Vagy Te diktálsz, vagy az általad fizetett szakik diktálnak Neked.
3 nap után megelégeltem a lazaságot és bibliai léptékű lebaszásban részesítettem őket. Pedig 8 emberrel álltam szemben egyedül. Aki visszaszólt, azt leugattam. :-) Eredmény: azóta is úgy dolgoznak, mint a kisangyal. :-)
Ez csak így működik. Persze kirúghatja az ember őket, de minek. Hogy nagy nehezen találjon egy másik ugyanolyan bandát, akikkel ugyanazt a meccset kell lejátszani?
2015. július 31., péntek
2015. július 28., kedd
Zombi-apokalipszis
Nem emlékszem, hogy valaha is zombikkal álmodtam volna, de ma éjjel sikerült. Méghozzá elég hosszú álomnak tűnt (Az átlagoshoz képest.).
A vége az, ami igazán említésre méltó, hiszen sikerült az utolsó pillanatban megakadályozni az emberi értelem eltűnését a Földről.
Bejutottunk egy magas falakkal körülzárt menedékhelyre (Valami régi várkastély volt.), de az egyik kazamatába valahogy bejutott egy zombi. :-) Valaki, a szemem láttára sétált be abba a pinceszerűségbe, aminek a vége a sötétbe veszett és onnan támadt a veszedelem. :-) Nem kellett sok, és máris azon kaptuk magunkat, hogy egy meredek lépcsőn rohanunk felfelé, a belső várfal mögé, ami még biztonságos volt. Legalábbis abban a pillanatban. Én, valami csaj és valami gyerek, aki nem tudom, hogy csapódott hozzánk. Egyébként a csajt elragadták a zombik. :D De önfeláldozó volt, hősként veszett oda.
Na, de most jön a finálé!
Néhány száz, vagy ezer ember összezárva egy kis várban, a falakon túl pedig az egyre sokasodó rettenet és talán nincs is már ember a bolygón rajtunk kívül... A helyzetünk elkeseredett volt.
S, mikor már a remény utolsó fénysugara is kihunyni látszott, felbukkant a nagy hős, a világ megmentője: Tom Cruise. :D
Spéci gyógyszert permetezett a levegőbe? Szitává lőtte őket? Vagy lángszóróval vágott utat a túlélők számára? Ó, neeeem!
Hatásszünet. :-)
Tom Cruise énekelni kezdett, amitől a zombik végleg megdöglöttek. :D :D :D
Nem vicc! Énekelt, a zombik meg feküdtek.
Most azon gondolkodom, hogy mi ihlette ezt az álmot. Úgy rémlik, mintha a rádióban szóba került volna, hogy a jó, öreg Tom dalra fakadt. Talán ebből generált a tudatalattim egy valószínű forgatókönyvet. A filmjeitől zombivá lett embereknek végül az éneklése tette be a kaput. :D
Persze az is lehet, hogy egy zombis film okozta az egészet.
A vége az, ami igazán említésre méltó, hiszen sikerült az utolsó pillanatban megakadályozni az emberi értelem eltűnését a Földről.
Bejutottunk egy magas falakkal körülzárt menedékhelyre (Valami régi várkastély volt.), de az egyik kazamatába valahogy bejutott egy zombi. :-) Valaki, a szemem láttára sétált be abba a pinceszerűségbe, aminek a vége a sötétbe veszett és onnan támadt a veszedelem. :-) Nem kellett sok, és máris azon kaptuk magunkat, hogy egy meredek lépcsőn rohanunk felfelé, a belső várfal mögé, ami még biztonságos volt. Legalábbis abban a pillanatban. Én, valami csaj és valami gyerek, aki nem tudom, hogy csapódott hozzánk. Egyébként a csajt elragadták a zombik. :D De önfeláldozó volt, hősként veszett oda.
Na, de most jön a finálé!
Néhány száz, vagy ezer ember összezárva egy kis várban, a falakon túl pedig az egyre sokasodó rettenet és talán nincs is már ember a bolygón rajtunk kívül... A helyzetünk elkeseredett volt.
S, mikor már a remény utolsó fénysugara is kihunyni látszott, felbukkant a nagy hős, a világ megmentője: Tom Cruise. :D
Hatásszünet. :-)
Tom Cruise énekelni kezdett, amitől a zombik végleg megdöglöttek. :D :D :D
Nem vicc! Énekelt, a zombik meg feküdtek.
