Filmek

A mozin kívül már egy jó ideje csak Netflixet, vagy HBO Go-t nézek. Azért ezeken is van szemét, vagy legalábbis ami számomra az, ugyanakkor szuper jó sorozatok, és filmek is akadnak szép számmal. További előny, hogy mindent lehet eredeti nyelven is nézni, ami szerintem inkább hozzáad az élményhez, mint elvenne belőle. A feliratolvasásnak megvan a maga technikája, szóval nem vonja el túlzottan a figyelmem.
Az Oxigén egy francia sci-fi, egy egyszereplős kamaradráma. Kellemesen fullasztó légkör a szó minden értelmében, remek csavarokkal.

Senki (mozi)

Akciófilm? Inkább szuperhősös. Kisember-man, akivel minden olyan hétköznapi szarság megesik, ami bármelyikünkkel. (Leszámítva a maffiás dolgot.) Senki testesíti meg azt a vágyunkat, hogy amikor már ezredszer is betelik a pohár, végre odacsaphatunk mi is, méghozzá úgy, hogy a látványtól mindenkinek leszakad a retinája. Majd pedig a letartóztatásban ülve egy nagyon-nagyon-nagyon magas helyről leszólnak telefonon, hogy szabadon távozhatunk. Még ha előtte halomra lőttük a fél alvilágot is. Kivel ne esett volna meg olyan, hogy méltatlanul bántak vele, vagy még rosszabbat kellett elszenvednie, és arról álmodozott, hogy bár valami ilyen lenne, akiből előtör az addig ügyesen leplezett énje, és igazságot tesz. Valahogy így nézne ki.

És sikerült olyan szinkronhangot találni Bob Odenkirknek, ami több helyen is szinte megtévesztésig hasonlít a sajátjára. (A Breaking Bad és a Better call Saul sorozatokban azt szoktam meg, kiábrándító lett volna egy Rékasi Károly, vagy egy Stohl Buci, nem mintha nem lennének nagyszerű színészek, de ez nem az ő hangjuk.) A cselekményben nincs sok realisztikus elem, a valóságban Kisember-man "sosem fedné fel képességeit", megmaradna kisembernek, nyelné tovább a megaláztatásokat. :P Szóval mindenképp úgy kell rá tekinteni, mint egy Marvel-filmre, noha nem az. Kicsit emlékeztet a karakter a Jason Statham-féle Crank-re. Az hasonlóan pörgős, ide-oda mászkálós, mindenkit szórakoztatóan leverős történet.

Black summer

 Update: Hoppacsek! Ez az 500. bejegyzés ebben a blogban.

"Szegény ember zombi-sorozata", és hasonló jelzők kíséretében említik a trash-filmjeiről hírhedtté vált The Asylum Studios Netflixen futó, Black summerét, amely épp a 2. évadánál tart. Különösebben nem vártam, bár az első évadot néztem, és a gyártóhoz képest kellemes csalódás volt. Mivel a cég profilja alapvetően a hollywoodi sikerfilmek extra alacsony költségvetésű koppintásaira épül (Alább az első kép, ami a cég oldalán szembejött. Elég beszédes... :D), itt se számítson senki retinaszaggató látványeffektekre, vagy a karakterek olyan mélységű kidolgozására, mint a The walking deadben. Aki pörgést, és sok hentelést akar látni, dobjon be előtte egy Z világháborút, vagy egy 28 nappal későbböt, és azt öblítse le pár Black summer epizóddal! Szegényes, de valahogy mégis szórakoztató, már amennyire a halál és az "ember embernek farkasa" minden posztapokaliptikus történetben visszatérő paneljei szórakoztatónak (És nem inkább nyomasztónak.) nevezhetők. Egyes részek kimondottan átélhetőek, és most már a 2. évadról beszélek, mivel az elsőből alig pár jelenet ugrik be az eltelt idő után. :-) Az Asylum tőle szokatlan módon igyekezni látszik némi újítást vinni a műfajba. Az epizódokat fejezetekre bontva, külön címmel ellátva kapjuk. Egészen közelre fókuszálva egy-egy történésre még akkor is, ha semmi különös nem történik. Néha ez kifejezetten jól áll neki, máskor meg bénának hat, de lehet hogy csak nem értek hozzá eléggé. :-) Én azt mondom, mindenképpen nézésre érdemes, amennyiben szereti az ember a zombiapokalipszisről szóló filmeket.

