Kong: Koponya-sziget (első benyomások a filmről)

Megnéztem a Kocsonya-ligetet, ami nem csak az ürességtől Kong.
Már az elején erős késztetést éreztem, hogy felálljak és kisétáljak a teremből. Az expedíciós csapat tagjainak toborzását kissé összecsapottnak éreztem, mintha ez egy olyan része lenne a történetnek, amin jobb minél előbb túlesni, hogy aztán alaposan megrázzuk a CGI-fát és ránk szakadjon az a látványorgia, ami kb. egyedül viszi vállán az egész produkciót. Pazar a vizuális élmény. Kiemelendő az egysíkúnak tűnő ezredes-karaktert remekül hozó Samuel L. Jackson játéka és a... Mi is? Ja, kb. ennyi. A Koponya-sziget lubickol a következetlenségekben.
Ott van pl. az első akciójelenet, amikor az óriásmajom elkezdni lecsapkodni a helikoptereket. Nem számoltam, hány géppel is vonultak fel az emberek, de minimum 10-12db lehetett. Körbevették King Kongot és elkezdték osztani géppuskákkal. Ez oké, de miért mentek hozzá olyan közel, hogy az egyenként lecsapkodja őket, mint a szemtelen piaci legyet? Egy veterán ezredestől profibban kivitelezett akciót várnánk, ez meg 5 perc alatt az összes gépét elveszíti. Ja, spoiler! :hahota
A konzekvencia teljes hiánya látszik a sziget állatvilágának bemutatásán. Valamitől ott néhány állat óriásira nőtt (Nem derül ki, mitől.). A majom, a kétlábú harci gyíkok, a bivalyok, egy polip és egy gigantikus pók, ami kb. akkora, mint maga King Kong. Miért nőtt arányaiban sokkal nagyobbra a pók? Miért nem nőtt meg a többi állat is? És az ott élő bennszülöttek miért maradtak normálméretűek? Ezen az alapon még a vírusoknak is legalább gombostűfejnyinek kéne lenniük, a fűszálaknak pedig villanyoszlop magasságúnak.
Emellett sikerült úgy elmesélniük ezt az egészet, hogy az égvilágon semmi sem fogott meg benne. A látványon kívül.
Egyszer nézhető, többször még háttérzajnak sem.

Nagyon várom az új Alien-filmet, a Covenant-et. Az előzetesektől is a hideg futkos a hátamon. :-)

Zsivány egyes, a valódi új remény

Látnoki képességgel váltottam meg jegyemet még november végén a csütörtöki vetítésre. Szerdán ugyanis hánytam, mint a lakodalmas kutya és 38 fokos lázam volt. Szerencsére kellő akaraterővel, motivációval felvértezve sikerült rávennem az immunrendszeremet, hogy másnapra kurvagyorsan meggyógyítson, hogy a délutáni vetítésen már ne csak testben, de szellemben is jelen lehessek és élvezzem az 1 éve várt valamit, amiről egészen addig csak azt tudtam biztosan, hogy a Star Wars VIII-at sokkal jobban várom, mint ezt a különálló epizódot. Micsoda tévedés volt! Szerencsére az erő is velem volt, a nagy napra már csak kisebb hőemelkedésem volt. (Mondom, tökéletes időzítés, mert pénteken meg már a fosás jött rám. :D)
Már az elején érezni kezdtem, hogy ez más lesz, mint az eddigi Star Wars filmek. A fehér köpenyes birodalmi főgenyó kis, rohamosztagos csapatával magabiztosan gyalogol egy épület felé. Koszos, hideg környezet, esővíz folyik le fekete, birodalmi sapkájának sildjéről. A trailerben is láthatjuk ezt a jelenetet. Hoppá! Ezek szerint szakítottak az eddigi hagyományokkal és a csillivilli, műanyag sterilitást felváltotta a valóság? Hmm. Nagyon jó! Élethűbb az egész. Az alkotók nem spóroltak a hullákkal és üdítő, hogy végre megismerhetjük a lázadók emberibb oldalát. Tehát ők sem angyalok, habozás nélkül megölnek bárkit, ha úgy vélik, az a szent ügyet, a szabadságot, a régi köztársaság visszaállítását, esetleg saját menekülésüket szolgálja. Az eredeti trilógiában ez elképzelhetetlen volt, mert ott mindenki olyan nemes lelkű, hogy inkább önmagát áldozná fel, ha a másik ezzel megmenekül. Hát, ja. De most vége a mesének. Árnyalt karakterek, birodalmi hétköznapok, népirtás, hatalmi harc a tisztek közt és ez utóbbi pl. ad is egy magyarázatot arra, miért és honnan ez a gonoszság (?), ami a birodalom hadigépezetéből árad. A tisztek egymásra licitálnak "hatékonyságban", hogy ezzel a náluk magasabb rangúak kegyeit elnyerjék, vagyis nem élvezetből, magáért a gyilkolásért gyilkolnak ártatlanokat is, hanem pozíciójuk megszilárdításáért, esetleg a ranglétrán való feljebb lépésért. Ki szeretne csalódást okozni Darth Vadernek, vagy az uralkodónak? Hát kurvára senki, úgyhogy ott is a lefelé tapos, felfelé nyal elve érvényesül. Sajnos eközben civilek tízezrei halnak meg teljesen feleslegesen és így már átérezhető, miért is vállalják sokan a fegyveres ellenállást a birodalom túlerejével szemben. A besimulás, megalázkodás néha a túléléshez sem elég, de ezt majd meglátja, aki megnézi a filmet. ;-)