Most azon gondolkodom, hogy mi ihlette ezt az álmot. Úgy rémlik, mintha a rádióban szóba került volna, hogy a jó, öreg Tom dalra fakadt. Talán ebből generált a tudatalattim egy valószínű forgatókönyvet. A filmjeitől zombivá lett embereknek végül az éneklése tette be a kaput. :D
Persze az is lehet, hogy egy zombis film okozta az egészet.
2015. július 27., hétfő
Elindult a gyárépítés. :-)
Na jó, csak egy 50 négyzetméteres új műhely kialakítása zajlik. :-) Jelenleg kb. 10 négyzetméteren húzom meg magam, ami már nagyon kínos. Semminek nincs hely.
Hónapokig nem találtam kivitelezőt, végül szombaton összejött, s még aznap el is jöttek felmérni a terepet. Másnap már sokkoltak az árajánlattal... Mindegy, ami köll, az köll. Magas ár ide vagy oda, ez egy profi cég, nem egy alkesz kőművesbrigád, amit nem győzök sörrel + még etetni őket és trógerolni nekik. Vannak elegen, én ma bevásároltam alapanyagokból, innentől kezdve csak a magam munkájára koncentrálok.
Így ma már munkába is állt a csapat. Én meg reggel óta rohangáltam tüzépre, ide-oda. Mindenki szidja a nagyáruházakat, de a tüzépen lófaszt se lehet kapni, ha mégis, akkor csak 2 hetes szállítással. Az OBI-ban sikerült szinte mindent megvenni. Kaptam annyi pontgyűjtő matricát, hogy 4 füzetet adtak mellé, amikbe lehet ragasztani. :D
Elvileg 10 napon belül indulhat az átköltözés. Bár még klímaszerelőt kell találnom, aki épp ráér. Nem egyszerű ez nyáron.
Hónapokig nem találtam kivitelezőt, végül szombaton összejött, s még aznap el is jöttek felmérni a terepet. Másnap már sokkoltak az árajánlattal... Mindegy, ami köll, az köll. Magas ár ide vagy oda, ez egy profi cég, nem egy alkesz kőművesbrigád, amit nem győzök sörrel + még etetni őket és trógerolni nekik. Vannak elegen, én ma bevásároltam alapanyagokból, innentől kezdve csak a magam munkájára koncentrálok.
Így ma már munkába is állt a csapat. Én meg reggel óta rohangáltam tüzépre, ide-oda. Mindenki szidja a nagyáruházakat, de a tüzépen lófaszt se lehet kapni, ha mégis, akkor csak 2 hetes szállítással. Az OBI-ban sikerült szinte mindent megvenni. Kaptam annyi pontgyűjtő matricát, hogy 4 füzetet adtak mellé, amikbe lehet ragasztani. :D
Elvileg 10 napon belül indulhat az átköltözés. Bár még klímaszerelőt kell találnom, aki épp ráér. Nem egyszerű ez nyáron.
2015. július 9., csütörtök
Most már tudom...
... milyen az, amikor valaki nem makulátlan. Az makulás. De mi is az a makula?
A makula a himlős kiütés neve. Gusztustalan, pattanásszerű kis izé, amiben egy kis hólyag van. Utánanéztem, magamtól én sem tudtam volna. A wiki elég vicces dolgokat ír.
"A bőrön az első lépésben a ún. makulák jelenek meg, majd göbcsék (papulák) és végül a hólyagok (vezikulák). A hólyagok belseje lassan, néhány nap alatt zavarossá, gennyessé válik (pusztula). Ezután a közepe megszárad, pörkösödik, majd leválik és a gyógyulás következik."
:D
Innen, belülről nézve azért közel sem olyan vicces ez. A fejbőröm is tele van velük, minek folytán ma éjjel már csak forogtam az ágyban, alvásból nem sok jutott. Fáj. Mocskosul fáj, ha párnára hajtom a fejem, még jobban fáj. Ma már nem fedeztem fel magamon újabbakat, aminek roppantmód örülök. Most kb. úgy nézek ki, mint egy leprás. Gyerekkoromban volt már benne részem, de az enyhe lefolyású volt. Kár, most ennek hála többszörösen beszoptam felnőtt fejjel.
Nézzük a jó oldalát! Jöhetett volna sokkal rosszabbkor is. Most ezzel legalább letudom a nyári szabadságot. :D Bár ilyen szabadságot csak ellenségeimnek kívánok. :P
Hétfőn elfogy a cigim. Jó lenne, ha addig legalább a pofám letisztulna a nagyjától. Így nem mennék emberek közé.
Gusztustalan kiütések és még dédelgetnem is kell őket, mert amelyik kipukkad, az még rondább és lassabban is gyógyul.
