A sci-fi valósággá válik - 1. rész :-)

Ezt sem ma írtam, de itt még nem volt :p Roppant mód érdekelnek ám az ilyen dolgok, úgyhogy egy kisebb sorozat lesz ebből.

Olyan hírt hallottam a rádióban, amitől feltámadt bennem a remény. Az Emberiség hihetetlen változások előtt áll. Remélem, ezek pozitívak lesznek.
A hír: Hiperhajtóművön dolgozik a NASA. Vagyis egy olyan meghajtórendszeren, aminek segítségével akár 2 hét (!) alatt is eljuthatna egy kisebb földi űrhajó a legközelebbi csillagrendszerhez. A sci-fi valósággá válik. Az ötlet, hogy magát a teret manipulálva utazzunk a fénynél is sokkal gyorsabban a Star Trek sorozatban bukkant fel először. Einstein szerint semmi sem lehet gyorsabb a fénynél. Meg hát elképzelhetetlen mennyiségű energiára lenne szükség csak a megközelítésére is, nem beszélve az időről, ami az űrhajóban utazók számára lassabban telne, így a Földön évtizedeket öregednének az emberek, míg az űrhajósok csak heteket vagy hónapokat
Szóval a sci-fi sorozatban látottakat próbálják most átültetni a valóságba, miszerint létrehoznak egy szubtérbuborékot egyelőre csak kicsiben. Ha a dolog működik és stabil, akkor belátható időn belül megépülhet az Emberiség első nagy hatótávolságú űrhajója, benne a hiperhajtóművel.
S, hogy ez nekünk miért lenne jó? Gondoljunk csak bele, ha felfigyelnek rá más civilizációk, hogy az Ember saját erejéből kijutott a csillagok közé, akkor valószínűleg felveszik velünk a kapcsolatot. Ha a szándékaik békések, micsoda tudást oszthatnak meg velünk (Tudomány, gyógyászat, technika, kultúra)... Elképzelhetetlen lehetőségek nyílnak majd meg az Emberiség előtt. Úgy vélem, ez gyökeresen megváltoztatja majd magát az Embert is. Más szemmel nézünk egymásra, jobb irányba mozdulhat el értékrendünk, stb. Lelkesítő, na :-)
Csak reménykedjünk, hogy így lesz és nem sajátítja ki magának egy szűk gazdasági kör. De sokáig úgysem tudnák titokban tartani, hogy mások is élnek "odakint":p

Nem biztos, hogy pont ilyennek fogja látni az első szerencsés utazó...
Az új hajtómű energiaforrása? Talán antianyag lesz? A technika mai állása szerint irdatlanul sok pénzbe kerülne néhány grammnyi antianyag előállítása is ("Egy milliárdod grammnyi antianyag előállítása a NASA becslései szerint megközelítőleg 6 milliárd dollárba kerül."), nem beszélve az ehhez szükséges időről. De a tudomány változás. Ami tegnap sci-fi volt, az holnap már mindennapos dolog lesz ;-)
Gyorsa eredményre azért én nem számítok térhajtómű fejlesztés terén. De jó, hogy legalább elkezdtek foglalkozni vele, mert magától ugye semmi sem készül el ;-)

Telepátia

Hisztek benne?

"A telepátia két személy között az érzékszervek és hangok használata nélkül létrejövő összeköttetés. A gondolatok és érzések megosztása nem a beszéd vagy a nonverbális kommunikáció segítségével történik, hanem valamilyen más, ismeretlen tudati síkon. A kommunikációban részt vevő személyek ráhangolódnak egymás frekvenciájára. Ilyenkor két ember ugyanabban a pillanatban, egymástól távol ugyanazt gondolja.

A telepátia létezésének magyarázatát egyelőre nem találják a kutatók, a szkeptikusoknak azonban már a huszadik század egyik legnagyobb pszichológusa, C. G. Jung is azt üzente, hogy felesleges túlzottan belebonyolódniuk szubjektív tudatosságukba. Véleménye szerint, miközben az ember mindenhatónak érzi magát a természet jelenségeivel szemben, éppen legcsodálatosabb fegyverét, a saját pszichéje működését nem ismeri.

