A kép

Magas, szőke nő lépdelt a zsúfolt, négyzet alakú főtéren. Átlósan haladt, méltóságteljesen. Nem kerülgetett senkit, hagyta, hogy mások térjenek ki az ő útjából. Találkozója volt valakivel. A személyleírás pontosan ráillett valakire, akit már percekkel ezelőtt kiszúrt a kávézó teraszáról.
Néha nagyokat pislogott, mikor egy-egy méretes hópihe landolt hosszú szempilláin. Nyugat felől a napok néha belestek a hosszúkás felhők között, a sűrű légkörben jól kivehető fénysugaraik a jeges szélben lebegő hókristályokon megcsillanva káprázatos művet alkottak. Bár aligha akadt itt olyan ember, aki erre rácsodálkozott volna. Mindenki sietett valahová, mindenki jött valahonnan. Ha valaki mégis felfigyelt a kalapja alól, az is csak a közterületi hangosbemondóból áradó információkat hallgatta, amit egy monoton női hang ismételgetett 5-10 percenként.
-Elhozta? -kérdezte a nő, ahogy odalépett hozzám. Nem köszönt, csak úgy bumm, bele a közepébe. Hangjában volt valami kimértség, s tekintete még eme különleges alkalom ellenére sem tűnt igazán felcsigázottnak.
-Ön elbűvöl, mint mindig. -mondtam ironikusan. Zokon vettem, hogy a nő, akivel már évek óta leveleztünk, nem tanúsított a helyzethez illő magatartást. Nem is tudom, mit vártam. Talán, hogy egyből a nyakamba ugrik és szerelmet vall? De hiszen még nem is látott. Valljuk be, a találka létrejötte is rengeteg erőfeszítést igényelt. Valóságos csoda, hogy valaki hajlandó találkozni velem úgy, hogy még egy fotót sem látott rólam. De mégis lehangolt egy kicsit ez a távolságtartás.
-Khm. Hát én volnék. -tette hozzá a nő mosolyt erőltetve az arcára. Minden átmenet nélkül váltott át megközelíthetetlen dívából, zavarba jött lányba.
Szívtam még egyet a cigimből, aztán a csikket eldobtam, majd a nő szemébe néztem. Ő meg a földre hulló csikket nézte, amint néhány másodperc alatt lebomlik és semmivé válik. Mert ez egy ilyen csikk.
-Itt van, kedves. Ebben a borítékban. -szóltam és átnyújtottam neki. Ő azonnal odaszegezte tekintetét. Szemében felragyogott végre az a gyermeki lelkesedés, amit az imént még hiányoltam.
-És tényleg az van benne? -kérdezte izgatott hangon
-Az hát. -feleltem magabiztosan
A nő le sem vette szemét a kesztyűs kezemben tartott vékony papírtokról. Csak bámulta csillogó szemekkel, de mégsem mert érte nyúlni.
-Tudja... -kezdte
-Tudom. -szakítottam félbe.
-3 éve levelezünk és én még nem is láttam magát. -folytatta kissé remegő hangon -És mi van, ha Maga nem tetszik nekem? Erre nem gondolt? Úgy értem, nagyon megtisztelő, hogy elutazott ilyen messzire, de ha nem... Ha Maga nem tetszik majd nekem, akkor mehet vissza a fényévekre lévő Földre. Föld... istenem, sosem jártam ott. El sem tudom képzelni, milyen lehet, ahol 14 milliárd ember él. Tudja, ezen a kolónián csak 2 millióan vagyunk.
-Khm. Kissé elkalandozott. -figyelmeztettem
-Ó, hát persze. Elnézést! Hajlamos vagyok sokat beszélni. -mentegetőzött
-Vegye el, kérem. -biztattam
-Hát, jó. -s azzal kihúzta kezemből a kis, fehér borítékot
-Nyissa ki, bátran! -mondtam. Ő két kézzel fogta és csak bámulta. Én pedig őt.
Végül egy váratlan mozdulattal letépte a zárócsíkot és előhúzta a fényképemet. Arca kifejezéstelen maradt. Mintha nem is látna, csak nézne. A másodpercek óráknak tűntek. Erős gravitációs térben az idő lelassul. Hmm. De még egy szőke nőnek sem lehet olyan nehéz a felfogása, hogy ily' mértékben eltorzítsa a téridőt...
Soha többé nem szólalt meg. Mire fölocsúdtam, már ott sem volt. Eltűnt, mintha sosem létezett volna.
A fejében lévő fekete lyuk, mely az imént olyan drámai mértékben lelassította az időt, beszippantotta őt.
Még vetettem egy pillantást a fenséges napoklementére (A kolónia bolygója egy kettőscsillag-rendszerben keringett.), aztán elindultam a Zűrhajóm felé. Hazafelé végig azon gondolkodtam, miért nem látta az arcom, mikor ott állt előttem.