A makula a himlős kiütés neve. Gusztustalan, pattanásszerű kis izé, amiben egy kis hólyag van. Utánanéztem, magamtól én sem tudtam volna. A wiki elég vicces dolgokat ír.
"A bőrön az első lépésben a ún. makulák jelenek meg, majd göbcsék (papulák) és végül a hólyagok (vezikulák). A hólyagok belseje lassan, néhány nap alatt zavarossá, gennyessé válik (pusztula). Ezután a közepe megszárad, pörkösödik, majd leválik és a gyógyulás következik."
:D
Innen, belülről nézve azért közel sem olyan vicces ez. A fejbőröm is tele van velük, minek folytán ma éjjel már csak forogtam az ágyban, alvásból nem sok jutott. Fáj. Mocskosul fáj, ha párnára hajtom a fejem, még jobban fáj. Ma már nem fedeztem fel magamon újabbakat, aminek roppantmód örülök. Most kb. úgy nézek ki, mint egy leprás. Gyerekkoromban volt már benne részem, de az enyhe lefolyású volt. Kár, most ennek hála többszörösen beszoptam felnőtt fejjel.
Nézzük a jó oldalát! Jöhetett volna sokkal rosszabbkor is. Most ezzel legalább letudom a nyári szabadságot. :D Bár ilyen szabadságot csak ellenségeimnek kívánok. :P
Hétfőn elfogy a cigim. Jó lenne, ha addig legalább a pofám letisztulna a nagyjától. Így nem mennék emberek közé.
Gusztustalan kiütések és még dédelgetnem is kell őket, mert amelyik kipukkad, az még rondább és lassabban is gyógyul.
2015. július 7., kedd
Jobban nézek ki, mint valaha...
Bárányhimlős vagyok. :D Milyen átkozottul nevetséges, hogy évek óta még megfázva sem voltam és most elkapok egy gyerekbetegséget. Legalább 1 hétig nem mehetek emberek közé. Ilyen külsővel... Tele vagyok vörös kiütésekkel. Rém gusztustalan. Pfej!
2015. július 3., péntek
Elrontották a Terminator - Genisys stáblistáját!
...mert Arnold Schwarzeneggert írták ki főszereplőnek. Pedig lóf*szt! Ennek a filmnek is (Mint az összes többi Hollywood-i mozinak, melyet volt "szerencsém" látni az utóbbi hónapokban.) a főszerepében nem mást üdvözölhetünk, mint az amerikai filmgyár nélkülözhetetlennek tűnő üdvöskéjét: C.G.I-t!
Lánykori nevén Computer Generated Imagery ugyanis díszletből főhőssé lépett elő. A forgatókönyv B-filmeket idéz, de úgy tűnik, nincs is ezzel baj. A tömegnézőnek kiválóan megfelel a széles vásznon, 3D-ben elé táruló CGI-orgia, az öklendetes poénok (Mi keresnivalója van egy apokaliptikus történetben bármiféle poénnak???). A Terminator-ban is folytatódni látszik az a rémisztő tendencia, miszerint a fokozhatatlannak hitt robbanások, csatajelenetek, zúzások igenis felülmúlhatók még nagyobb robbanások, csatajelenetek és zúzások bemutatásával, hiszen az informatika fejlődik, a számítógép memóriák növekszenek. A kreativitás pedig legalább ilyen ütemben evolválódik. Visszafelé. Ennyire alacsony már az ingerküszöb? A filmezés nem szólna többről, mint beülni a hűvös vetítőterembe és a "jóárasított" popcorn-t cukrozott üdítővel leküldeni, miközben a szemünk vizuális sorozatorgazmus kíséretében próbálja feldolgozni a vásznon garázdálkodó még nagyobb Godzillát vagy még nagyobb földrengést?
A látvány egy eszköz a rendező kezében. Csak illusztráció a forgatókönyvíró elképzeléséhez. Jó esetben. De hol van itt jó eset? Minden csak és kizárólag a látványról szól, nem veszik a fáradtságot, hogy kidolgozzák a történetet, a karaktereket, a jeleneteket. Teletunkolják X ezer terabyte-nyi effekttel, oszt jónapot! Jó lesz az a nézőnek, bassza meg! :D Miért is ne lenne jó? Így is teltházasak a nagyobb Hollywood-i produkciók. Ez a lényeg, nem? Hollywood nem minőségi szórakozást akar kínálni, hanem pénzt keresni.
Minden kiváló eredeti film nyitott kérdéseket hagy a nézőben, melyekre a Zember természetesen kíváncsi. Szeretné ismerni a válaszokat. És minden valamirevaló reboot van olyan ostoba, hogy ezt a meggondolatlan nézői elvárást kielégítse. Nem kell! Mert amint megkapjuk, oda a varázs és ezzel mi is tisztában vagyunk, amikor már késő. Megtudtuk, amit tudni akartunk és nem érzünk semmi olyat, amit elképzeltünk, hogy majd érezni fogunk.