Ez a második szösszenetem erről a filmről, azóta kicsit ülepedett bennem az élmény. Szokatlan módon még mindig tart bennem a lelkesedés, vagy még fokozódott? Az első gondolatom, amit aznap este leírtam, hogy ez egy akciódráma, amit beleoltottak a Star Wars univerzumba és ez nagyon jól áll neki. Remélem, sok ilyet látunk még, remélem, a SW - VIII is ennek szellemében készül! Erre utaltam a "valódi új remény" címmel is. Talán csak én látom így, de a jó dráma szerintem nagyon erőssé tehet egy filmet, legyen a Star Wars világa csak egy díszlet körülötte, nem lehet melléfogni vele! Végre belátták (És ezt pont a Disney-nél? Pff, ez kellemes csalódás.), hogy a 21. század mozinézője számára már nem lehet pusztán annyival leírni egy történetet, hogy ott jók küzdenek, nemes eszközökkel a gonoszok ellen, akik meg a velejükig romlottak. Talán a Trónok harca hozta el azt a forradalmat, ami után már kevés lenne egy élőszereplős, lézershow-s tündérmesével kiszúrni a nézők szemét. Láthatjuk, hogy nem feltétlenül rossz az, aki a birodalom egyenruháját viseli és a lázadók közül is néhányan szeretnének inkább kapitulálni az új fegyver (Halálcsillag) hírére. Amennyire elégséges ez a 2 óra, annyira igyekszik a rendező megmutatni a motivációkat is, a karakterek lelkéből előásni utalásokat, történéseket, amikből egy hús-vér élőlény rajzolódik ki, nem pedig egy műanyagba öltöztetett színész, aki csak a filmpremier első hétvégéje után fogja fel, hogy mégsem élete legrosszabb döntése volt elvállalni ezt a szerepet. Az SW hagyományokhoz képest meglepően merészen tárja elénk egy igazinak ható háború minden poklát. Ha nem energiafegyverekkel lőnének egymásra, akkor patakokban folyna a vér.
Egy zavaró negatívum a Tarkin kormányzót megformáló CGI figura, ami szerintem nem 100%-osan meggyőző. Inkább egy nagyon jó grafikájú pc-s játék intrójában találkozni ezzel a szinttel. Alig észrevehető, de aki már látott ilyen intrót, annak fel fog tűnni az arcmimika, a szemmozgás mesterséges volta.
Izgatottan várom, milyen lesz a második Star Wars történet. Belegondolni is fájdalmas, hogy még 2 évet kell várni rá. De jövőre jön a "nyóc". :-) A Zsivány egyest pedig kurvagyorsan nézze meg, aki még nem látta, mert ez az egyik legjobb dolog, ami történhet az emberrel egy mozivászon előtt. Idejét sem tudom, mikor voltam ennyire elégedett és besózott egy új filmtől. Nagyon várom, hogy a DVD-t is a kezembe vehessem!
Végül egy költői kérdés: egy lázadó admirálisnak muszáj okvetlenül halfejűnek lennie? :D

