Három dolog, amit Japánról tudnod kell ;-)

-Japán? Hát miért nem ezzel kezdted? Én mindent tudok Japánról. -csillant fel a szeme Taszilónak.
-No... -Béla válaszát félbeszakítva gyorsan folytatta is.
-Komám, azokkal nagyon résen kell lenni. Ott három dolog eshet meg veled, amikor kiszállsz a repülőgépből.
-?
-Az első, hogy egy gésa eléd ugrik, és leharapja a fa..od.
Béla tátott szájjal hallgatta barátja intő szavait. -Jesszusom! Mi a második dolog?
-A másik dolog az, hogy eléd ugrik egy szamuráj, és a kardjával levágja a fa..od.
-Meg sem merem kérdezni a harmadikat. -borzongott Béla.
-Nos, a harmadik eshetőség, hogy eléd ugrik egy robot, és letépi a fa..od.
-Hííí... -Béla teljesen elsápadt.
Hangos nevetés hallatszott a bárpult másik végéről.
-Mi olyan vicces ebben hölgyem? -szegezte neki a kérdést Tasziló.
-Ezek a legborzalmasabb sztereotípiák, amiket valaha egy csokorba gyűjtöttek. -kacagta a nő.
-Valóban? Ki maga? Fogadok, hogy Arankának hívják. Ugye, eltaláltam?
-Nem.
-Hanem?
-Aranka.
-Ja, az más. -nyugtázta a férfi, majd visszafordult és tovább kortyolgatott a söréből.

:-)

.
.
.
.
.






(Mielőtt valaki szóvá tenné: tudom, hogy a gésák nem prostituáltak, de itt ugyebár sztereotípiákról van szó.)

Mo.

A minap egy ismerősöm a facebookon lájkolt egy írást, ami kb. 15-20 mondatban pocskondiázta a magyarokat, hazánkat. Néhány részigazság volt benne, de alapvetően egy rosszindulatú, öngyűlölő cikk volt, ami egy bizonyos társadalmi rétegre akár igaz is lehet. Akkor nem volt időm kimásolni, most meg nem találom. Korábban is találkoztam már hasonlóval, kering a neten, mint gólyafos a levegőben. Ilyeneket tudhatunk meg belőle, hogy pl. a "titeket, magyarokat a világon mindenhol utálnak" (Így, többesszám második személyben és a sok proli még tetszikeli is. Igazából ezzel a reakcióval támasztják alá az írásnak pl. azt az állítását, miszerint a magyarok kishitűek, pesszimisták és ott ekézik egymást is, ahol tudják.)
Szerettem volna úgy reagálni erre, hogy itt áll az eredetije is szó szerint bemásolva (Ha esetleg valaki ismeri és megadna egy linket, azt utólag beilleszteném.), de ennek híján is erős késztetést érzek, hogy helyretegyem.
Óriási szerencsénk, hogy Magyarországon kívül minden más országban kolbászból van a kerítés, mert így legalább az elégedetleneknek van hová menekülniük erről a szar helyről. Köszönhetően annak, hogy a magyarokon kívül mindenki szívesen látja az idegeneket, szinte biztos, hogy akár a németek, akár a franciák, angolok, svédek, stb. örülnének nekik. Leülnének vele egy finom kávéra és őszinte megértéssel hallgatnák szüntelen panaszait arról a hátrahagyott koszos pocsolyáról, ami olyan szar hely, hogy ott lehetetlen élni. Csatlakozni bármely más nemzethez, hiszen őket senki sem utálja, sőt! Mindenki szereti a világ összes népét, nemzetét, csak a magyarokat utálják. Megértően bólogatnának és magukhoz ölelve azt súgnák fülébe, hogy "most már jó helyen vagy, megosztjuk veled 70 év munkájának gyümölcsét. Mostantól egy vagy közülünk. Nagyon hiányzott ide valaki, aki ilyen elszántsággal képes panaszkodni saját honfitársaira." Vagy mégsem?