Nem tudtak már jobbat kitalálni, így elhatározták, hogy megmutatják nekünk a Skynet legendás "időkimozdító szerkezetét", mellyel terminatorokat küld vissza a múltba, hogy főhőseinkkel kergetőzzenek. Értelmetlenül. Ugyanis, ha én, mint Skynet vesztésre állok a háborúban és visszaküldök egy terminatort 1984-be, hogy likvidálja az emberek ikonikus vezetőjének anyját és sikerrel jár, akkor a történelem másképp alakul, vagyis az új idővonalon okafogyottá válik a terminator visszaküldése, így viszont Sarah Connor megszülheti az emberiség megmentőjét, vagyis ugyanott vagyok, ahonnan elindultam. (Bár, ha jól meggondolom, ez szinte semmi ahhoz képest, ami a Kocka 3-ban történt. )
A Genisys ugyanúgy indít, mint az 1984-es eredeti film, de hamar váratlan fordulatok egész sorát zúdítja ránk a rendező. Szerintem a kevesebb néha több elvét alkalmazva jobb eredményt ért volna el.
Megjelenik a "múltban" John Connor is, mint terminatorrá alakított ember, aki ezentúl a Skynet-nek dolgozik, mert telenyomták a testét nanorobotokkal, amitől inkább gép már, mint élőlény.
Én bedobtam volna egy olyan csavart, hogy az igazi John Connor már a háború elején meghalt és a helyét átvette ez a szuper-terminator. Minden, ami 2029-ig történt, minden emberi-katonai siker a Skynet terveibe illett, hogy valami sokkal nagyobb célt szolgáljon és majd lesz belőle valami. Hogy mi, azon még törhetném a fejem. Pillanatnyilag csak ennyire futotta. :-)
Te jó ég és ebből trilógiát terveznek... Csak a pénz számít. Persze van, aki dicsérte. Egy másik blogban meg egyenesen az Asylum stúdió förmedvényeihez hasonlítják.
Tény, hogy megfelelő anyagi háttérrel az Asylum is hozná ezt a színvonalat.
Pozitívumok:
- Emilia Clarke jól mutat Sarah Connor-ként is :-)
- Látványos, ez tagadhatatlan
- ööö most hirtelen nem jut eszembe több :D
Negatívumok:
- Hitvány forgatókönyv
- Ostoba poénok, amikre semmi szükség nem lenne
- Logikai bukfencek (Pl. a film elején, a Skynet T-101-es modellnek nevezi az Arnold terminatort, de egy későbbi jelenetben már ő magát T-800-nak.)
- Erőltetett fordulatok, amik nemhogy nem adnak hozzá a filmhez, de inkább elvesznek belőle. Mintha a Suzuki gyár lusta lenne új Swift-et tervezni és most is a 20 évvel ezelőtti kasznit próbálnák néhány szánalmas, utólag felcsavarozott műanyagelemmel és más színű üléshuzattal új modellként eladni.
Lánykori nevén Computer Generated Imagery ugyanis díszletből főhőssé lépett elő. A forgatókönyv B-filmeket idéz, de úgy tűnik, nincs is ezzel baj. A tömegnézőnek kiválóan megfelel a széles vásznon, 3D-ben elé táruló CGI-orgia, az öklendetes poénok (Mi keresnivalója van egy apokaliptikus történetben bármiféle poénnak???). A Terminator-ban is folytatódni látszik az a rémisztő tendencia, miszerint a fokozhatatlannak hitt robbanások, csatajelenetek, zúzások igenis felülmúlhatók még nagyobb robbanások, csatajelenetek és zúzások bemutatásával, hiszen az informatika fejlődik, a számítógép memóriák növekszenek. A kreativitás pedig legalább ilyen ütemben evolválódik. Visszafelé. Ennyire alacsony már az ingerküszöb? A filmezés nem szólna többről, mint beülni a hűvös vetítőterembe és a "jóárasított" popcorn-t cukrozott üdítővel leküldeni, miközben a szemünk vizuális sorozatorgazmus kíséretében próbálja feldolgozni a vásznon garázdálkodó még nagyobb Godzillát vagy még nagyobb földrengést?
