Oldalak

2019. április 3., szerda

Nehéz napok a Tesco nevű bolygón...

Állok a kasszánál, befurakodik mögöttem a másik kasszához egy kb. 35 kilós kiscsaj. Nyomában egy 40 év körüli másik, hogy hogy hagyhatta ott, üresen a kasszát. Mire a kiscsaj egészen minimális indulattal a hangjában, hogy de nem hagyta nyitva (A pénzes rekeszt.). "-Velem ne ordíts b+!" -kikerekedett szemekkel a másik. Erre odajön egy harmadik nő, az valami kisfőnök lehet, mert relatíve jól öltözöttnek tűnt. Az is jól lebaszta, majd elővette a walkie talkieját és átment kápóba. Valamit mondott a rádióba, utána a kiscsajhoz fordult, mint egy zsaru, aki épp igazoltat egy csavargót. "-Mi a neved? MonGYad a neved!" A rövidre nyírt hajú, öltönyös (?), középkorú nő olyan ellenszenvet sugárzott, ahogy kezében a kis rádiójával vallatta a kiscsajt, hogy afölött egy pár napig még nehezen fogok napirendre térni. Mondd meg a neved, tudjam, kit köpjek be!
Nyomorúságos, és elszomorító volt, ahogy ezek ketten megalázzák Kiscsajt (Nevezzük mán' így hivatalosan is...). Kiélvezve, ha nem is azt, hogy megaláznak valakit, de hogy hatalmat gyakorolnak valaki fölött. Egy senki fölött, aki a Tesco ranglétra majdnem legalján helyezkedik el a rádiós kápónő és a polcszervizes között. Miközben ők maguk is senkik, sőt senkibbek, mert egy magukfajtát mószerolnak be éppen a főnökeiknél, hogy rúgják má' ki ezt a kis kvát, hát má' tényleg, miJazhogy itten ordít. (Nem ordított.) Nem így, nem hallottam ilyet, hogy kiskurváztak volna, de gondolatban ezt mondhatták, még ha nem is ezekkel a szavakkal.
Ugyanakkor van az éremnek egy másik oldala. Mert lehet, hogy a két másikat vonják felelősségre a főnökök egy 3,14tsa miatt, akinek megmondták, mit, s hogyan kell tennie, de baszik úgy csinálni, és itt most vagy ő fog szopni, vagy helyette még 3-4 olyan, aki rendesen végzi a munkáját. Mindenkinek igaza van, és senkinek sem. Biztos, akadnak olyan, aki pont úgy végzi a munkáját, ahogy elvárják tőle, jogos hát a kérdés, hogy miért ne az övé legyen az állás. De attól még nyomorúságos, és elszomorító volt ez a jelenet. Kiscsaj pedig azóta munka nélkül, vagy egy fegyelmivel a zsebében sírdogál. Elegánsabb, emberségesebb lett volna a vásárlók kizárásával, egy zárt irodában négyszemközt, hatszemközt megbeszélni vele, ha mulasztást követett el. Nem utolsósorban pedig hatékonyabb a probléma kielemzésére koncentrálni a vétkes nagy nyilvánosság előtti megalázása helyett. Valószínűleg csak kinevezik a kis- és középvezetőket, de nem képzik őket, ebből kifolyólag egyénenként változó, hogy képesek-e emberekkel bánni, vagy eszköztáruk kimerül a verbális agresszióban, és a egzisztenciális megfélemlítésben.

Ápdét (2019.04.05.): Kiscsaj továbbra is kasszásként dolgozhat a Tescoban. Örüljünk? Azért tesco-pénztárosnak lenni nem egy életcél. Remélem.

