Kavargás

Kifelé jövök ebből a vírus-fertőzésből is. (Lesz hely a következőnek :D) Ott tartok, hogy nem tudom, az éhség miatt émelyeg-e a gyomrom, vagy azért, mert hányingerem van... Tény, hogy lassan harmadik napja alig tudok enni. Akár éhség is lehet.
Átok ül rajtam. Évekig még a megfázás is elkerült, most meg egyik szart kapom el a másik után.

Kiegészítés:
Gyanús, hogy az orvos által felírt antibiotikum okozza ezeket a szörnyű tüneteket. A felsorolt mellékhatások kb. 60%-át tapasztalom magamon, mióta ezt a szart szedem. Fasza. Mire kigyógyulnék a betegségből, a gyógyszer belevisz egy másikba.

A diagnózis

Legalább 20 percig álltam a zuhany alatt, mielőtt fogtam a (Már megint.) 38 fokos lázamat és elindultam a pupákfalvi, központi orvosi rendelőbe. Illedelmesen, egy hangos jó napot kívánokkal köszöntem a váróban. Az ott tartózkodó pupákfalviak egy része úgy tett, mintha tudomást sem venne rólam, míg a többiek enyhe fintorral néztek fel az új jövevényre. Ezek a gesztusok itt, Pupákfalván a tisztelet és megbecsülés legőszintébb jelei :-)

Alig félórás várakozás után sikerült két vénasszony előtt befurakodnom :D
Itt megjegyezném, hogy konkrétan 38 fokos lázam volt, azok meg vígan pletykáztak, ülőhelyük volt, bizonyára százszor jobban érezték magukat, mint én, aki majd' orra buktam, úgy szédültem a láztól :P

Az orvos megállapította, hogy "valami vírust" kaptam el. (Érted? Valami vírus :D ) Aztán felírt 6-féle gyógyszert. A helyi patikában ki is tudtam váltani kettőt. A legfontosabb persze nem volt. Antibiotikum majd holnap lesz állítólag. Mondom, van a hűtőben 10dkg tavalyról megmaradt párizsi. Elég penészes :D Jó lesz, ha addig azt eszem? Penicillin, érted...

Keresgélés

Egyre biztosabb vagyok abban, hogy nincs kedvem most a nulláról kezdeni mindent.
Volt pár levelezésem, amiből akár lehetett is volna valami. Ha más nem, egy randi. Én persze mindig elképzelek mindenkivel, ha nem is mindent, de sok mindent :-) És gyorsan elérkezik az a pont, amikor ezek az elképzelt dolgok semmivé válnak.
Nem akarok újat.

Állapot

Évekig nem voltam még csak náthás sem. Múltkor sikerült elkapnom és alig akart elmúlni, de mire vége lett volna, már jött a következő nyavalya. Lassan ötödik napja minden nap sikerül hőemelkedést produkálnom. Este már rázott a hideg, mikor lefeküdtem, de remélve hogy a paplan alatt elmúlik és mert lusta voltam lemenni gyógyszerért, még egy órát ott vacogtam, mire rászántam magam, hogy bevegyek egy Algoflex-et.
Hamar hatni kezdett és tudtam végre aludni. Van még 3 szem. Holnap ünnep. Nem ártana venni

Én és az útszéli

A minap, végső elkeseredésemben felkerestem Pupákfalva legrondább utcalányát, Julit. Barátaim azért ajánlották őt, mert már 40 éve koptatja a flasztert és mostanság nem sokan fanyalodnak rá. Legyünk őszinték! A kutyának sem kell a vén k*rva :D Szóval az volt az alapkoncepció, hogy mivel nincs kuncsaftja, elvileg van rá némi sansz, hogy örülni fog nekem. Én is nőhöz jutok, így mindenki jól jár. :-)
Mondták is, merre fogom megtalálni az öreglányt, 40 éve minden áldott nap, reggel 9-től este 6-ig ugyanott áll az út szélén, lehetetlen nem észrevenni. Nosza, magamra is öltöttem élesre vasalt márványfarmeromat és az érettségin viselt élénk zöld zakómat, egy utolsó pillantás a tükörbe: dögös! Bepattantam az autómba és meg sem álltam a megadott koordinátáig. Nézek jobbra, nézek balra, hogy közben majd' elütöttem az előttem szaladgáló sánta pulit, de a madám sehol. Hmm. Lehet, hogy kifogtam azt a napot, amikor épp szabadságon van? Vagy táppénzen? Esetleg ügyféllel van? Á, nem! Barátaim biztosítottak róla, hogy már évek óta nem állt meg neki senki. Sőt, amint meglátják az ábrázatát, a gázra taposnak és sietve távoznak.
Tanácstalan voltam. Megálltam és kiszálltam az autóból, hogy jobban körülnézhessek. Közben kortyoltam egyet a kávéból, amit kedves barátaim készítettek nekem az útra. Hirtelen hangot hallottam. Valamiféle tompa nyöszörgésnek tűnt előbb, majd szavakat véltem felismerni. Körbenéztem. Semmi. Iszogatom tovább a még langyos kávémat, erre megint megszólal a hang.
-Van itt valaki? Jöjjön elő, ne szórakozzon! kiáltottam csak úgy vaktában.
-Heeeee... jött a válasz hátulról. Villámgyorsan odafordultam, de csak a kukoricatábla szélén álló madárijesztőt láttam.
-Ki van ott? kérdeztem ismét.
-Hozzám jöttél? érdeklődött az életunt hang a madárijesztő irányából.
Odakaptam a tekintetem megint. Nem hittem a szememnek. A madárijesztőnek mozog a szája és pislog. A kezemben lévő kávésüvegre néztem. Aztán a madárijesztőre, majd megint a kávésüvegre.
-Baszki! Ez a madárijesztő beszél!? Mit kevertek ezek a kávémba??? motyogtam magamban.