:P

A nagy kísérlet

Szokás szerint hamar elegem lett a társkeresde világából, ezért egy napon az a poén jutott eszembe, hogy a fotómat egy bankszámlakivonatra cserélem. Csinos összeg szerepel rajta, nem brutál sok, de elég sok, hogy egyszerre legyen vonzó és hihető. (Kicsit belenyúltam photosop-pal és ez nem csak a személyes adataim kitakarását jelenti.) :-)
A bemutatkozószövegem átírtam valami semmitmondó hülyeségre és vártam a csodát. ;-)
Levél-cunami most sem jött, de azért észrevehetően megnőtt a hölgyek körében a válaszolási hajlandóság. Vannak konkrétan levakarhatatlan némberek, akik kb. 2 percenként az adatlapomra kattintanak, hogy egy levelet kiprovokáljanak tőlem, s miután ezt nem kapják meg, képesek addig lemenni, hogy ők kezdeményeznek. Ez egyrészt vicces, másrészt rohadtul kiábrándító. Leszögezem, hogy ezt még véletlenül sem gondoltam komolyan, nem óhajtok olyan nőkkel ismerkedni, sem levelet váltani, akik szemmel láthatóan csak a pénzre hajtanak.
Írtam szépeket saját fotóval, nem volt érdekes. Most írok bénákat egy zsíros bankszámlával és a leveleim 70%-kára jön valamilyen reakció. Durva. Hová képesek egyesek nő létükre lealacsonyodni, ha pénzes palit látnak? :D Tegnap pl. írtam valakinek egy eléggé béna levelet, amire válaszolt is, de zavaró helyesírási hibákra lettem figyelmes az írásában. Gondoltam, ezt szóvá is teszem, mert ismerkedni úgysem szeretnék vele, akkor legalább tanítom egy kicsit :D :D :D Képzeld el, hogy várakozásommal ellentétben nem tiltott le, nem küldött el a francba, hanem magyarázkodott és ismerkedésünk kérdését a maga részéről jól láthatóan nyitva hagyta. :D Motiváció! :D
Egy szempontból gyakorlati hasznot is hoz ez a kísérlet. Jelesül, hogy a számok iránt feltűnő érdeklődést mutató hölgyeket egy következő (komoly) regisztráció alkalmával messzire elkerülöm majd. ;-) A maradék 30%-ból kell válogatni, feltéve hogy szóba állnak velem, mert ugye saját képpel nem vagyok elég nyerő, bármennyire is eredeti a stílusom (Legalábbis az átlag társkeresőkhöz mérten, akiknél a "Szia, hogy vagy?" az alap.). :P

Társkeresde megint...

Véget ért a kapcsolatunk, vissza regisztráltam az Oldalra.
De, hogy milyen emberek vannak... Rám írt egy 40+ éves nő, aki tőlem 300km-re lakik, hogy ismerkedne velem. Én ugyebár vagyok 35 (Van egy nüansznyi korkülönbség, ami igen zavaró számomra, mert ott már a családalapítás eleve bukta. Az adatlapomon le is írtam fehéren-feketén, hogy max. 36 éves nő jöhet szóba. Hiába.), a távkapcsolatot nem tartom ideálisnak, bár más lehetőségem meg nincs, mivel a környékbeli nők változatlanul basznak reagálni a leveleimre. De azért 300km még testvérek között is kibaszott sok :D Jártam már arra párszor, kb. 4 óra az út autóval. Csak oda! :D Mit gondolnak egyes emberek?
Persze most azzal számoltam, hogy mindig én megyek hozzá. Azért, mert az előző kapcsolatom is ilyen volt (De az legalább kicsit közelebb.). 5 hónapig csak én jártam hozzá. Ebből (is) lett elegem. Egyes nők marhára emancipáltak tudnak lenni, kivéve, ha a zsebükbe kell nyúlni, vagy autóba, esetleg buszra kell ülni és 1-2 órát utazni. 5 hónap alatt legalább egy alkalmat kibírt volna. No, mindegy!

És volt egy bolond nő is. Eleinte nagyon közvetlen volt, aztán egy viccesnek szánt mondatomra átment kicsit agresszívbe, amiből sehogy nem sikerült kizökkenteni. Mindenkinek vannak érzékeny pontjai, de ácsi! :D Köszönöm, ebből sem kértem.

Lehet, hogy tényleg ezt érdemlem.

Hónapok teltek el, de igazán sokra nem jutottunk. Nem kapok időt. A hétvége botrányosan indult. Családlátogatás, egész nap talán 5 szót váltottunk. A végére aztán enyhült a hidegháború, de milyen már az, hogy így töltjük a közös hétvégénket? Náluk is akkora a feszültség (Gondolom, ugyanazért.), hogy neki lehet támaszkodni. No mindegy, mint írtam, jó irányba indultak el a dolgok hosszú idő után. Ma úgy jöttem Tőle haza, hogy végre van értelme folytatáson gondolkodni (Hétvégén még biztos volt részemről a szakítás, mert tényleg bohózatba illő volt az egész.). Most megint semmi. Nincs idő válaszolni 2 sor üzenetre, miközben látom, hogy facebook-on ki-be lépked egész délután?! Mindenkire tud időt szakítani, ha épp nála vagyok. Látom a saját szememmel. Aztán várjak a soromra, mert neki dolgoznia kell. 2 perc munka 5 perc facebook. Nagyon elegem van, hogy most minden pozitív fejlemény ellenére ugyanott tartunk. Nem kapok időt. Lehet, hogy nem is érdemlem meg. Talán előző életemben én voltam az a macsó-lecsó faszkalap, aki minden útjába eső nőt meghágott, aztán eldobta, mint egy használt papír zsebkendőt és most ezt mérte rám a sors büntetésül.