2019. március 19., kedd

Mint mások

-Nos tehát. Írja, Irénkém! -kezdte a fehér köpenyes doki. Vastag szemüvege ormótlan orrnyergére tolva, mögüle bámult ki kancsal szemeivel. Görbe ujjaival hol kihúzta, hol összenyomta a vizsgálóasztalon fekvő Aranka arcbőrét. A kettejük közötti igen jelentős kontrasztot egyszerűen nem lehetett nem észrevenni. De ugyanez elmondható volt Irénkéről, az orvosi asszisztensről is. Mindketten ronda teremtések voltak, s ami még megdöbbentőbb, az egész világon ez volt jellemző.
Aranka, aki egy mesebéli hercegnőnek tűnt a többiekhez képest, egy normális világban bizonyára sorra nyerte volna a szépségversenyeket, arcával a legdrágább luxustermékeket reklámozták volna. De nem itt!
Rémült arckifejezéssel tűrte a plasztikai sebész vizsgálódását. Ugyanakkor egész életében kirekesztettnek érezte magát, s emiatt rendszeres pszichoterápiára volt szüksége, hogy külseje miatt ne vesse magát a Dunába, vagy ne vágja föl az ereit. Mert bizony Aranka kilógott a sorból, szépsége miatt amióta csak az eszét tudta, rosszindulatú megjegyzések, aljas gúnyolódások céltáblája volt. Nem is vágyott másra, minthogy ugyanolyan ronda, kövér, utálatos természetű legyen, mint amilyen az összes többi ember. Ezért is fekszik most a sebész asztalán. Végre segít rajta valaki, csakhogy megszabadítja ezerszer átkozott szépségétől.
-Írom, írom. -toporgott a doki mögött Irénke. Kezében kis jegyzetfüzet, golyóstoll. Szerencsétlen párának olyan fülsértő volt a hangja, hogy Arankának még a feje is belefájdult. Az orvos gacsos ujjai azonban hamar elterelték a figyelmét, miközben selymes arcbőrét ráncigálták. Vastag fekete alkoholos filccel berajzolt néhány görbe vonalat a nő arcán. 
-Nos tehát, írja Irénkém! Három horizontális metszés az arcon, alá néhány kelést. Az orrba természetesen kell egy 4-es méretű implantátum. Bááár... legyen inkább 6-os. Kicsi ez az orr, Irénkém. Nagyon kicsi. -mormolta.
Arankának egy apró könnycsepp szökött a szemébe a meghatottságtól. Végre olyan, vagy még nagyobb orra lesz, mint másoknak. Titokban abban reménykedett, hogy néhány bibircsók is kerül rá, s hogy oldalra kissé ferde lesz. Ha már lúd, legyen kövér, gondolta.
-A fogait is szépen rendbe tesszük. Borzasztó ez a szimmetria. De egy fogszabálytalanító pár év alatt megoldja. -folytatta az orvos.
Aranka kétségbeejtően soknak találta azt a pár évet. Most, azonnal akarta a csámpás, hiányos fogsort. Nincs igazság a Földön, kesergett magában.
-Á, a mellek... -két kezével markolászva megállapította, hogy túlságosan egyformák. Aranka zavarban érezte magát. -Na, nyugodjon meg, Aranka! Az orvostudomány ezt is megoldja. Majd az egyiket... Ööö, írja, Irénkém? -nézett hátra közben. A segítője szorgosan jegyzetelt. -Nos, majd az egyiket meglógatjuk. Igen, jó lesz az. Na, de ez az alak... -rázta a fejét. -Zavaróan vékony. Szükség lesz számos területen zsírbefecskendezésre. Csak amíg a hízókúra eredményei nem mutatkoznak. -tette hozzá megnyugtatásul.
-Ezt is írja, Irénkém! A páciens hozzávetőlegesen 175cm magas. 30 centivel csökkentendő a testmagasság. A fölösleget a lábakból vágjuk ki.
-Mondja doktor úr, mennyi időbe telik, mire én is normális leszek? -érdeklődött Aranka.
-Te jó ég! A hangjával mindenképpen csinálnunk kell valamit! -szörnyedt el a sebész. -Ha belefér a költségvetésbe, létezik egy speciális hörgősíp, melyet a gégébe ültetünk be, és ettől a malachoz hasonló hörgő hangot ad majd ki beszéd közben. Javaslom, ne sajnálja rá a pénzt! -tanácsolta.
-Nos tehát, megvan Irénkém? -fordult hátra asszisztenséhez.
-Megvan, megvan. -felelte.
Aranka lelkesedése a tetőfokára hágott. Szinte alig bírt magával, legszívesebben most azonnal belevágott volna. Az álma, hogy ugyanolyan csúnya legyen, mint a többi ember, belátható közelségbe került.

