Az élet nagy kérdései

Béla lótuszülésben, két tenyerét összezárva elmélkedett a világmindenség nagy kérdésein. Ebben a mély meditatív állapotban szelleme és teste különvált, ilyenkor képes volt végtelen távolságokat is beutazni térben és időben egyaránt. Ha akarta, egy tibeti kolostorban, vagy az ókori Indiában csatlakozott rá a Föld szívcsakrájára, hogy a misztikus kollektív tudatenergia elárassza elméjét az egyetemes bölcsességgel, s így ráleljen a kérdésre. Mit kérdésre... A Kérdésre, sőt, A KÉRDÉS-re.

Ebben a pillanatban Béla szemhéja felpattant, mint az órarugó, tekintetében pedig fény gyúlt. Megvan! Rálelt az egy igaz útra, melyet a tibeti lámák és a hindu papok évezredeken át hiába kerestek, de Béla nem csak rálelt, hanem végig is ment rajta. Az út végén pedig ott állt A KÉRDÉS maga.

-Mi bajod, Béla? -kérdezte Aranka. Béla előtt állt csípőre tett kézzel és aggódva figyelte transzban elmerülő férje minden mozdulatát.

Béla szelleme épp az imént tért vissza testébe. Arca rezzenéstelen volt, csak a szemét forgatta Aranka irányába.

-Megvan! -kiáltott fel váratlanul.

-Mi van meg? -riadt meg Aranka, kezével a szívéhez kapva.

-A kérdések Szent Grálja, Aranka. Az van meg. -felelte nyugodt hangon-

-A kérdések szent gája? Gájra? -Aranka sikertelenül próbálta felidézni azt a g-betűs szót, amit Béla az előbb mondott.

-Mindegy. -mondta lekezelően. -Na és tudod, mi az? Á, persze, honnan is tudnád, hiszen pont attól az, ami. -tette hozzá.

-Elárulnád végre? Kihűlt a krumplilevesed és felmelegedett a söröd. -sorolta Aranka kíváncsisággal vegyes aggodalommal.

-Nos, Aranka. Neked elárulom. -kezdte Béla.

-?

-A kérdések kérdése: Tud-e bármi is akkora kupacot sz@rni, mint amekkora ő maga? -osztotta meg vele teljes átéléssel.

-És tud? -kérdezett vissza Aranka, miközben láthatóan nem értette meg, hogy itt már maga a kérdés megfogalmazása is évezredes előzményekre vezethető vissza. Ugyan honnan a fészkes fenéből lehetne erre tudni a választ? -elmélkedett Béla, de végül nem válaszolt Arankának. Ehelyett fogta hideg krumplilevesét és beleöntötte az üres söröspohárba, a meleg sört pedig a levesestányérba. Probléma megoldva. Most már ami hideg, az a söröspohárban, ami meleg, az a levesestányérban volt. Helyreállt az egyensúly.

:-)