Ezt írtam másfél hónapja, de megmaradt vázlatnak. Miért? Néha van valami pozitív fejlemény. Most mégis folytatom a bejegyzést. Miért? Mert mindig van valami negatív fejlemény is.
Egyre inkább kezd szétesni ez az egész. Vagy, ami sosem volt egyben, az nem is eshet szét? Hoztam egy rossz döntést az elején. De mindenből tanulhat az ember. Mit kell megbecsülni valakiben és mi az, amit nem érdemes hajkurászni, mert vannak attól fontosabb dolgok is.

Benyomások...

Jártam fogorvosnál és még fogok is. Sok pénzbe kerülő beavatkozások végéhez közeledem. Természetesen magánrendelőben. Nem azért, mert olyan jól érzem ott magam (Bár kétségkívül luxuskörnyezetben tölthetem ott az időmet, legalábbis az SZTK-rendelők zajos, lepukkant, műanyagszékes, igénytelen világához képest.), hanem mert a doki érti a dolgát. Jobban, mint azok, akikkel korábban dolgom volt és akik nem mellesleg kurvára megutáltatták velem ezt az egészet, ami aztán az évek alatt számos fog elvesztéséhez vezetett. Most itt állok és várok az új fogaimra. Titán gyökér, porcelán korona, stb. Drága pénzért :-)
Egy dolog ellenszenves benne. Mindig oszt valakit (Az asszisztense közben bőszen bólogat.). Szóval olyan ember benyomását kelti, akinek az egész világgal baja van. A jelek szerint megengedheti magának, hiszen az oda járó fizetős páciensek vagy nem gondolnak ebbe bele, vagy úgy vannak vele, mint én: a munkáját profi módon elvégzi, a többi másodlagos. Bizonyára a doki is így van ezzel, vagy csak nem gondol bele, hogy aki belegondol, az abba is belegondol, hogy talán róla is hasonlóan beszél, amikor becsukja maga után az ajtót. S talán nem megy majd legközelebb. Vagy mégis? Barátságosabb dokit könnyű találni, de mi van, ha egy igazi balfasz, aki beletöri a fúrót a nyelvedbe? :D Van rá garancia, hogy nem hordja el mindennek, mikor négyszemközt van az asszisztensével, mert 2 percet késett, mert nem volt ideje fogat mosni, mert izzadtságszagú a hónalja, stb.? Nincs!
Sikerült a minap fél órát késnem, az már csak bónusz volt, hogy én voltam aznap az utolsó :D :D :D Szóval láthatóan nem volt őszinte az öröme, amikor végre befutottam. Vajon miket vághatott a fejemhez, míg az ujjaival dobolt az asztalon, esetleg fel, s alá járkált tehetetlen dühében, hogy holmi páciensre kell várnia, ráadásul ennyit!?
Ó, most jut eszembe, hogy fel kellene hívnom és közölnöm vele, hogy érzem magam, élek-e még egyáltalán... :D Már nem rendel ilyenkor. Franc se hívogatja. Felteszem, el is felejtette már, hogy ezt kérte.
Késésem oka csupán annyi, hogy gyakorlatilag a Truman Show főszereplőjévé váltam és csak igen nagy nehézségek árán voltam képes eljutni A pontból B pontba, mert szinte minden létező dolog engem hátráltatott :D
Még egyszer bocs! :-)

Lassan kiírhatom magamról, hogy...

...kapcsolatban? :-)
A Másik oldalon ismerkedtem meg ezzel a lánnyal. Derült égből villámcsapás. Annyira nem számítottam erre, hogy hosszabb távra rendezkedtem be ott is, a régi helyen is. Utóbbinál ráadásul valami tévedés okán dupla VIP tagságot sikerült kifizetnem, aminek aztán a felét visszautalták minden problémázás nélkül és kárpótlásul ingyen használhatom azt az 1 hónapot is. Hmm. Nem használom, úgyhogy pont jókor jött, köszönöm :D
Vele meglehetősen sok időt töltünk együtt, ami kimondottan jól esik mindkettőnknek és ez külön öröm számomra. A távolság ismét nagy, remélhetőleg azért kisül a dologból valami hosszabb történet.

Ilyen az új hely!

Senki sem szívbajos, általában :-)
Szombatra kinéz egy randi. Ami érdekes, hogy amióta ezen az oldalon aktiváltam magam, még szinte a keresőt sem használtam. nem írtam komoly szándékkal senkinek. Mert a nők írnak maguktól :D Ez a másik véglet. Ott nem válaszoltak, itt maguktól írnak.