A látvány egy eszköz a rendező kezében. Csak illusztráció a forgatókönyvíró elképzeléséhez. Jó esetben. De hol van itt jó eset? Minden csak és kizárólag a látványról szól, nem veszik a fáradtságot, hogy kidolgozzák a történetet, a karaktereket, a jeleneteket. Teletunkolják X ezer terabyte-nyi effekttel, oszt jónapot! Jó lesz az a nézőnek, bassza meg! :D Miért is ne lenne jó? Így is teltházasak a nagyobb Hollywood-i produkciók. Ez a lényeg, nem? Hollywood nem minőségi szórakozást akar kínálni, hanem pénzt keresni.
Minden kiváló eredeti film nyitott kérdéseket hagy a nézőben, melyekre a Zember természetesen kíváncsi. Szeretné ismerni a válaszokat. És minden valamirevaló reboot van olyan ostoba, hogy ezt a meggondolatlan nézői elvárást kielégítse. Nem kell! Mert amint megkapjuk, oda a varázs és ezzel mi is tisztában vagyunk, amikor már késő. Megtudtuk, amit tudni akartunk és nem érzünk semmi olyat, amit elképzeltünk, hogy majd érezni fogunk.
Nem tudtak már jobbat kitalálni, így elhatározták, hogy megmutatják nekünk a Skynet legendás "időkimozdító szerkezetét", mellyel terminatorokat küld vissza a múltba, hogy főhőseinkkel kergetőzzenek. Értelmetlenül. Ugyanis, ha én, mint Skynet vesztésre állok a háborúban és visszaküldök egy terminatort 1984-be, hogy likvidálja az emberek ikonikus vezetőjének anyját és sikerrel jár, akkor a történelem másképp alakul, vagyis az új idővonalon okafogyottá válik a terminator visszaküldése, így viszont Sarah Connor megszülheti az emberiség megmentőjét, vagyis ugyanott vagyok, ahonnan elindultam. (Bár, ha jól meggondolom, ez szinte semmi ahhoz képest, ami a Kocka 3-ban történt. )
A Genisys ugyanúgy indít, mint az 1984-es eredeti film, de hamar váratlan fordulatok egész sorát zúdítja ránk a rendező. Szerintem a kevesebb néha több elvét alkalmazva jobb eredményt ért volna el.
Megjelenik a "múltban" John Connor is, mint terminatorrá alakított ember, aki ezentúl a Skynet-nek dolgozik, mert telenyomták a testét nanorobotokkal, amitől inkább gép már, mint élőlény.
Én bedobtam volna egy olyan csavart, hogy az igazi John Connor már a háború elején meghalt és a helyét átvette ez a szuper-terminator. Minden, ami 2029-ig történt, minden emberi-katonai siker a Skynet terveibe illett, hogy valami sokkal nagyobb célt szolgáljon és majd lesz belőle valami. Hogy mi, azon még törhetném a fejem. Pillanatnyilag csak ennyire futotta. :-)
Te jó ég és ebből trilógiát terveznek... Csak a pénz számít. Persze van, aki dicsérte. Egy másik blogban meg egyenesen az Asylum stúdió förmedvényeihez hasonlítják.
Tény, hogy megfelelő anyagi háttérrel az Asylum is hozná ezt a színvonalat.
Pozitívumok:
- Emilia Clarke jól mutat Sarah Connor-ként is :-)
- Látványos, ez tagadhatatlan
- ööö most hirtelen nem jut eszembe több :D
Negatívumok:
- Hitvány forgatókönyv
- Ostoba poénok, amikre semmi szükség nem lenne
- Logikai bukfencek (Pl. a film elején, a Skynet T-101-es modellnek nevezi az Arnold terminatort, de egy későbbi jelenetben már ő magát T-800-nak.)
- Erőltetett fordulatok, amik nemhogy nem adnak hozzá a filmhez, de inkább elvesznek belőle. Mintha a Suzuki gyár lusta lenne új Swift-et tervezni és most is a 20 évvel ezelőtti kasznit próbálnák néhány szánalmas, utólag felcsavarozott műanyagelemmel és más színű üléshuzattal új modellként eladni.