A karácsonyfa

-A holnapra várható időjárás: országszerte erősen felhős, helyenként esővel, napközben is megmarad a köd. -sorolta az öltönyös férfi a tv képernyőjén. Tekintete életunt volt, de profizmusáról tanúskodott, hogy mindvégig mosolyt erőltetett az arcára.
-B*sszátok meg a ködötöket! Meg az esőtöket is a kib*szott felhőtökkel együtt! Egész héten a sz*ridőt mondjátok! -kiabált Béla a fotelben ülve. A nyomaték kedvéért az öklét is megrázta a tv készülék irányába. Persze csak a bal öklét, mert a jobb kezében a félig üres sörös poharat tartotta és a világért sem szerette volna kilöttyinteni szobahőmérsékletű Kőbányaiját. Általában jól megmondja a magáét az időjósoknak, de most különösen dühös volt rájuk. Részben a már említett hosszabb ideje tartó ködös, esős idő miatt, részben pedig azért, mert a híradó előtt vetített krimi egyik szereplőjével is alaposan összeveszett. Már amennyire a tévé előtt ülve össze lehet egy filmszereplővel.
-Hagyd már, Béla! -szólt rá felesége a szomszéd szobából. -Inkább gyere ki és csodáld meg, milyen szépen feldíszítettem a karácsonyfánkat!
Béla morogva tápászkodott fel kedvenc ülőhelyéről, fehér atlétáját visszatűrte melegítőnadrágjába és kezében a félig üres söröspoharával kicsoszogott a nappaliba.
-Nah. Ez tényleg szép lett. -ismerte el neje munkáját. -Tasziló, gyere ki! Anyád elkészült a karácsonyfával... izé, meghozta a Jézuska! -korrigálta magát, miközben a gyerekszoba felé kiabált. Pillanatokon belül kopogás hallatszott a radiátorból. A szomszéd ütötte teljes erőből. Béla kiabálása rendszerint ezt váltja ki belőle. A panellakások falai vékonyak...
-Ugye? Olyan gyönyörű, ahogy itt haldoklik a szoba közepén. -dicsérte Aranka a fát. -Persze kellenek rá ezek a díszek is, hogy a pusztulás még szebb legyen.
-Ja. Csak ne hullajtaná a kib*szott leveleit... -böffentett Béla. -Aranka, most mondd meg, mé' nem tud ez normálisabban, szebben pusztulni itt nekünk!
-Hű... -csodálkozott el a kis Tasziló is, kiérve a nappaliba. Ez volt a hetedik karácsonya.
-Látod, fijam... -kezdte Béla akadémikusan. -Minden évben egy lakásban haldokló élőlénnyel ünnepeljük meg a kis Jézus születésnapját. Százmillió fiatal élet elpusztítása szerintem méltó ehhez a naphoz.
-De miért? -értetlenkedett a kis Tasziló.
-Azé', mert ezé' vannak. 5 évig nőnek azé', hogy 1 hét alatt itt elszáradjanak nekünk, a szoba közepén. -magyarázta Béla.
-Felhozni nehéz volt. Nem jó a lift. 5 emelet gyalog és még szúr is. Nem elég, hogy itt pusztulhat nálunk, de még szurkál is. -méltatlankodott Aranka.
-Ne aggódj, lefelé könnyebb lesz. -kacsintott Béla a feleségére, fejével az ablak felé biccentve. Mindketten felnevettek.

A betelefonálós műsor

Béla a tévé előtt terpeszkedett kedvenc foteljében, amelynek eredeti bőrkárpitját azóta nem látták, mióta állagmegóvás ürügyén Aranka megvarrta rá azt a műszálas anyagból készült, cikkcakk-mintás védőhuzatot. Bal kezében jól megérdemelt szobahőmérsékletű Kőbányai sörét, jobb kezében áruhitelből vásárolt Iphone 5-ösét fogta. Épp kedvenc betelefonálós műsora kezdődött az ATV-n és mint minden hétköznap este az elmúlt 10 évben, most is megpróbált adásba kerülni. Jól meg akarta mondani annak a pökhendi miniszterelnöknek. Nem mintha az hallgatta volna, amit a betelefonálók mondanak a tv-ben, de Bélát ez különösebben nem izgatta.
A telefon kicsengett és egy évtized után először megszólalt valaki a vonal túloldalán.
-Első betelefonálónk a vonalban. Jó estét kívánok! -konferálta fel a kamerába bámuló műsorvezető.
Béla nagyon meglepődött a helyzeten. Maga sem hitte el, hogy most sikerült. Hirtelen elfelejtette, miért is várt erre 10 éve.
-Ööö, halló! -szólt bele tétován a telefonba.
-Jó estét! Kihez van szerencsém? -kérdezett vissza rutinosan a műsorvezető.
-Béla. Vagyok a Felszabadulás utcából. -folytatta bizonytalan hangon. Bár azt nem tette hozzá, hogy melyik városban van az a Felszabadulás utca.
-Parancsoljon, Béla! A mai témánk adott, de bármi mással kapcsolatban is szívesen várjuk a hozzászólását. -hangzott el a tévében.
-Na most én Béla vagyok.
-Igen.
-Én vagyok a vonalban? -érdeklődött Béla. Hangján hallani lehetett, hogy csak időhúzás a célja, míg össze nem szedi gondolatait. A műsorvezető türelmesen engedte.
-Igen, Béla. Ön van a vonalban.
-Akkor jó. Nekem az lenne a hozzászólásom, hogy... Akkor, most adásban vagyok?
-Igen, halljuk önt.
-Szóval ez a miniszter, ez a miniszterelnök! Ööö, várjon, lehalkítom a tévét! -őrölte tovább a műsorvezető és a nézők idegeit.
-Nem muszáj, mi tökéletesen halljuk, amit mond. -felelte a műsorvezető.
-Na, most jó? Most jól hallani?
-Igen, Béla. Mondhatja.
-Jó estét! Béla vagyok, a Felszabadulás utcából.
A műsorvezető a tenyerébe temette arcát, majd nagy levegőt véve intett a kamera felé, hogy Béla nyögje ki végre, amit akar.
-Remélem, jó a vonal.
-Béla, a műsoridőnk véges. Azt javaslom, ugorjuk át ezt a részt! Vonalban van, minden szavát értjük. Parancsoljon! -szólt rá a műsorvezető.
-Na, szóval. Azt akarom mondani, illetve hozzászólni, hogy ez a Gyurcsány monnyonle végre, mert már nagyon unom a pofáját. Már eleget sanyargatta az embereket. -hadarta Béla.
-Béla. Gyurcsány 10 éve lemondott. Most Orbán Viktor a miniszterelnök. -tájékoztatta a műsorvezető.
-Ja... Akkor jó. -mondta Béla és kinyomta a telefont. -Láttad ezt, Aranka? Jól megmondtam neki! -hencegett feleségének.