Jung szerint a telepátia a kollektív tudattalan segítségével működhet. Ez egy úgynevezett központi tudatalatti csatorna, mely olyan információkat tárol és továbbít, melyek az emberiség múltjával és ezáltal jövőjével is kapcsolatosak lehetnek. A kollektív tudattalant modern megközelítésben nevezhetjük akár egy magasabb intelligenciájú hírtovábbító rendszernek is.


Egy brit tudós, Rupert Sheldrake igyekezett bizonyítani a telepátia létezését. Vizsgálatai elkezdéséhez az úgynevezett telefon-telepátia adta az ihletet. Ezt a jelenséget bizonyára te is ismered: gondolsz valakire, és az illető hamarosan felhív. Sheldrake szerint túl gyakran fordul elő a jelenség a hétköznapokban ahhoz, hogy véletlen legyen. Vizsgálatai során megkérte kísérleti alanyait, hogy adják meg négy rokonuk vagy ismerősük nevét és telefonszámát. Később a kutató találomra felhívott egyet a négy közül, és megkérte, hogy telefonáljon az érintett személynek. A kísérletben részt vevő személytől pedig a telefon csörgésekor megkérdezték, mit gondol, ki keresi.

A kísérlet során a válaszok találati arányának 25%-osnak kellett volna lennie, mivel összesen négy nevet adtak meg az alanyok. Ennek ellenére az eredmény azt mutatta, hogy a vizsgálati alanyok 45%-os gyakorisággal meg tudták mondani, ki keresi őket telefonon. Ez pedig kizárja annak eshetőségét, hogy az egész pusztán a vak véletlen műve lenne. A kutatás eredménye tehát azt bizonyítja, hogy a telepátia igenis létezik. Sheldrake szerint mindez egy úgynevezett morfogenetikus mező segítségével valósulhat meg, mely a telepátia szempontjából nem különbözik a Jung által említett kollektív tudattalantól."

Bocs, hogy csak úgy idemásoltam. De érdekes a dolog. Néha velem is megesik, de nem csak ilyen. Van úgy, hogy gondolok egy számra és 1 perc múlva azt kezdi el játszani a rádió :-) Hogy talán előtte bemondták, csak nem figyeltem oda? Az esetek egy részében lehetséges, de van olyan, mikor a gondolat után kapcsolom be a rádiót és épp az a szám megy. Véletlen? Lehet.:-)

Lélekcsere?

 Nem az első eset, hogy olyan emberről szóló hírt olvasok, aki valamilyen eszméletvesztést követően úgy tért magához, hogy egy idegen nyelven tudott csak kommunikálni, amit ráadásul sosem tanult. Környezetéből senkit sem ismer fel, saját múltjára sem emlékszik. Az orvosok nem találnak erre magyarázatot, de nyilván lehet valami összefüggés az esetek közt.
Ma például egy amerikai férfiról szólt a hír, aki miután egy kórházban magához tért, svédül tudott csak kommunikálni és senkit nem ismert fel, még a saját szeretteit sem. Senki sem tudja, hol tanult meg tökéletesen svédül.
Érdekelne, mi lehet a dolgok hátterében.

 Amerikaiként ájult el, svédként ébredt


Itt egy másik eset. Ausztrál férfi 1 hét után ébredt a kómából és folyékonyan beszélt kínaiul. Bár ő legalább tanulta a nyelvet, igaz a cikk szerint nem ment neki jól. Azt hitte, Kínában van

Horvát tinédzser teljesen elfelejtette saját anyanyelvét, de folyékonyan beszélt németül. Az ausztrálhoz hasonlóan ő is tanulta azt a nyelvet, de szintén nem volt jó benne. Németként ébredt 24 órás kómából