2015. június 26., péntek
A kép (2. rész)
Nos, mivel nyakig ülök a munkában, ismét az előre betárazott irományokból osztok meg egyet. :P
Elfoglaltam helyem a Földre tartó menetrend szerinti járaton. Az utasülések 3x2 sorban voltak. A kényelemre nem sokat adtak, mivel a térgörbületi hajtómű feltalálása óta a közelebbi naprendszerekbe néhány óra alatt el lehetett jutni. Hátradöntöttem az ülésem és alváshoz készülődtem. Jól tudtam, hogy ez aligha fog menni, hiszen még mindig azon a szőkén járt az agyam. Valahányszor becsuktam a szemem, komoly erőfeszítésembe került, hogy ne pattanjon fel újra a szemhéjam. Végül sikerült egy kényelmesnek mondható pozíciót felvennem, a kalapom az arcomba húztam, hogy ne zavarjanak az utasfedélzet fényei. A Zűrhajó létfenntartó berendezéseinek tompa, monoton zúgása segítségemre volt. Épp kezdtem elmerülni gondolataimban, mikor valaki zörögni kezdett mellettem. Nem néztem fel, ahhoz most túlságosan lusta voltam. De a hangok alapján valaki épp a kézipoggyászt helyezte el az ülés fölötti tárolórekeszben.
-Elnézést uram, szabad még ez a hely? -kérdezte egy női hang
Először nem is vettem róla tudomást, de egy kéz megragadta a vállam és rázni kezdte, miközben megismételte az előbbi kérdést. Válaszolni ugyan már nem volt időm, mert ugyanazzal a mozdulattal le is huppant a mellettem lévő ülésre. Lusta voltam kinézni a kalapom alól.
-Igen. -feleltem egykedvűen
-Köszönöm, tudja a Földre utazom. -kezdte rá a nő, mintha legalábbis kérdezték volna tőle. Nem volt kedvem beszélgetni, így nem is reagáltam rá. Hátha magától csendben marad. Jobb is nem provokálni. Ha válaszolok, még vérszemet kap, akkor aztán egész úton be nem áll a szája. Nyugalomra vágytam.
-De tudja, mit? Inkább csendben maradok. -nocsak, egy gondolatolvasó. Örvendeztem magamban.
Néhány másodpercig matatott a holmijában, aztán újra megszólalt.
-Ne haragudjon, hogy megint zavarom, de nincs véletlenül tüze? Felszállás előtt szeretek rágyújtani.
Csak nem úszom meg, gondoltam. Jobb kezemmel előkotortam a nadrágom zsebéből egy öngyújtót, a ballal pedig néhány centire felemeltem kalapom, hogy láthassam.
-Köszönöm és sajnálom, ha felébresztettem. -mondta miközben meggyújtotta vékony szálú cigarettáját. Mióta feltalálták a szag nélküli cigarettát, újra lehet dohányozni zárt helyeken.
Csak ekkor vettem észre, hogy ez a nő ugyanaz a nő, akivel a kolónián randiztam. Hosszasan bámultam, de számomra érthetetlen módon ő nem ismert fel. Kiegyenesedtem az ülésen és gyanakodva néztem körbe, hogy hol a kandi kamera. Semmi kétség, hogy valamilyen átverős tv show áldozatává váltam.
-Maga??? -nyögtem ki végül
A nő egy pillanatra meglepettnek tűnt.
-Igen, én. -jelentette ki a legnagyobb természetességgel.
-De odalent, a kolónián... Miért hagyott ott egy szó nélkül? -vontam kérdőre
-Dolgom volt. Sajnálom, ha ezzel megbántottam. -mentegetőzött. Arcán nyoma sem volt valódi megbánásnak. Nekem inkább úgy tűnt, rutinból mondja.
-Jó napot! Kérnek egy szendvicset, üdítőt, kávét? -egy stewardess állt meg mellettem. A maga előtt tolt zsúrkocsin halomban álltak a lefóliázott, méregdrága sonkás zsömlék, dobozos gyümölcslevek. Egy ideig fel sem fogtam. Az agyam még a szőke nőn kattogott, szemem a kínált portékákon.
-Egy kis kávét legyen szíves! -mondtam végül. Ujjam a fizető terminál szkennerére nyomtam, ezzel a tranzakció megtörtént. A számlámon 15 fillérrel kevesebb. A gazdasági fellendülés óta sokat erősödött a forint. :D
-Ilyenkor nagyon utál? -kérdezte a mellettem ülő szőke nő
-Milyenkor? -kérdeztem vissza
-Amikor így váratlanul eltűnök.
Belekortyoltam a kávéba. Minőségi, igazán finom. Ránéztem a nőre, s közben meggyújtottam egy cigit. A nő olyan arcot vágott, mint egy csínytevésen ért gyermek. Afféle szánom-bánom tekintet volt a szemében.
-Nos, ami azt illeti... Miért csinálja ezt? -igen, haragudtam rá és legszívesebben jól leteremtettem volna, amiért úgy faképnél hagyott. De mégsem tettem. Nem találok rá magyarázatot. Utálni akartam, ehelyett valami furcsa vonzódást éreztem. Tisztában voltam azzal, hogy nem érdemli meg.
Nyilvánvaló, hogy csak játszik velem.