Megmosolyogtató, hogy egyesek azt hiszik, létezik olyan nép, ország, amit mindenki szeret. Hogy lehetne szeretni egy országot, egy népet? Ha szeretjük a lengyel II. János Pál pápát, akkor szeretjük az összes lengyel gyilkost, pedofilt, erőszaktevőt is? Vagy fordítva? Akik ezt a hülyeséget (az említett írást) kitalálták, azok szerint az minősíti az embert, hogy melyik országba született? Nem pedig egyénenként kell ezt megítélni? Emlékszünk, hogy a bukott riporter Frey Tamás arról panaszkodott, hogy mennyire "ciki külföldön magyarnak lenni Orbán politikája miatt". Ha azok a külföldiek, akiknek Frey annyit ad a véleményére, akkora kultúremberek, akkor nem kell attól félnie, hogy őt személy szerint megbélyegzik hátrahagyott hazája miniszterelnökének politikája miatt. Ha mégis ezt teszik, akkor talán nem is különbek azok a nyugati emberek, vagy csak nem az ottani prolikkal kéne barátkoznia!
Felelősségteljes, tettre kész gondolkodásról árulkodik az is, hogy ők innen elvágyódnak egy jobb helyre. Vajon az a "jobb hely" mitől lett jobb? A jólét csak úgy lett magától, mert az ottaniak olyan kiválóak, hogy ez már benne volt az alapcsomagban? Ha ezek valamelyik nyugati országba születtek volna 40-70 évvel ezelőtt, megtapasztalták volna, hogy az erős országért dolgozni is kell. A jólét nem történik meg magától. Itt sem kéne mást tenni, csak dolgozni és nem arra várni, hogy a problémáinkat más oldja meg helyettük. Ezt sem Brüsszel, sem Budapest nem fogja megtenni. Kin múlik, hogy Magyarország szar hely lesz-e, vagy jó hely? Csakis az itt élőkön! Kifogások helyett a kezünkbe kell vennünk a sorsunk irányítását, mert Brüsszelből, Berlinből, Budapestről is megteszik ezt helyettünk, de abban nem lesz köszönet. Abból csak minimálbér lesz. Attól sem lesz Magyarország jobb hely, hogy büszkén pózolunk vele, mennyire nem kíméljük a főnök által ránk bízott céges autót, hogy csaljuk el a munkát, mert nem vagyunk érte megfizetve. A legfontosabb, hogy magadra vagy utalva! Senki sem fog rajtad segíteni. Senki sem érti, miért neki kéne megoldania a te életed is.
Nem kell szégyenkezni a rántott húsos szendvicsek miatt (Már ilyet is olvastam olyanoktól, akik szerint valószínűleg ez szeretni való kulturális sajátosság lenne, ha bárki más csinálná.). A külföldiek előtt büszkén vállalt öngyűlölet miatt kellene szégyenkeznünk, a saját hazájukra büntetőeljárást kérő aktuális ellenzéki politikusok miatt kellene szégyenkeznünk. A szánalomra hajtunk? Mert azt megkapjuk, ha ilyeneket csinálunk. De ez kell-e nekünk?
Ahogy mondani szokták: "A szánalom ingyen van, az irigységért dolgozni kell!"