Trónok harca 7. évad (Daenerys bukása) :-)

A lány már álmában is nehezen lélegzett, s mikor felriadt, meg is értette, mi okozta ezt a szörnyű álmot. Csak halványan villódzó fényeket látott, de legalább abból az irányból némi meleg levegő áramlott didergő teste felé, amit csak néhány ruhafoszlány fedett. Egy büdös zsák volt a fejére húzva, nem emlékezett, mikor került erre a helyre és mióta van ez a fojtogató vászon az arcán. Karjai, lábai oldalra kikötözve, teljesen elzsibbadva, az a zsák pedig egyre fojtogatóbb. A pánikba esés szélén tántorgott, s csupán legendás akaraterejének köszönhette, hogy egyelőre képes volt uralkodni magán, kordában tartani légzését, bármennyire is nehéz volt, ahogy minden levegővételnél némi por is jutott róla a tüdejébe.
Túl sok ideje azonban nem volt ezen gondolkodni, mert a vele szemben lévő folyosóról léptek visszhangzottak. Az illető, akárki is volt, nem sietett, de az biztos, hogy egyenesen feléje közeledett, mert a hangok egyre csak erősödtek.
Érezte, ahogy pont előtte, alig pár centire a mellétől megállt az a valaki. Még a zsákon keresztül is megcsapta orrát valamiféle fűszeres ételszag, ami az illető szájából áradt. Ekkor tudatosult benne, hogy éhes, a szagtól beindultak a reflexei. Talán már napok óta nem evett.
Hirtelen mozdulattal lerántotta fejéről a zsákot. A lány eleinte kissé hunyorgott, szeme csak fokozatosan szokott hozzá a fényhez. Előtte egy zömök, szúrós tekintetű férfi állt. Tekintetével arcát méregette, végül megszólalt.
-Talán illene bemutatkoznom. -kezdte vigyorogva. Fogai össze-vissza álltak, szavait kellemetlen szájszag kísérte egyenest a lány arcába.
-...
-Ramsay Bolton vagyok. Még nem volt egymáshoz szerencsénk.
-Ha mos... -kezdte a lány felháborodva, de teljesen rekedt volt a hangja. Talán napok óta ez az első alkalom, hogy beszélhet. Megköszörülte a torkát. -Ha most rögtön elengedsz, nem végeztetlek ki! -fenyegette szikrázó tekintettel.
-Ha a sárkányaidra célzol... -a férfi ismét elővette sátáni mosolyát. -Belőlük a vérebeim lakmároztak.
A lány arcára döbbenet ült ki, majd vérben forgó szemekkel kezdte üvölteni. -Hazudsz! Én Viharban Született Daenerys vagyok, a... Ramsay egy leselejtezett zoknival tömte be a szőke lány száját, hogy végre csend legyen.
-Sajnos... -kezdte lassan, elmélkedve. -Túl hosszú a neved. Sürgősen ki kell találnunk neked valami rövidebbet. -közelebb hajolt a dühöngő lányhoz, szaglászta, mint valami állat. -Bűzös. Ja nem, az már foglalt. -röhögött Ramsay.
-De mesélek neked Bűzösről. Sokáig élvezte a vendégszeretetem ugyanitt, ahol most te vagy. Jó vendéglátók vagyunk, mi északiak. Szóval... Tőle elvettem valamit, amit nagy becsben tartott. És most tőled is elveszek valamit... -egy csontmarkolatú kést húzott elő, arcáról eltűnt az ijesztő vigyor, tekintetéből kiolvasható volt, hogy komolyan készül valamire. A pengéjét Daenerys felé szegezte...
5 perccel később...
Ramsay ismét azzal a vidám és beteg mosollyal állt a lány előtt. Szemöldökét emelgette és szinte pislogás nélkül meredt a lány szemébe. A zoknit időközben eltávolította a lány szájából.
-Ölj meg! Kérlek... -motyogta a lány.
-Ó, azt már nem... -felelte a férfi vidáman.
Semmilyen vérző sebet nem ejtett rajta a pengével, de ígéretéhez hűen mégis megszabadította őt valamitől, ami szinte védjegyévé vált és úgy érezte, képtelen élni nélküle.
Leborotválta a híres, dús szemöldökét.