:-)

Az utolsó Jedik szerintem...

Miután saját benyomásaimról leírtam az alábbiakat, beleolvastam pár profi kritikába. Mindenki odavan ettől a filmtől. "Az erő ébren van", "Az utolsó Jedik új reményt adott a Star Warsnak", "Az utolsó Jedik az eddigi legjobb Star Wars-epizód", stb. Lehet, hogy az én ízlésem nagyon elbaszott, de az eddigi legjobb résznek nevezni szerintem barokkos túlzás. Csalódás van. Senkit sem akarok lelombozni, aki még nem látta, de az Episode VIII-t valahová a Jar Jar Binks-es Episode I és a Harc az Endor bolygóért c. mese közé lehetne pozicionálni. Szerintem. Utóbbi ugyan nem Star Wars, de ugyanabban az univerzumban játszódik, helyszíne az az Endor hold/bolygó, ahol a Jedi visszatér ewokjai élnek.
Tartalom nélküli CGI-orgia, aminek a 90%-a alatt azon járt az agyam (Már, amikor épp nem unatkoztam.), hogy hány száz millió dollárt költöttek el erre az ötlettelen, lélektelen mesére.
A dialógusok bicskanyitogatóan bénák, teátrálisak. Hókuszpók keményebben odaszólt a Hupikék törpikékben, mint ez a nagy vezír, vagy a balfácán, vörhenyes "SS-tábornoka". Az egyetlen valamire való jelenet épp ehhez a baltával borotválkozó sötét nagyúrhoz köthető, de nem akarom lelőni a poént. Illetve, bocs! Skywalkernek is volt egy jó húzása (Dicsérik Mark Hamill alakítását, tényleg jól hozza a meghasonlott öreg mestert. Szinte már csak a cigi és a whisky-s pohár hiányzik a kezéből. :-)) , de ettől a kettőtől eltekintve legalább annyira volt benne meghatározó az eredetiség, mint az update kajában a disznózsír. A hetedik rész kicsit "új reményes" lett, ez meg egy kicsit "birodalom visszavágos" kínai bóvli. (A hozzáértő kritikusok szerint meg pont nem.)
Antal Nimród Viszkise oda-vissza veri ezt a fost.
Még csak azt sem mondhatom, hogy a Disneynél baszódott el a Star Wars, mert a Rogue one egy mestermű ehhez képest. Várom, hogy az a vonal folytatódjon (Tudom, nem pont az, miután kinyírták az összes főszereplőt. :-)) . A nyóc nagyon nem tetszett. Látványos mesének elmegy, de érdemes volt-e ezért x százmillió dollárt elkölteni? De fogadok, hogy a többség hanyatt esik majd tőle és talán bennem van a hiba. De a Rogue one és A birodalom visszavág akkor is a legjobb epizódok. :P