Itt is foglalkoznak a kérdéssel: Kómából ébredve
Ha nem tanulunk meg egy olyan bonyolult dolgot, mint egy idegen nyelv, akkor hogyan kerül bele a fejünkbe ez a tudás? Oké, hogy inglis iz ízi :-) De talán mégsem ennyire :P
Ha pedig az agyunk ilyen vad dolgokra is képes (Tehát nem lélekvándorlás és hasonlók állnak a háttérben.), akkor ez talán mindenkiben kifejleszthető. Gondoljunk csak bele, mire lenne képes az Emberiség, ha ilyen tempóban tudnánk megtanulni dolgokat! Baszki... :D (Hát, igen én csak ennyire vagyok képes :D)

Válasszuk ezt ketté, mert vannak itt olyanok, akik tanulták az adott nyelvet és a kóma után csak tökéletesebb lett a kiejtésük. De pl. az amerikai fickó nem tanult svédül (Hacsak nem a CIA-nek dolgozott és ott sajátította el a nyelvet, amiről a családja nem tud, ő meg nem emlékszik.) mégis megy neki. Sőt, a cikk szerint a lékhalászatról is vannak emlékei, valamint említ egy svéd személyazonosságot, akinek a fickó hiszi magát. Lehetséges, hogy ugyanebben az időben egy svéd fickó ugyanígy járt, csak ő angolul kezdett beszélni és amerikainak hitte magát? :-) Mindegy! Ezt csak azért írtam ide, hogy a címhez is legyen valami köze a bejegyzésnek ;-)
Engem igazából azok az esetek érdekelnek, ahol az alany korábban soha nem beszélte az adott nyelvet, a rövid kómából felébredve azonban folyékonyan ment neki. A TV-ben volt szó pár éve egy fiatal fiúról, aki egy focimeccsen ájult el. Hogy villámcsapás érte-e, vagy a labdával rúgták fejbe, arra már nem emlékszem. Tény, hogy miután magához tért, folyékonyan beszélt angolul. Saját anyanyelvét elfelejtette. Ő pl. sosem tanulta a nyelvet.
Mire képes az emberi agy? A jelenségre az orvosok, vagy a fizikusok találják majd meg a választ?
Lehetséges, hogy ez a lélekvándorlás bizonyítéka? (Most olvasóim - mind a kettő :D - talán a homlokukat ráncolják. De magabiztosan nem jelenthetjük ki, hogy nem létezik. Azt sem, hogy igen. Maradjunk nyitottak. Csak tippelni tudunk. De szerintem ez egy nagyon izgalmas és érdekes kérdés, amire kíváncsi emberként várom a választ. :-)

Meg lehet-e bízni egy bomba nőben? S, ha igen, akkor miért nem? ;-)

Kifogtam egy igazi bombázót. Ám az ilyen társkereső oldalakon nem árt a szkepticizmus :-) Külsőre tényleg minden rendben van a nővel. Kicsit furcsa volt, hogy már néhány levélváltás után belement a randiba. (Mondjuk erősen célozgatott rá, hogy jobban szeret élőben ismerkedni. Hát rákérdeztem.) De ahány ember, annyiféle. Gyanúm igazolódni látszott, mikor elbúcsúzott. Előtte nagyjából fixáltuk az időpontot és ennyi. Idő van még ugyan bőven, ám a találka esélye szétfoszlott azóta. Ezt az időt szerintem ki lehetett volna használni, hogy jobban megismerjük egymást. Utána napokig nem lépett be az oldalra. Azóta már igen, az utolsó, neki írott levelem is "elolvasva" státuszban van, de válasz nem jött. Nőből van, lehet hogy még kéretni akarja magát. Nekem viszont elment a kedvem, mert úgy gondolom, csak szórakozik. Épeszű ember nem dumál le randit senkivel sem  20 percnyi levelezgetés után :-)
Ebben meg én is cinkos voltam. Néha teljesen elmegy az eszem és félredobom az oltalmazó bizalmatlanságomat. Biztos, hogy nem a külseje miatt! A szemléletmódja volt a bűnös :-) Túl szimpatikus volt. Hmm. Lehet, hogy kamu. Nem számít. Már aznap bántam és örültem volna, ha így alakul: sehogy :D Nem tudom, de valahogy messziről bűzlött ez az egész.
Na, ilyen egy igazi társkereső, baszki! :-)
A lényeg, hogy szeretek küzdeni. Ehhez vagyok szokva. Nem kaptam soha, semmit ingyen. Ha mégis, az utólag jó sokba került, ezért alapból bizalmatlan vagyok mindennel szemben, ami könnyen jön.
Így küzdöttem blogom "keresztanyjáért" is hosszú hónapokon át :D Eredménytelenül persze. De általában azért megkapom, amit akarok. :P