:D

A teszt

-Rendben. Akkor jöjjön az első kérdés.
Aranka izgatottan figyelte a hivatalnok szájmozgását, mintha az nem lett volna elég, hogy hallja.
-Jó. Figyelek. -mondta Aranka.
-Adva van egy csótány és egy katica bogár. Az egyiknek pusztulnia kell, a másikat megmentheti. Melyik legyen az? -olvasta fel a listáról a hivatalnok, majd az orrnyergére előretolt szemüvege fölött egyenesen Aranka szemébe nézett.
-Ó, ez könnyű. A csótány dögöljön meg! -vágta rá Aranka.
-Második kérdés. Egyébként mindegyik kérdésben életről és halálról kell majd döntenie és mivel az első kérdésre már válaszolt, nincs kibúvó a többi alól. -Aranka kissé megszeppent, de az első kérdésből kiindulva úgy érezte, nem lesz ezzel gond.
-Nos, a második kérdés! Adva van egy macska és egy egér. Melyiküket mentené meg, ha egyiküknek mindenképp pusztulnia kell?
-Ööö, hát... -tétovázott Aranka, de eszébe jutott, hogy fél az egerektől. -Legyen az egér. Nem szeretem őket. Tudja? De a macskákat igen. Olyan jó őket simogatni. -mondta mosolyogva.
-Jó. -a hivatalnok írt valamit a papírra, amin a kérdések voltak. Aranka próbált feljebb emelkedni a széken, de nem látott rá a papírra. -Harmadik kérdés. Adva van egy macska, ami az öné, valamint egy vadidegen ember. Ebben az esetben is csak egyikük maradhat életben, de a másik életét megmentheti!
-Jaj, istenem. -sápadt el Aranka. Ez most egy fogós kérdés. A macskáját szereti. Bár jelenleg nincs neki, de régen volt és tudja, hogy imádta. De a vadidegen emberhez semmilyen érzelem nem köti, hiszen nem ismeri, semmit sem tud róla.
-Nos? -türelmetlenkedett a hivatalnok. Sürgetését nyomatékosítva, ceruzájával az asztalon kezdett dobolni. Aranka figyelmét egy pillanatra odavonzotta a ceruza mozgása. Kényelmetlenül érezte magát.
-Muszáj erre válaszolnom? -kérdezte ideges hangon.
-Igen. Az előbb mondtam, hogy nincs visszaút, kötelező minden kérdésre válaszolnia. -a hivatalnok kérlelhetetlen volt.
-A macskámat szeretem, nem tudnám elviselni, ha baja esne. -nyögte ki végül, lesütött fejjel.
-Tehát haljon meg a vadidegen ember a macskája helyett? -nézett a nőre, miközben ceruzáját írásra készen a papíron tartotta.
-..en. -mondta ki olyan halkan, hogy alig lehetett hallani.
-Tessék? Beszéljen hangosabban, kérem! -utasította a nőt.
-Khm. Igen.
-Negyedik kérdés. -Aranka összerezzent, amint a hivatalnok ezt kimondta. Vajon miféle kegyetlen döntésre kényszeríti megint? A hivatalnok felnézett a papírjából, majd megismételte.
-Szóval akkor a negyedik kérdés így szól. Adva van egy ember, aki az ön legjobb barátja és egy másik, aki az ön testvére. De csak egyikük életét mentheti meg. Várom a válaszát. -a hivatalnok letette a ceruzát a papír mellé, azzal párhuzamosan. A hegye pont Aranka felé nézett. Ez a nőnek is feltűnt és zavarta is, de a kérdés még inkább. Milyen választ lehet erre adni? Ezt senki sem gondolhatja komolyan!
-Mindkettőt megmenteném! -vágta rá dacosan a nő és a széken hátradőlve összefonta karjait, de nem volt ereje a hivatalnokra nézni, inkább az asztal elejét bámulta.
-Helytelen válasz. Megismétlem, csak egyiküket tudja megmenteni. Melyikük lesz az? -mondta a hivatalnok.
-Nem tudom. Képtelenség dönteni.
-Muszáj. Képzelje el, hogy legjobb barátja egy torony peremén kapaszkodik, a testvére pedig egy másik torony tetején ugyanígy. Egyikük sem tud segítség nélkül visszamászni biztonságos helyre és azt sem tudják megvárni, hogy ön mindkét toronyba felmenjen és felsegítse őket, mert mire egyiküket megmenti, addig a másik nem bír tovább kapaszkodni és leesik. Döntenie kell! -parancsolt rá Arankára.
Aranka izzadtságban úszva kapkodta a tekintetét. Talán a plafonra van írva a megoldás? Esetleg a padlóra? Nem... De vajon hogy döntene, ha a felvázolt helyzet előállna?
Hosszú percekig hallgatott, végül úgy határozott, hogy bár a barátnőjével mindent a világon meg tud beszélni, meg tud osztani és nagyon jól érzik magukat egymással, a testvér azért mégis csak testvér.
-Én... a testvéremet menteném meg. -nyögte ki halkan.
-Köszönöm a választ. -mosolygott a hivatalnok. Aranka megkönnyebbült, hogy itt vége is a tesztnek.
-Ötödik kérdés. -folytatta. Aranka idegességében összerándult a széken és két kezével az arcába, s hajába túrt.
-Adva van az ön édesanyja és az ön gyermeke. -kezdte a hivatalnok érzelemmentes hangon.
-Elég ebből! Nem vagyok hajlandó ilyen kérdéseket még csak meghallgatni sem! -üvöltötte Aranka vöröslő fejjel. Nagyra nyílt szájából nyálcseppek fröcsköltek az íróasztalon lévő papírra. Mikor a nő felpattant a székről, akkor látta, hogy összesen 10 kérdés van.
-De kérem. Világosan le vannak fektetve a szabályok. A válaszadást... -magyarázta a hivatalnok, de Aranka félbeszakította.
-Törölje ki vele a seggét! -mutatott a papírra, majd gyors léptekkel távozott a helyiségből.
A hivatalnok a legteljesebb nyugalomban jegyzetelt valamit az ötödik kérdés mellé. Közben szája mosolyra görbült.
-Ez hülye... A harmadiknál mindenki abbahagyja és kimegy. Ez majdnem végigcsinálta az egészet. Pont ez a teszt lényege. -motyogta magában, miközben alig bírta visszatartani a röhögését.