Nehéz pillanatok Westerosban

Két Lannister-katona ácsorgott a napsütötte, poros utcán. Egyikük sisakján egy párocska torz tükörképe rajzolódott ki. A kocsma bejáratánál ültek, egymással szemben...
-Ser Béla, mi történt azzal a csodás, 4 lóerős hintóval, ami a profilképén látszik? Csak nem elromlott? -próbálta kielégíteni kíváncsiságát az asztal másik felén ülő nő.
-Miből gondolja ezt, Lady Aranka? -a férfi hirtelen zavarát egy kupa barna sör legurításával próbálta leplezni, ám nagyjából a harmadánál megállt, mert eszébe jutott, hogy nincs pénze másikra.
-Láttam, hogy lóháton érkezett.
-Nos, ööö lejárt a műszakija, és ööö beadtam a kovácshoz, hogy tegye rendbe. -magyarázkodott Béla. Bal kezével állandóan a kardja övcsatját birizgálta. Az egyenes pallos vége a kocsma fapadlóját érte.
-Á, értem. -mosolygott Aranka. -Amúgy örülök ám, hogy végre személyesen is találkozhattunk. Olyan lassú ez a holló-chat.
-Az. Valóban az. Meséljen magáról! Mit keres egy ilyen bájos hölgy a Westeros-i Társkeresőn? -váltott át kezdeményezőre a férfi.
Aranka lesütötte a szemét, és egy végtelennek tűnő másodpercig csendben meredt maga elé, kezeiben egy favillát forgatott.
-Nem könnyű a helyzetem. -kezdte.
-Hogy érti?
-Gyerekkel nehéz társat találni manapság. Bár, ha belegondolok, régen is az volt. -vallotta be.
-Mi? -kérdezte Béla meglepődve. -Maga már volt házas? Hét pokol, netán még mindig az? -hüledezett a férfi.
-Ó, dehogy. Nem vagyok házas. Nem is voltam az sosem. -nyugtatta meg a nő.
-Fattyúgyerek. -állapította meg Béla.
-Az. -ismerte el szégyenkezve. -Ez talán kizáró ok? Kérem, Ser Béla, mondja meg, ha az!
Béla végigmérte hunyorgó szemével az előtte ülő nőt. Félúton kicsit elidőzött tekintetével a gömbölyödő, fűzős dekoltázson. Végül is... Gondolta.
-Nem, nem kizáró ok. -felelte, majd felhajtotta a maradék barna sörét, és jólesően böfögött.
-Úgy örülök neki! -vidult fel a nő. -Már csak egyet áruljon el, Ser!
-Mire kíváncsi?
-Mikor született? Melyik hónapban?
-Ez egy kicsit izzadtságszagú befejezés, nem gondolja? -kérdezett vissza.
-Miért?
-Mert a felvezetés nem elég kidolgozott. Sőt, csak össze lett csapva. Egyből bele a közepébe.
-Á, értem. Az írónak nyilván elfogytak az ötletei.
-Na jó. Nyár közepén születtem.
-Ó...
-Mit jelent ez az ó?
-Nem illik a csillagjegyünk. -mondta a nő, hangjába ismét szomorúság költözött.
-Bazd meg a csillagjegyedet! Én megyek. -Béla felpattant az asztaltól, zsebéből egy réz pénzérmét vett elő, és az üres kupa mellé dobta.
-Hová megy?
-Északra. A Falra. Inkább magamra öltöm a feketét.
-Tegye...


:-)


18+ tartalmak helyett :P

Halak, nem kos

-Mondd csak, Arankám! Sok randid volt, miután sikerült regisztrálnod a Nemzeti Társkereskedelmi Hivatalnál? -kíváncsiskodott Béla.
-Hát... volt. -felelte Aranka lesütött szemmel. -Na jó. Most, hogy leéltünk ilyen nagy boldogságban, szerelemben, egyetértésben 10 évet, összehoztunk három csodálatos gyermeket... Most már bevallom neked, Bélám, hogy csak veled találkoztam.
A férfi büszke mosollyal hallgatta feleségét.
-De hisz az hogy lehet? -hitetlenkedett Béla, aztán gyorsan, bátorításul hozzátette még ezt is: -Te olyan gyönyörű voltál. És most is az vagy persze!
Aranka férje szemébe nézett és szerelmes pillantások kíséretében a következőt mondta Bélának: -Az úgy lehet, egyetlen szerelmem, hogy csak te feleltél meg az elvárásaimnak.
Béla ettől még büszkébb lett önmagára és egy kissé meggondolatlan vallomásra ragadtatta magát.
-Hát igen. Van egy szép, nagy kertes házunk, két autónk, három egészséges gyerekünk és soha, semmin nem vesztünk össze. Mi olyan jól passzolunk. Az összes ismerősünk a mi házasságunkat irigyli. Viszont, ha már a vallomásoknál tartunk, egy apróság azért nálam is lenne. -kezdte Béla.
-Ugyan... Mi lenne az, te? -érdeklődött Aranka. Ekkor még nem sejtette, hogy az ártalmatlan beszélgetés nem várt fordulatot vesz.
-Á, semmiség. Nevetni fogsz, ha elmondom. -csigázta Béla, s átölelte a mellette ülő Aranka vállát.
A nő még mindig mosolyogva, de már türelmetlenül kérdezte: -De mi az a semmiség? Mondd már...
-Nos. A csillagjegyem Halak és nem Kos. De csak egy nap a különbség, március 20-i vagyok. -árulta el Béla.
Aranka nem jutott szóhoz a döbbenettől. Hiszen ő direkt kikötötte, hogy csakis Kos férfiakkal szeretne ismerkedni, mert a horoszkópja szerint ez illik személyiségéhez a legjobban. Arra gondolt, hogy 10 évet elvett az életéből egy Halak és ez rettentően felháborította őt. Úgy terjedt minden porcikájában a hazug, életrabló Halak-Béla iránti gyűlölet és harag, mint a fehér terítőre kiömlött vörösbor. Eddig tökéletesnek hitt élete egy csapásra mocskosnak és utálatosnak tűnt. Úgy érezte, ő a világ legszerencsétlenebb asszonya, akinek egy Halak elrabolta 10 évét úgy, hogy mindvégig Kosnak adta ki magát. Az az aljas... Ó, igen! De ennek most azonnal véget vet. Egyetlen percig sem hajlandó folytatni ezt a szerencsétlen életet. Most azonnal felhívja az ügyvédjét és beadja a válókeresetet. Béla holmijait pedig kidobálja az utcára. Aztán alaposan megfürdik, hogy lemossa magáról annak a Halak-férfinak még a szagát is. És ez még csak a kezdet. A Nemzeti Társkereskedelmi Hivatalt is beperli, amiért ilyen rútul rászedhették őt. Elhatározta, hogy mindenkit felelősségre von. A Kill Bill dajkamese lesz ahhoz képest, ami most jön. Kill Béla!
-Te. Teee. Teeeeee... -sziszegte egyre baljósabban Aranka.
-Igen, drágám? -Béla ekkor még mit sem sejtett.
...