Rímlevél egy üres, fületlen vödörhöz :D

Kedves üres, fületlen Vödröm,
Reményvesztetten fordulok Önhöz.
Volt nékem egy merész álmom,
Mai fejjel francba kívánom. :-)
Egy női társ, aki olyan, amilyen.
De a pokolra is leszállnék érte.
Amolyan szeretnivaló-féle,
B+ vödör, ésszel föl sem éred.
Mekkora kincs ez énnékem :-)

Még mindig merész álom,
Újult hittel, s erővel várom.
Sokadszor is fejjel a falnak,
Int vállamról a kisangyal.
Vagy ördög? Nem hallom szavát.
Elbódít eme vicces látomás. :-)
Vödööör, hát mit tudsz Te csodákról?
Ő rám vár, szíve ezer karátból :P

Port lerázni, álmodjunk még,
Elemek téptek, nyúztak, de él...
...a remény, csöppet megfogyva.
A szokás, az ösztön, vagy mi hajt?
Görcsösnek látszó akarás.
Ilyennek láttok? Ez nem valóság!
Hej, Vödör, Te fületlen vödör :-)
Csúnya tested, itt-ott már rozsda öl.
Üres vagy, s füled sincsen.
Ja, ezt fent már említettem :D

Gyere vödör, Te rozsdás ócskavas.
Majd kerítünk bádogot, s megjavítalak.
Lefestelek, kitalálok szép mintát.
Vagy profilból a Mona Lisa-t :D
Ennyit a vödörköltészetről mára.
Szar rímjeim elfogytak, trallalallalára

Válaszok nélkül

Ica trú sztori :-)

Ez egy igaz történet, mely egy fiatal lánnyal esett meg. Álomba illő élete volt ennek a lánynak, egészen addig, míg egy szép napon úgy nem döntött, regisztrálja magát egy internetes társkeresőoldalra. Nem volt ő csúnya lány, így hát jöttek is a szerelmetesebbnél romantikásabb levelek virtuális postaládájába, amiket ő szorgalmasan el is olvasgatott. Telt, s múlt az idő, míg nem egyszer olyan levelet kapott egy daliás internethuszártól, amit sehogy sem tudott válasz nélkül hagyni. Neki is látott a megírásának, de jajjjj! Abban a pillanatban, ahogy kis ujjacskája az "elküld" gombhoz ért, leesett a karikagyűrű a kezéről.
Szegény leány tán még azóta is ott ül a gépe előtt az ijedtség okozta sokktól megmeredve. A pókok már körbeszőtték hálóval. A szél néha átgörget szobája szőnyegén egy ördögszekeret, majd sietve magával viszi az ifjú hercegnő szomorú történetét messzi helyekre. Bizony. Hozzám is így jutott el ez a torokszorító mese a lányról, akinek leesett a karikagyűrű az ujjáról a válaszlevél írása közben. Hüpp-hüpp...
Itt a vége, fuss el véle :D

 Na, ezért nem válaszolnak leveleinkre a társkereső hölgyek :p :D
(Kivételek persze vannak.)

Vicces és figyelemfelkeltő cím :P

Szevasztopol!!!! :-)

Nem gondolom, hogy ezek a sorok bárkihez is eljutnának csak úgy. Majd lesz valahogy...
Eddig egy társkereső oldalon írogattam a kis naplómat. A bejegyzésenkénti 30 olvasó és a borsos havidíj, valamint az ezért nyújtott "szolgáltatások" (Szerintem legalább 15 éve nem fejlesztették azt az oldalt :D) miatt talán itt folytatom. Feltéve, hogy lesz, aki olvassa is :D
Pár érdekességet majd áthozok onnan, mert szerintem vicces :-)

Hmm. Most így visszaolvasva ez baromira nem érdekes :D