:P

Társkereskedelem - 1985 ;-)

Hosszú sor kígyózott a teakiosztó előtt. A városnyi méretű gyárban több száz hasonló működhetett, a pontos számot valószínűleg senki sem ismerte. Minden reggel, műszakkezdés előtt itt várakoztak a teázni vágyók.  Hamarosan meg is érkezett a kosztól szürkének ható puttonyos autó, benne az alapanyaggal. Rendkívül nagy sűrűségű, de súlyához képest igen apró méretű, szabálytalan, gombóc alakú valami, amit teának hívtak. Az egész nem volt nagyobb, mint egy focilabda, mégis két jól megtermett férfi erőlködött el vele a kondérig, ahová is nagy nehezen bedobták. Több tízezer munkásnak elegendő tea készült aztán ebből a vízben oldódó, sűrű anyagból. Aranka álmosan didergett a csípős reggelen. Kopottas bádogbögréjét karba tett kézzel szorongatta, bőrének nem esett jól a hideg fém érintése. A Nap már világoskékre festette a keleti horizontot, a másik fele még sötétlett, de a gyár utcáin takarékossági okokból máris lekapcsolták az amúgy is gyér közvilágítást, így szinte félhomályban folytatódott tovább a várakozás. A több ezres tömeg halk duruzsolása egybefolyt, képtelenség volt egyetlen értelmes szót is kihallani belőle, de Arankát ez most nem is érdekelte. A Népnemzeti Társkereskedelmi Hivatal engedélyével a zsebében végre ő is részt vehet az Állam által szervezett randikon. Havonta egy találkozásra jogosítja fel a frissen megszerzett papiros. Mivel a tea-sor igen lassan haladt, úgy határozott, addig rágyújt. Vállára vetett szatyrából elővett egy lyukacsos nejlonzacskót, kihúzott belőle egy Társkereső márkájú cigarettát, de az nem gyulladt meg, így inkább visszatette a zacskóba és tovább várakozott. A sor elejéről (Már igen közel volt.) jajveszékelés törte meg az emberi hangok addigi tompa moraját. Egy munkás, akinek vélhetően nem volt bögréje, a két tenyerét összezárva tartotta oda a teáért, de az még túl forró volt és megégette. Amit tudott, gyorsan megivott belőle, de vöröslő kezeit fújkálva távozott, az arcára fájdalom ült ki. Aranka egy pillanatra megszánta, de aztán gondolatai ismét a társkereskedelemben merültek el. :-)

Racionális döntések...