-Jaj... de hiszen már mondtam. Dolgom volt. -mondta magyarázkodva, miközben fejét a túloldali falkivetítők irányába fordította. A Zűrhajón nem voltak ablakok. Semmi értelme nem lenne, hiszen odakint többnyire csak a fekete űr látszana. Ehelyett olyan kivetítőket szereltek fel sorban, amikhez minden utasülésnél volt egy szemüveg. Aki ezt viselte, az úgy látta, mintha ott ablakok lennének és néhány sablonból lehetett választani, milyen elsuhanó tájat akar látni az ember utazás közben.
-Igen, ezt már mondta. Tudja kedves, ez ööö, hogy is mondjam... Legalább elköszönhetne, ha ilyen sürgősen távoznia kell. -ezzel aztán jól bekeményítettem, gondoltam ironikusan. Nem értettem, mi az a gát, amit képtelen vagyok átlépni, hogy ezt a galád nőt jól kioszthassam. Más esetekben ez nem jelent problémát. Jól beolvasok az illetőnek, aztán elküldöm a francba. De vele nem tudtam ezt megtenni. Olyan ez, mint valami kellemetlen álom, ahol az ember nem mindig képes arra, amire éber állapotában.
Jaj uram, ne haragudjon! Hozok rögtön tisztítót. -ez a stewardess szava volt. Sikerült egy ketchupos valamit a nadrágomra freccsentenie.
-Remek... -morogtam, ahogy a térdemen éktelenkedő vörös trutyit vizsgálgattam.
-Szóval mi volt az a fontos dolog, ami miatt... -folytattam a szőke nő felé fordulva, de már nem ült mellettem. Oké, biztosan kiment a mosdóba. Gondoltam.
Teltek a percek, órák, még nem jött vissza. Megelégeltem és egy hirtelen jött ötlettől vezérelve felpattantam az ülésről és a tárolórekeszhez léptem. Kinyitottam az ajtaját, de üres volt. A nő eltűnt és a kézipoggyásza is eltűnt. Ismét egy szó nélkül.
Elfoglaltam helyem a Földre tartó menetrend szerinti járaton. Az utasülések 3x2 sorban voltak. A kényelemre nem sokat adtak, mivel a térgörbületi hajtómű feltalálása óta a közelebbi naprendszerekbe néhány óra alatt el lehetett jutni. Hátradöntöttem az ülésem és alváshoz készülődtem. Jól tudtam, hogy ez aligha fog menni, hiszen még mindig azon a szőkén járt az agyam. Valahányszor becsuktam a szemem, komoly erőfeszítésembe került, hogy ne pattanjon fel újra a szemhéjam. Végül sikerült egy kényelmesnek mondható pozíciót felvennem, a kalapom az arcomba húztam, hogy ne zavarjanak az utasfedélzet fényei. A Zűrhajó létfenntartó berendezéseinek tompa, monoton zúgása segítségemre volt. Épp kezdtem elmerülni gondolataimban, mikor valaki zörögni kezdett mellettem. Nem néztem fel, ahhoz most túlságosan lusta voltam. De a hangok alapján valaki épp a kézipoggyászt helyezte el az ülés fölötti tárolórekeszben.
-Elnézést uram, szabad még ez a hely? -kérdezte egy női hang
Először nem is vettem róla tudomást, de egy kéz megragadta a vállam és rázni kezdte, miközben megismételte az előbbi kérdést. Válaszolni ugyan már nem volt időm, mert ugyanazzal a mozdulattal le is huppant a mellettem lévő ülésre. Lusta voltam kinézni a kalapom alól.
-Igen. -feleltem egykedvűen
-Köszönöm, tudja a Földre utazom. -kezdte rá a nő, mintha legalábbis kérdezték volna tőle. Nem volt kedvem beszélgetni, így nem is reagáltam rá. Hátha magától csendben marad. Jobb is nem provokálni. Ha válaszolok, még vérszemet kap, akkor aztán egész úton be nem áll a szája. Nyugalomra vágytam.
-De tudja, mit? Inkább csendben maradok. -nocsak, egy gondolatolvasó. Örvendeztem magamban.
Néhány másodpercig matatott a holmijában, aztán újra megszólalt.
-Ne haragudjon, hogy megint zavarom, de nincs véletlenül tüze? Felszállás előtt szeretek rágyújtani.
Csak nem úszom meg, gondoltam. Jobb kezemmel előkotortam a nadrágom zsebéből egy öngyújtót, a ballal pedig néhány centire felemeltem kalapom, hogy láthassam.