Sugar baby vs. sugar daddy

Kíváncsiságból regisztráltam egy olyan oldalra, ahol ribik keresnek párt havi fix fizetésért, vagyis anyagi támogatásért cserébe hajlandóak félretenni egyéb elvárásokat (Lásd. V. Timi vs. a nemzet filmproducere.). Az első meglepetés akkor ért, amikor végigfutva a keresőn, tapasztaltam hogy több egri nő van fent, mint a normál társkereső oldalakon. A második sokk, hogy ezeknek kb. 2/3-a diplomásként várja el, hogy valami pénzes vénember a segge alá toljon egy olyan egzisztenciát, amit ő képtelen, vagy lusta megteremteni magának.

Be lehet jelölni az "elvárt életszínvonalat".

Legtöbbjüknél az "optimális" állásba van húzva a csúszka. Később néztem meg, mit is jelent ez. Az oldal leírása szerint optimális, ha valaki havonta min. 100-250 ezer Ft-ot költ a párjára.

Harmadik döbbenet, hogy ehhez a szégyentelenkedéshez sokan az arcukat is adják. Az átlag huszonéves, de akad néhány igencsak megasszonyosodott 50-es is, akiknek az optimális nem, csak a luxus életszínvonal felelne meg (Havi min. 500 ezer Ft költőpénz/ajándék.). Az optimizmusukat csodálom. :D

Hogy az oldal lenne-e valami sátáni kreálmány? Aligha. Ez csak kórtünet. Ha nem lenne ez a platform, a kereslet-kínálat ugyanúgy létezne, akár az útszéli prostiknál. Egyáltalán miért ítélem el? Hiszen ők legalább őszintén vállalják, mit várnak el.

De kicsit kiábrándító.

Pertu

-Tudja, Aranka, van nekem egy különleges képességem. -támaszkodott a recepciós pultra a vigyorgó Béla. Zakója gombolatlan, nyakkendője csálén, kalapja pedig hátracsapva.
-Ó, mi lenne az? -kérdezte a nő, de szemlátomást nem vette komolyan a férfit. A pult alsó részén rendezgette stócba a felgyülemlett papírokat.
-Meg tudom jósolni a jövőt. -hencegett a nőnek.
-Nem hiszem én azt. -legyintett Aranka.
-Csakugyan? Na, figyeljen! -ujjával magához intette a pult fölé hajolva.
-Na, jósoljon! -Aranka hangja tele kétellyel, csak túl akart lenni a szokásos fárasztó reggeli poénkodáson.
-Össze fogunk tegeződni. Méghozzá ebben a percben. -jelentette ki, egyenest a nő szemébe nézve.
-Tudja, milyenek az elveim. Nem megy az olyan könnyen, Béla. -mosolyodott el.
Ekkor Béla közelebb hajolt, és Aranka fülébe súgott valamit.
-Any*d 3,14tsáját, te f*sz! -üvöltötte a nő.
-Ugye, megmondtam! -vágta magát egyenesbe Béla. Igazított egyet a nyakkendőjén, és széles, elégedett vigyorral távozott.