Egy bájos, ifjú hölgy lépkedett a használt autó kereskedés udvarán. Két sorban álltak az új gazdájukra váró elárvult négykerekűek. A sorok között sétálva a nőnek olyan érzése támadt, mintha mindegyik őt bámulná nagy, szomorú tekintetű fényszóróival. "-Engem vegyél meg! -Hé, légyszi, engem vigyél magaddal!" és ehhez hasonló gondolatok keletkeztek a fejében, már-már szinte meghatódott és legszívesebben mindet magával vitte volna, csak ne álljanak ott olyan elhagyatva, szomorúan, kitéve az időjárás viszontagságainak. Minden új odatévedő ember láttán reménykedve, hogy hátha... "-Talán most én is újra tartozom majd valakihez és nem itt fogok elrohadni ezen a szörnyű helyen, a szabad ég alatt."

-Szép jó napot, hölgyem! Miben segíthetek? -váratlanul egy olcsó öltönyt viselő fószer jelent meg a nő előtt.
-Ó! Jó napot! Egy autót szeretnék vásárolni. -jelentette ki határozottan.
-Ez esetben a legjobb helyen jár. Van valami konkrét elképzelés, vagy ajánlhatok önnek valamit? -hadarta az eladó rendkívül nyájasan.
-Igen, kérem! -vágta rá a nő.
-Nos?
-Piros legyen! -pontosított.
Az eladó széles mosollyal fogadta a nő kérését. Lelki szemeiben már megjelentek azok a bizonyos dollárjelek. Könnyű dolga lesz, szépen rásóz erre a nőre egy roncsot.
-Akkor kezdjük az elején! Milyen méretű autóra gondolt? -kérdezte a fickó.
-Hát, egy kisebbre gondoltam, ami kétajtós és nem foglal túl sok helyet. Ja és piros! -fejtette ki a nő. -Mondjuk, ez itt! Igen, ez számomra tökéletes. Olyan szép színe van és ez pont kétajtós. -lelkendezett a nő.
-Ööö.., ez egy Ferrari, hölgyem. Igaz, hogy piros és kétajtós, de 20 millió az ára. Talán nem is a legjobb választás, ha mindennapi használatra óhajtja. -világosította fel az eladó.
-Jézusom! Nekem annyi pénzem nincs! Csak 1 millióm van. -hüledezett a nő. Első látásra úgy tűnt, orvost kell hozzá hívni, annyira sokkolta az információ.
-Vannak olcsóbb modelljeink. Ez itt például 1 millió kétszázezer. Kevés kilométert futott, érvényes műszakija van... -mutatott egy igen jó állapotúnak tűnő kétajtós Volkswagenre.
A nő felhúzott szemöldökkel mustrálgatta a kis Volkswagent, de látszott az arcán, hogy nem tetszik neki. -Szép, szép, de ez fehér. Én ragaszkodom a piroshoz.
-Százezret tudunk engedni az árából, higgye el, ez nagyon jó vétel ennyiért! -próbálta győzködni a férfi.
-Hé! És az? -mutatott a sor végén árválkodó piros Renaultra. -Az tetszik! Mennyi az ára?
-Az? -kérdezett vissza fintorogva az eladó. -Kettőötven. De elég rozsdás és törött is a hátulja. Meg nincs műszakija. Sokat kéne rákölteni és ez a modell egyébként sem a megbízhatóságáról híres. Jobban jár egy német gyártmánnyal. -érvelt a férfi.
-Nekem az kell! -a nő hajthatatlannak tűnt.
-Higgyen nekem, kérem. Ez a Volkswagen a legjobb vétel. Tudja mit? 1 millióért a magáé! Az a Renault üzemképtelen!
-Nekem a piros kell!
Az eladó hatalmasat sóhajtott.
-Rendben. Megcsináljuk az adásvételit, közben hívok hozzá egy trélert.
-Juj, de jó! -örvendezett a nő.
...
-Neve?
-Aranka.
-Milyen Aranka?
-Piros Aranka.
...