Egyes akciójelenetekben úgy menekülnek meg a főhősök, hogy maga a forgatókönyvíró menti ki őket. Szinte már-már látni a kezét, ahogy benyúl értük és kihúzza őket a szarból a "birodalmiak" legnagyobb ámulatára. Ez azért elég botrányos. A nagyágyú, amivel a bolygót lövik az elején, percekig tétlenül áll, miközben a lázadók nyugiban evakuálnak, majd mikor már megjelennek a lázadó bombázók, amikre nem küldtek rá menten 2000db TIE vadászt, kiadják a parancsot a nagyágyú újratöltésére. Mi a f*szra vártak közben? Ja, arra, hogy a jóságos Leia hercegnő és cirkálója megléphessen. Pfff... Normális parancsnok a cirkálót lövetné szét, a bolygón lévő bázis úgysem tud elszökni.
Egyébként a Mátrixban Smith ügynök pontosan elmagyarázta Morpheusnak, hogy mi is ezzel a probléma. Elhangzott, hogy volt már több mátrix is, de az emberek nem hitték el, nem fogadták el valóságnak azt, ami túl rózsaszín és könnyű. Kellett a szenvedés, a nehézségek, mert az ember azokon keresztül definiálja a valóságot. Nem pont ezekkel a szavakkal, de ez a lényeg. Ez a Disney Star Wars túl rózsaszín. Ha kasszasiker lesz, az csak a "márkahűségnek" köszönhető. A 7. rész 200 millió dollárból készült. Azt nem tudom, a kanadai Kocka c. film mennyiből, de egy, azaz 1db helyiséget építettek fel neki, az átjárók fogantyúit menetvágóból csinálták meg, tiszta röhej, a színészek ismeretlenek, de a sztori meg olyan, hogy nem lehet felállni, míg nincs vége. Sőt, még utána sem. Egyik oldalon ott a százmilliós költségvetésű semmi, a másikon meg a fillérekből összerakott zseniális alkotás. Érdekes lenne ezt a kettőt összehozni.

Star Wars intró

Az Anyám!-ról pár mondatban

Lelkendezem, ujjongok, katarzisban vagyok!

Megvan az évtized filmje!

Kivételesen nem túloztak, akik méltatták a Mother!-t. Egy ideig azt hiszed, ez valami horror, vagy thriller, de neeeem. Az utolsó harmadban csak nézel, mint a moziban. És nem csak azért, mert egy moziban ülsz. :-) Nehéz eldönteni, mi ez. Horror? Thriller? Művészfilm? Vagy mindhárom? Ezért kitaláltam neki egy műfajt: szimbólum-pornó. :-) Lesz min agyalni a következő napokban.
Végre úgy működik egy film, ahogy kell, ahogy mindig is kéne neki. A különböző filmes eszközöket teljes mértékben a végső mondanivaló szolgálatába állítja és bár első ránézésre ez is úgy indul, mint bármelyik Hollywood-i ijesztgetős film, a végeredmény egy leírhatatlanul kellemes csalódás és mélységes érzelmi hatás szilaj elegye, mely itt kavarog lelkemben azóta is. Jennifer Lawrence nagyot ment ezzel a szereppel. Megnézésre erősen ajánlott!

A mozijegy minden forintját megérte, az pedig már csak hab a tortán, hogy összesen hárman ültünk a nézőtéren. Utóbbi azért jó, mert előző alkalommal bejött a soromba a Bunkó család és a film felét végigpofázták, aztán valaki felvette a telefont és 1 percig a fél mozi hallgatta az ő pofázását is.

Utójáték ;-)