:-)

Pofon

Az étterem túlsó faláról (Ami egyébként legalább 20 méternyire van.) is visszaverődött a pofon csattanása. A helyiséget addig betöltő tompa duruzsolás, az evőeszközök csilingelése, a sarokban játszó zongorista játéka hirtelen mind elállt, mint a hirtelen megszűnő zápor. Helyére betolakodott az a nyomasztó csend, és azt azt követő zavaró figyelem a többi vendég részéről, amelyek csak fokozták a helyzet kínosságát. Külső szemlélőnek olyan érzése támadhatott, mintha még a légy is megállt volna röptében. Béla azonban csak a fájdalmas bizsergést érezte az arcán, ahol a nő tenyere az előbb becsapódott, mint egy száguldó üstökös.
-Disznó! -közölte a nő, közönségük számára is tisztán érthetően. Ridiküljét felkapta a kis, kerek asztal széléről, és sietős léptekkel távozott. Cipője kopogása volt az egyetlen hang a teremben.
A többiek hol megvetőn, hol szánó tekintetekkel méregették Bélát, akinek ekkorra már egészen kipirosodott arca egyik fele.
-Khmm. -lépett oda a pincér. -Hozzak egy konyakot, uram?
-Az jó lenne. -dadogta az orra alá Béla. -Ööö, várjon! Inkább egy vodkát! -helyesbített.
A pincér csak nem bírt a kíváncsiságával, és kérdezett.
-Szabad tudnom, mi történt?
-Hát, én sem értem. Csak felvázoltam neki, hogy a szándékaim vele kapcsolatban tisztességesek, őszinték. Tudja, ez volt az első randevúnk.
-Á, értem. -nyugtázta a pincér.
-Nos, mikor ott tartottam, hogy kölcsönös szimpátia esetén kész vagyok őt elvenni, majd családot alapítani vele, és elmondtam, hogy a nő szerintem a férfi egyenrangú társa... akkor pofon ütött.
A pincér felhúzta jobb szemöldökét. Megértő tekintete mintha szúrósra, ítélkezőre váltott volna.
-Ez botrányos. Rendezze a számlát, kérem és távozzék! -szólította fel a pincér. A közelben ülő vendégek, akik hallották Béla szavait, zúgolódni kezdtek. Váratlanul valami hideg apróság csattant a homlokán. A szemközti asztalnál ülő idős pár férfi tagja dühében egy szelet savanyú uborkát vágott hozzá. Valaki pedig felkiáltott, hogy "disznó!". Ekkor a többiek is elkezdték fenyegetően skandálni: disz-nó, DISZ-NÓ...


:-)

Nem szoktam saját irományaimat elemezgetni, de gondolom, megfogalmazódik a kérdés: mi a f*szról szól ez már megint? :-)

Bújjunk bele egy olyan ember bőrébe (És próbáljuk megérteni.), aki gátlástalanul bunkó, de ez számára annyira természetes, hogy ő képtelen megérteni, mi baja a világnak vele. Mi játszódhat le benne ilyenkor? Most helyettesítsük be Béla mondatai helyére azt, hogy "nem értem, mi baja, én csak megkérdeztem, hogy akkor kaja után dugunk-e. Erre pofon ütött." Most pedig mindenki ellene fordul. Miért, miért? Hiszen ő csak feltett egy ártalmatlan kérdést. :D
És ami a legérdekesebb tény, hogy az a pofon azóta érett, mióta az ősrobbanás létrehozta univerzumunkat. Ó, de hisz ez csak egy írás. No igen, de az írásban megtörtént. Az írott pofon is közel 14 milliárd éve várta, hogy elcsattanjon, és akkor hopp! :D Egy napos augusztusi délutánon (Közép-európai idő szerint.) végre megtörtént. Most már nyugodtan haladhat tovább az téridő a megszokott pofon..., akarom mondani kerékvágásban.