Nemzeti Társkereskedelmi Hivatal

-Neve?
-Aranka. -felelte a nő bátortalanul az asztal túloldalán helyet foglaló, kissé szigorú tekintetű, középkorú asszony kérdésére.
-A társkereskedelmi-nyilvántartásban nem szerepelhet a saját nevén. Találjon ki valamit helyette, ami maga szerint megfelel! -folytatta az asszony. A hangja is olyan volt, mint egy őrmesteré.
-Hát...
-Nos? Gyerünk, hölgyem! Nekünk nincs időnk erre. Odakint még várnak. -ripakodott rá az "őrmester-asszony".
-Jó, akkor legyen egy A-betűs, azt könnyebben megjegyzem.
-Tehát? -sürgette, miközben türelmetlenül dobolt ceruzájával az asztalon.
-Anomália. Igen, ez jó lesz. -bökte ki Aranka.
-Hmm. Maga tudja... -hagyta rá az adminisztrátor és beírta az űrlapra, hogy Anomália.

Aranka kilépett az adminisztrátor irodájának bőrkárpitos ajtaján. Elegáns, régi épületben volt a Nemzeti Társkereskedelmi Hivatal. Ki tudja, régen mire szolgáltak ezek a helyiségek. Aranka most boldog volt és megkönnyebbülten lépkedett a zsúfolt folyosón, ahol hozzá hasonló fiatal nők várták a bebocsátást a társkereskedelmi adatbázisba. Kezében büszkén tartotta a lebélyegzett, államilag jóváhagyott, okmánybélyeggel ellátott felvételi lapot. A többiek (Már, akik észrevették őt abban a nagy zsivajban.) irigykedő pillantásokkal szurkálták. Az átlagos várakozási idő akár 8-10 óra is lehet a Hivatalban. Kivételt képeznek ez alól a protekcióval rendelkezők, mert ők soron kívül nyilvántartásba kerülnek és máris megkezdhetik a társkereskedelmet.
Aranka első dolga volt, hogy végre igyon egy pohár frissítő csapvizet. Reggel óta sorban állt, még pisilni sem mert elmenni, nehogy valaki addig a helyére tolakodjon. A tömött folyosón érezhetően melegebb és büdösebb volt a levegő. Nem szellőztetnek. Az irodában zúgott a légkondicionáló. Kellemetlenül érezte magát annyi türelmetlen ember közt.

-Jó napot kívánok! -szólalt meg egy csupán résnyire felhúzott ablak előtt. Az üvegen nem lehetett tisztán átlátni, csak a mozgást lehetett kivenni, ha ugyan volt a túloldalon valaki. Fönt, egy ízléstelenül nagy táblán a BÜFÉ-felirat hirdette a helyiség funkcióját.
Hosszúnak tűnő másodpercek teltek el, mire egy fehér köpenyes alak tűnt fel odaát. Egyenesen az ablak felé tartott.
-Napot! Mit adhatok? -kérdezte mogorván. Egy férfi volt az a fehér köpenyes. Bizonyára ő a büfé-szolgálatos.
-Csak egy pohár vizet kérek szépen. -mondta Aranka. Maga sem tudta, miért, de mosolyt erőltetett az arcára. Ez a bunkó alak igazán nem érdemelte meg, ha ilyen itt a kiszolgálás, ez valami ösztönös reakció volt.
-Nincs. -felelte a büfés.
-Ó... -szomorodott el Aranka.
-Van sós ropi.
-Köszönöm, de én szomjas vagyok és a sóstól én csak még...
-Csapvíz esetleg. 50 fillér lesz. Bögréje van? -vágott a szavába a köpenyes.
-Értem. Akkor jó lesz az is. -azzal odanyújtott a büfésnek egy 1 forintos érmét.
-Kisebb nincs? Nem tudok visszaadni. -sóhajtozott a fickó.
-Hát.. nincs.
-Rendben, 1 forintért adok két adag vizet. Na, adja a bögréjét és teleengedem kétszer.
Aranka kivette kopott bádogbögréjét a hóna alatt szorongatott retiküljéből, kifújta belőle a szöszt és átdugta az ablakrésen.

Folyt. köv.
Vagy nem. :D