-Köszönöm és sajnálom, ha felébresztettem. -mondta miközben meggyújtotta vékony szálú cigarettáját. Mióta feltalálták a szag nélküli cigarettát, újra lehet dohányozni zárt helyeken.
Csak ekkor vettem észre, hogy ez a nő ugyanaz a nő, akivel a kolónián randiztam. Hosszasan bámultam, de számomra érthetetlen módon ő nem ismert fel. Kiegyenesedtem az ülésen és gyanakodva néztem körbe, hogy hol a kandi kamera. Semmi kétség, hogy valamilyen átverős tv show áldozatává váltam.
-Maga??? -nyögtem ki végül
A nő egy pillanatra meglepettnek tűnt.
-Igen, én. -jelentette ki a legnagyobb természetességgel.
-De odalent, a kolónián... Miért hagyott ott egy szó nélkül? -vontam kérdőre
-Dolgom volt. Sajnálom, ha ezzel megbántottam. -mentegetőzött. Arcán nyoma sem volt valódi megbánásnak. Nekem inkább úgy tűnt, rutinból mondja.
-Jó napot! Kérnek egy szendvicset, üdítőt, kávét? -egy stewardess állt meg mellettem. A maga előtt tolt zsúrkocsin halomban álltak a lefóliázott, méregdrága sonkás zsömlék, dobozos gyümölcslevek. Egy ideig fel sem fogtam. Az agyam még a szőke nőn kattogott, szemem a kínált portékákon.
-Egy kis kávét legyen szíves! -mondtam végül. Ujjam a fizető terminál szkennerére nyomtam, ezzel a tranzakció megtörtént. A számlámon 15 fillérrel kevesebb. A gazdasági fellendülés óta sokat erősödött a forint. :D
-Ilyenkor nagyon utál? -kérdezte a mellettem ülő szőke nő
-Milyenkor? -kérdeztem vissza
-Amikor így váratlanul eltűnök.
Belekortyoltam a kávéba. Minőségi, igazán finom. Ránéztem a nőre, s közben meggyújtottam egy cigit. A nő olyan arcot vágott, mint egy csínytevésen ért gyermek. Afféle szánom-bánom tekintet volt a szemében.
-Nos, ami azt illeti... Miért csinálja ezt? -igen, haragudtam rá és legszívesebben jól leteremtettem volna, amiért úgy faképnél hagyott. De mégsem tettem. Nem találok rá magyarázatot. Utálni akartam, ehelyett valami furcsa vonzódást éreztem. Tisztában voltam azzal, hogy nem érdemli meg.
Nyilvánvaló, hogy csak játszik velem.
-Jaj... de hiszen már mondtam. Dolgom volt. -mondta magyarázkodva, miközben fejét a túloldali falkivetítők irányába fordította. A Zűrhajón nem voltak ablakok. Semmi értelme nem lenne, hiszen odakint többnyire csak a fekete űr látszana. Ehelyett olyan kivetítőket szereltek fel sorban, amikhez minden utasülésnél volt egy szemüveg. Aki ezt viselte, az úgy látta, mintha ott ablakok lennének és néhány sablonból lehetett választani, milyen elsuhanó tájat akar látni az ember utazás közben.
-Igen, ezt már mondta. Tudja kedves, ez ööö, hogy is mondjam... Legalább elköszönhetne, ha ilyen sürgősen távoznia kell. -ezzel aztán jól bekeményítettem, gondoltam ironikusan. Nem értettem, mi az a gát, amit képtelen vagyok átlépni, hogy ezt a galád nőt jól kioszthassam. Más esetekben ez nem jelent problémát. Jól beolvasok az illetőnek, aztán elküldöm a francba. De vele nem tudtam ezt megtenni. Olyan ez, mint valami kellemetlen álom, ahol az ember nem mindig képes arra, amire éber állapotában.
Jaj uram, ne haragudjon! Hozok rögtön tisztítót. -ez a stewardess szava volt. Sikerült egy ketchupos valamit a nadrágomra freccsentenie.
-Remek... -morogtam, ahogy a térdemen éktelenkedő vörös trutyit vizsgálgattam.
-Szóval mi volt az a fontos dolog, ami miatt... -folytattam a szőke nő felé fordulva, de már nem ült mellettem. Oké, biztosan kiment a mosdóba. Gondoltam.
Teltek a percek, órák, még nem jött vissza. Megelégeltem és egy hirtelen jött ötlettől vezérelve felpattantam az ülésről és a tárolórekeszhez léptem. Kinyitottam az ajtaját, de üres volt. A nő eltűnt és a kézipoggyásza is eltűnt. Ismét egy szó nélkül.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)