Aranka és Tasziló az ágyban feküdtek, vagy inkább ültek egymás mellett. A kétszemélyes fekvőhelyen jól látszott, hogy nem alvásra használták az elmúlt órákban. Mindketten előre néztek, de egyikük sem szólalt meg. Arckifejezésükről egyelőre nem lehetett leolvasni, mi járhat a fejükben. A világos szobára baljós árnyként telepedett a csend. Egyetlen dolog adott ki hangot, ez pedig a régi falióra volt, mely ütemes kattogásával csak még nyomasztóbbá tette a hangulatot.
Aranka Taszilóra nézett, de csak a szemét fordította felé, fejét nem. Az mindvégig előrefelé meredt. Taszilóé úgyszintén. A férfi grimasza egy pillanatra tanácstalanságról árulkodott. A nő pedig ismét maga elé szegezte tekintetét. Úgy érezte, kiszáradt a torka, ezért nyelt egyet. Ezt szinte azonnal meg is bánta, mivel túlságosan hangosnak érezte torka mozgását. Egy kicsit belepirult. Ekkor eszmélt rá, hogy valójában nem ez itt és most a legnagyobb gondja. Tasziló alig hallhatóan megköszörülte a torkát, majd fejét (most először) oldalra fordította, egy üres fal felé.
-Izé. -szólalt meg vékonyka hangon a nő. -Szóval. Ez nem az, aminek látszik. -folytatta kissé bátortalanul.
-Van rá magyarázat. -egészítette ki Tasziló. Az ő hangja sem volt túl határozott.
Az ággyal szemben álló Béla arcizmai percek óta görcsben voltak. Most is épp azt a lehetetlen grimaszt fagyasztva képére, amit akkor sikerült vágnia, mikor mit sem sejtve benyitott a szobába. Szája csálén, szeme bandzsán, szemöldöke egyik fent, a másik lent. Sőt, látszólag még a fülei is másképp álltak. Ebben a pillanatban mintha kikapcsoltak volna benne valamit, hatalmasat szürcsölt az orrával, minek hatására a néhány centire kilógó takony visszacsattant a bajsza alá. Arcvonásai rendeződtek és csípőre tett kézzel nézett kérdőn, mi több, szemrehányón a két bűnösre. Végül így szólt.
-Azt, hogy a saját hálószobánkban... hát rendben. Hogy a saját ágyamban, még azt is elnézem. De, hogy pont Arankával?


:D

Hollol tölténet

Tasziló rémült tekintettel állt a hálószoba ablakánál. Éjfél már rég elmúlhatott. Kezében egy kis üvegpoharat szorongatott, ám az 90 fokban elfordítva volt a kezében. Észre sem vette, hogy az összes víz kifolyt belőle, de Taszilónak most nem az éjjeli innivalója volt a legnagyobb gondja. A csaptól visszafelé jövet pillantotta meg az árnyat az utca túloldalán, pontosan az ő ablakával szemben. Egyenesen rá nézett, legalábbis fejét Tasziló irányába fordította. Tekintete nem látszott, mert vizes haja arcára tapadva eltakarta. Mozdulatlanul állt ott, a szakadó esőben. Tasziló épp azon kezdett merengeni, mióta állhat ott, amikor észrevette, hogy az a nőalak egy rövid nyelű baltát markol. A hideg acélpengén hol a közvilágításért felelő lámpatest, hol pedig a telihold fénye csillant meg. Sarkáról kövér cseppekben potyogtak a vízcseppek. Tasziló igazán akkor rémült meg, amikor felismerte az esőben szobrozó illetőt. Aranka volt az. Egyetlen pillanat alatt minden megvilágosodott. Előző este bevallotta a nőnek, hogy füllentett a csillagjegyét illetően. Egészen pontosan nem is a csillagjegy, hanem az aszcendens hibádzott. Tudta, hogy a nő érzékeny az ilyesmire. Nem kellett volna őt feldühíteni, de már késői óra ez a megbánásra. Most itt áll ez a dühös asszony és ki tudja, mi a szándéka azzal a baltával. Szerencsére a szobában sötét van, így nem látja őt. Ebben a pillanatban a szemközti parkolóház felső szintjén egy autó fényszórója épp Tasziló arcába világított. Mire elmúlt a hirtelen fénybenézés okozta káprázat, a nő már nem volt az utcán. Két, teljesen száraz lábnyom maradt utána, pontosan azon a helyen, ahol az imént állt. Taszilót kirázta a hideg. Hiszen az eső már este 9 óta megállás nélkül esik. Hány óra is van most? Hajnali három? Azóta ott állt mozdulatlanul az esőben és csak arra várt, hogy őt megpillantsa. Hová lett? De hiszen egy balta volt nála! Tasziló az ajtóhoz rohant, hogy a biztonság növelése érdekében odahúzza elé a cipős szekrényt. Ám ekkor...
KKRRREEECCCCSSS-KKKKRRRAAACCCSSS A balta már bent volt az ajtó széthasított fa részei közé ékelődve...
:D