 

Ape vs. Monster
Amikor illusztrációt kerestem, fel voltam készülve valami ilyesmire, de a kép láttán bennem maradt a levegő. :D A Godzilla vs. Kong nemrég debütált a mozikban. Az esetleges hasonlóság nyilván a véletlen műve. ;-)

Fogyás helyzetjelentés

 Van egy excel táblázatom, amibe időnként beírom a változásokat.
Az első bejegyzés 2020.11.18-án született:

Testsúlyom: 113kg
Derékkörméretem: 108cm

2021.06.25.

Testsúlyom: 93kg
Derékkörméretem: 90cm

A kitűzött célomat határidőre nem sikerült elérnem, vagyis májusra (?) nem lett lapos hasam, de jelentősen laposabb lett, és pólóban már szinte nem is tűnik fel, hogy van ott még némi fölösleg. Az utóbbi hónapokban stagnált a súlyom, de a háj így is fogyott. Az izom nehezebb a zsírnál, a lábam pedig látványosan izmosodott a sok pedálozástól. Az utcai tekerésnél is feltűnt, mennyivel jobb az erőnlétem a tavaly nyárinál. Most sikerült ismét elmozdulnom a holtpontról, ami újabb motivációt adott. A számok is jól mutatnak. :-)

A hegy titka

A közismert magyarázat persze az, hogy egy külföldi cég megvette a cementgyárat, majd bezárta, mert nem volt rá szüksége. Ekkor került lakat a bányára is. De az igazság odaát van, a betonfalon túl...

Az igazság pedig az, hogy a svájci cég megjelenése csak ürügy volt. Más okból kellett lezárni a bányát, és földig rombolni az egyébként vadonatúj, szupermodern cementgyárat.

Az emberek 100 éve farigcsálták a hegyet, mely ontotta magából az építőanyagot. Egyre mohóbbá váltak, kapzsiságuk egyre mélyebbre űzte őket a hegy belsejébe. De végül túl mélyre ástak. Felébresztettek valamit.

Valamit, ami ősibb mindennél, még az életnél is. Senki sem tudja, pontosan mi történt ezután. Hány áldozat volt? Mi forgott kockán? Már nincs, aki emlékezzen. Egy hajszálon múlt, de sikerült megállítani Azt. Erős betonfalat emeltek a bejárathoz, melyet valamiféle varázslat véd. Az O1G még kiolvasható, a többit időközben lemeszelték, hogy még véletlenül se mondhassa ki hangosan emberfia azokat a szavakat. Az itt élők azt hiszik, ez a betonfal arra szolgál, hogy őket kívül tartsa. Rongálók, fosztogatók, stb.. Nagyobbat nem is tévedhettek volna...

 

 

Forrás: a fantáziám. :-)

 

Göb a köbön

 A pajzsmirigy-ügy talán új fordulatot vesz, mivel létezik egy olyan kezelés, ami képes ezeket a göböket semlegesíteni. A lényege, hogy műtét nélkül, egy 1 órás beavatkozással elvégezhető, utána mehetek is haza. További előnyök, hogy a műtét során jelentkező kockázatok így elkerülhetők, pl. biztosan nem vágnak bele a hangszálaimba, nincs szükség több napos kórházi tartózkodásra, hosszú felépülésre, életfogytig tartó hormonpótlásra, nem kell parkolóhelyet keresnem 1 hétre egy idegen városban. Hátránya, hogy már a laborvizsgálatért otthagytam 500 dollárnyi zsetont, maga a kezelés pedig további 1600+ lesz. Ugyanakkor, ha 1 év múlva az lenne a kérdés, hogy mennyit érne meg nekem, hogy ne legyek néma, mert véletlenül megszaladt a szike... nyilvánvaló a válasz: szinte bármennyit. Abban a szerencsés helyzetben lehetek, hogy csak ennyibe fog kerülni. Ha megcsinálják, mert minden a citológiai eredménytől függ.

Vajon miért nem említették meg sem az endokrinológiai magánrendelőben, sem a klinikai sebészeten, hogy van alternatívája a henteskedésnek, nem feltétlenül szükséges barbarizmust alkalmazni? No persze, ha van rá pénze a kedves páciensnek... De akkor is így lenne korrekt. Pláne azokban az időkben, amikor a járvány miatt igencsak feltorlódtak a tervezett műtéti várólisták. De még inkább a beteg személyes érdekei miatt. Mert ugye itt vannak a fent sorolt kockázati elemek, és a hosszabb lábadozási idő.

Utazás...