Ekkor legnagyobb megdöbbenésemre ez a szakadt alak elindult felém. Rémes látvány volt, kétségtelen. Futottam volna, de a vizuálisan elszenvedett sokktól szinte földbe gyökerezett a lábam.
-Hozzám jöttél? ismételte a rém.
-Öööö, hehe. Tuti, hogy nem. Én egy nagy ku.. vagyis egy igazi öreg harcost keresek.
-Juli! Akkor te Julit keresed! rikácsolta szörnyű hangján, miközben ujjaival elmorzsolta a cigijén a parazsat.
Ez volt az a pillanat, amikor összeállt a kép. Ő az. Pupákfalva legrondább hivatásosa.
-Na, gyere! Hadd nézzelek meg közelebbről! nyekeregte, miközben sántikálva felém araszolt.
-Oké, csak előbb hányok egyet! mondtam, majd illedelmesen elfordulva kidobtam a reggelire elfogyasztott bundáskenyeret.

Méregetett, jobbról, balról, majd levette sztk-keretes szemüvegét és így szólt:
-Hát, igaz hogy 7 éve nem volt bennem hús és állatira ki vagyok éhezve, meg a pénz sem jönne rosszul... De veled még tripla áron se vállalnám! ekképpen szólt, aztán sarkon fordult és vissza bicegett a kukoricatábla szélére.
Én meg nagy megkönnyebbüléssel szállhattam vissza az autómba és meg sem álltam hazáig.

Itt a vége, fuss el véle!
Aki nem hiszi, annak utánajárunk!:-)

Semmi

30 napra fizettem elő, de már 1 nap után elegem volt. VIP+ csomag, bárki írhat, válaszolhat nekem korlátlanul, ingyen, én állom. Természetesen nem nagyon kapok választ :-) Néha előfordul. Több napi írogatás után hirtelen eltűnnek. Jelenleg ott tartok, hogy már én tűnök el :-)
A társkereső oldalakon tapasztalható mérhetetlen bunkóság úgy tűnik, ragadós. Manapság örömet okoz, ha én vagyok az, aki nem ír többet. Aztán, amilyen hülye vagyok, gyötörni kezd a lelkiismeret, amiért bunkó voltam. Szánalmas, mi? :D
Pedig a munkám miatt (És, mert nem különösebben vágyom emberek közé.), ez az egyetlen esélyem, hogy párra leljek. Csakhogy minden, a társkeresőn eltöltött, kudarcokkal teli nap szorgalmasan pusztítja bennem az Embert. Elgondolkodtató, hogy képes lennék-e még egyáltalán boldoggá tenni valaki életét, vagy csak szürkeséget viszek bele. Szabad-e próbálkoznom? Megsavanyodtam. 
Taszítom az embereket nem csak ott, mindenhol. Az élet minden területén válaszra sem méltató emberekbe botlom. Ha pedig majd' mindenki ilyen velem szemben, akkor elgondolkodom, hogy a hiba talán bennem van. Nincsenek barátaim, a rokonság tipikusan magyar: széthúz. Csináltam egy fotót magamról hétvégén. Felraktam a társkeresős blogba. Többen írták, hogy jó. Hát, olyan kibaszott jó, hogy sorban kaptam vele a koccokat. Már, aki egyáltalán képes volt válaszolni :D Ellenszenves vagyok? Súlyosan középszerű, szürke valaki, vagy inkább valami. Nem hányingerkeltően ocsmány, de határozottan senkinek sem zsánere :-)
A másik, amin el kell gondolkodnom, hogy muszáj-e nekem mindenkivel szemben tisztességesnek lennem, miközben velem nem tisztességesek? Visszaélnek ezzel. Rendszeresen. Mindenki szarik, mindenre. Meguntam ezt is.

Netes társkeresés pupák módra :-)

Pár napja visszakuncsorogtam a társkereső oldalra.
Mondanom sem kell, hogy a helyzet semmit sem változott, ám megfelelő humorérzék birtokában az egyébként elkeserítő helyzetek is tudnak nagyon szórakoztatóak lenni :D
Nem titok, jelenleg "A Gábor!" néven vagyok fönn :-)
Bár ez elég gyakran változik :D

Megint törölte magát egy nő, akinek írtam. :D
Mondjuk, megértem. Gyötörhette a bűntudat rendesen, amiért válaszra sem méltatott :-)
Miután keservesen telesírta a 3 csomag (100-as kiszerelés!) papír zsebkendőt és összes barátnőjének elpanaszolta, mekkora bolond volt, hogy nem válaszolt annak a jóképű, szellemes, kimagaslóan intelligens, kék napszemüveges férfinak (Akit csak a felettébb jól csengő A Gábor! néven ismert.), és már teljesen világossá vált előtte, hogy az nem fog neki harmadszor is írni. Nos, ekkor vett egy mély lélegzetet és végső, reménytelen elkeseredésében újabb butaságot követett el: törölte magát :D

Így volt. Nem is történhetett másképp ;-)