, hogy ne legyen hülye, akkor bűnös vagy. Társtettes. Mindenesetre barát semmiképp. Az őszinteséghez bátorság kell. Az ember jó esetben úgy van ezzel, hogy van, akiért megéri bátornak lenni, míg másokért nem. -fejezte be Béla.

Rezső egy húzásra legurította a csészében lévő kávét, ám ekkor eszmélt rá, hogy már korábban megitta és ez csak tömény zacc volt. Fintorogva törölgette le nyelvéről egy szalvétával.
-Khmm. Valamit tettem, amit nem kellett volna, vagy nem tettem, de kellett volna? Miért mondtad ezt el és miért most? -érdeklődött Rezső.
-Nem, csak úgy eszembe jutott és kijött belőlem. -felelte Béla.
-Értem. És mi a helyzet azzal a szőkével? Aranka a neve, ugye?
-Nem. Aranka. -pontosított Béla. A lényeg a hangsúlyon volt.
-Á, vagy úgy.
-Eltűnt, mint Petőfi a ködben.
-K*rva. -állapította meg Rezső.
-Hát persze, mindenkivel b....
-Csak veled nem?
-Velem nem akart.
-Akkor egy büdös k*rva. -helyesbített.

:D