 ...idén sem lesz? Már 12 országba lehet szabadon utazni a magyar oltási igazolvánnyal. Mondják a hírekben. De lehet, hogy már 14. Én inkább úgy pontosítanék, hogy "még mindig csak" ennyi országba utazhatunk vele. Nyilván máshová is lehet 3 napnál nem régebbi negatív PCR teszttel. De azzal azért nehezebb tervezni, mert mi van, ha már minden szar el van sikálva (szálloda, autóbérlés, repjegy, stb.), és pozitív lesz a kikúrt teszt?

Mutogatják a mesés Kazahsztánt, mivel ugye oda is lehetne utazni, van is Wizz-járat Nur Sultanba, ahol megnézhetjük a... mit is? :-) A világ 9. legnagyobb területű (tengerpart nélküli) országa, a kis filmecske alapján tényleg szuper természeti látni valókkal vár. Miért is ne? Egyetlen aggályom, hogy hogyan lehet ott közlekedni. A szuper látványosságokat bejárhatom a kiváló (?) vasúti hálózat segítségével? Vagy bérelhetek autót, a kátyús utakra? Lehet, hogy nem is kátyúsak, mert az olajpénzekből rendben tartják az utakat. A terület hatalmas, nyilván két érdekesség között min. 1 napot autózhatnék, miközben max. 1 hetem van az egész túrára. Aztán ott van Albánia. Szintén szép terület. Eredetileg amúgy Görögország lett volna a B-terv arra az esetre, ha az USA a járványhelyzet miatt nem jön össze. De az USA-ba is van egy külön B-terv, ami októberre is jó. :D Nos, erre ma tudtam meg, hogy eddigi tévképzetemmel ellentétben Görögországgal még mindig nincs kölcsönös államközi megállapodásunk. Csak mivel anno a görögök azt mondták, hogy mehet mindenki, azt hittem, hogy mi is. :D De valószínűleg akkor itt is a PCR-tesztes beléptetés van érvényben. 1 napos vezetés lenne a Balkánon keresztül csak odafelé. Vagy bérelhetek autót ott. Viszont vannak fenntartásaim a déli országok autókölcsönzői gyakorlatával szemben, melyek más, pórul járt turisták beszámolóin alapszanak. Sokat rinyálok. Várnéző-túra a Felvidéken? Szlovákiával pont van oltási igazolás-alkunk, szóval szabad a pálya.

Mellesleg nincs az az olcsó repjegy, amiért én végigseggelnék egy Budapest-Nur Sultan (Már szinte long haul!) utat egy low cost gép csökkentett lábterű fedélzetén, miközben a "normál" lábteres, hátradönthető ülésű, saját lcd monitoros, meleg ételes rendes légitársaságok turistaosztályán is kínkeservesen ülök végig egy 6-8 órás utat (192cm vagyok!). Emiatt is szoktam át a premium economyra, de idén azt terveztem, kipróbálom a business classt is, legalább egy irányba. "Csak az íze miatt." :-)
Ugyanakkor még a pajzsmirigy-ügyem is függőben van, remélhetőleg a nyár folyamán az is megoldódik.

Életem

 A minap volt 1 óra szabadidőm a megfelelő napszakban és a megfelelő időjárás mellett. Biciklire pattantam, és a falu szélén megreptettem a drónomat. Tisztes távolságra a lakóházaktól, amire csak azért térek ki, nehogy bárki azt gondolja, mások telke fölé repülnék.

Felvettem egy néhány perces videóhoz elegendő nyersanyagot, majd vágást követően egy kellemes háttérzenével feltettem YT csatornámra. Másnap meglepve tapasztaltam, hogy elkezdett pörögni a nézettség. Persze az én esetemben az óránkénti 30-40 kattintás bőven megvalósítja eme tényálladékot. :D
Kíváncsi lettem, honnan jönnek. Sejtettem, hogy egy helybéli oszthatta meg, azt is gyanítottam, hol (A falu hivatalos facebook oldalán.). Valóban így volt, legalábbis részben. Egy volt tanárom osztotta meg, a bejegyzés szövege alapján tetszhetett neki. Órákkal később újra ránéztem az oldalra, hogy van-e komment. De nemhogy komment, hanem videó sem volt. :D Maga a megosztó törölte. Vajon megtudta, hogy az enyém a csatorna, és nem akart "reklámot csinálni" neki? Kibaszott fura. Addig tetszik, míg nem tudja, hogy ki készítette. Kb. az egész életem erről szólt. Mindig  azt tapasztaltam, hogy nem az számít, mit tesznek le az asztalra, hanem hogy ki teszi le, és aszerint történik meg az értékelés.

Na, majd folytatom még ezt, de most jobb dolgom is akad. Szerettem volna ezt így leírni, kiadni magamból, valakinek elmondani, bár senki sem kíváncsi rá.