2019. március 15., péntek

Kvízjáték Óceániában

-Köszöntjük Győzelem című kvízműsorunkban mai játékosunkat, Wintson Smith elvtársat!
Hosszú taps a nézőtéren.
-Készen áll, elvtársam? -kérdezte a műsorvezető. -Smith bólintott, sovány, szürke arca mindenfajta érzelemtől mentes volt. -Jöjjön az első kérdés! -Mennyi 2+2?
Smith egy pillanatnyi tétovázás nélkül vágta rá: -Nem tudom.
-Helyes válasz! -rikkantotta el magát a műsorvezető.
A közönségtaps elhalkulását újabb kérdés követte.
-Kivel áll harcban Óceánia?
-Nem tudom. -felelte Smith.
-Kitűnő, ön egy igazán jól tájékozott ember! -ismerte el. A nézők egy része tapsolni kezdett, mások ökölbe szorított kezüket fejük fölött keresztezték tiszteletük jeléül. Valaki bekiabálta, hogy Kelet-Ázsia, őt fegyveres őrök kísérték ki, ahonnan ismeretlen helyre szállították.
-Harmadik kérdés, elvtárs: -Ki írta Goldstein könyvét?
-Nem tudom. -érkezett a válasz.
-Megvan! Gratulálok elvtárs! -üvöltötte magából kikelve a kvízmester.
Óriási éljenzés a stúdió nézőterén.
Smith továbbra is egykedvűen állt kék overalljában. Megnyerte a főnyereményt. Minden teleképen az ő arca volt. Az emberé, aki tudja, hogy az tud mindent, aki nem tud semmit.





:-)

Napi Márai című rovatunk jelentkezik

Az öreg nagyon penge volt ezen a téren...

"Boldoggá az tehet, aki boldogtalanná is.
Van, akit azért gyűlölsz, mert szeretni is tudnád.
A biztos megöl, de túléled.
A kétely éltet, de belehalsz.
Az igazit elhagyjuk a többiért
A többit az igazi miatt.
A szép rögtön kell. Az igazra alszunk egyet.
Hibái miatt nem kell vagy nem kell s ezért hibás?
Ha gyűlöljük, jósága is sért.
Aki szelídít, korcsosít is.
A legfájóbb kín örömet színlelni.
Sebzett szív csak sebezhet.
Eszünk vádolható. A szív törvény feletti.
Szívünk lebeszélhető. Rá sosem.
A vágy lehet ál. A csömör valódi.
Lelkünknek elég a kép. A testnek keret is kell.
Testet lehet venni. Lelket csak eladni.
A férfi addig él, míg kíván. A nő, amíg kívánják.
Az elsőnek elalvó férj harmadiknak ébred.
Ölel vagy fojt – a kígyónál egy fogás.
A legjobb smink egy csúf barátnő.
Szüzen házasodni: fogmosás – evés előtt.
"A változatosság gyönyörködtet." És gyönyörtelenít.
Ha "Elég volt!", a férfi nősül. A nő válik.
Az erény művirág. A bűn valódi gaz.
A hűségben vágy emészt. Ha csalsz, az erkölcs.
Élni a bűnért szokás. Az erényért halni."

(Márai)

2019. március 14., csütörtök

Apró mesék

Ismét sikerült magyar filmeseknek egy olyan művet letenniük a Zasztalra, ami azért szegezi a nézőt a vászon elé, mert ténylegesen jó, és nem azért, mert hááát, magyar film, nézzük meg és szánalomból fogjuk rá, hogy jó vót. Műfaja szerint történelmi thriller. Hol van már A miniszter félrelép, a Meseautó és hasonló, vígjátéknak nevezett limonádé... Az Apró mesék simán megüti azt a színvonalat, amivel a nagy filmek ligájában játszhat. Erősen ajánlott!
A háború utáni romeltakarítás folyik, asszonyok várják haza férjeiket a frontról, vagy a hadifogságból. Újsághirdetésekben keresnek bajtársakat, akik hazajöttek és bármilyen hírt hozhatnak szeretteikről. Erre építi szélhámoskodását egy fiatal faszi, aki ugyanazt a történetet, "apró mesét" adja elő minden kétségbeesett asszonynál, s a reményért cserébe kosztot, kvártélyt kap, ami nem lebecsülendő egy romvárosban.
Végül emberére akad, aki szembesíti állítólagos katonatársaival, ám azok közül senki sem ismeri fel, így jól elverik, de sikerül megszöknie, és egy erdei faháznál találja magát. A házigazda nő és gyereke épp vadásznak. A kezdeti bizalmatlanságot, és a faszi meséjét a hős katonáról (Amit nem vett be a nő, lévén a férje egy szadista állat.) felváltotta a szeGszujális vonzalom. A bonyodalom ott kezdődik, hogy megérkezik PszichoApu. A nő pedig arra kéri a mesélő faszit, hogy ölje meg a férjét, merazegyállat.
Innentől sopilermentesen nehéz lenne folytatni

Aki megnézné (Kvára ajánlom, hogy ezt tegye! ), az az alábbi bekezdést ne olvassa el!










Mondom, ne!






Én szóltam...








Kettőt csavartam volna a történeten, ha rajtam múlik. Persze lehet, hogy ettől nem lett volna még jobb...
1. a hazatérő férj lehetett volna egy családcentrikus, jólelkű ember, vagy csak egy átlagember, aki se nem ilyen, se nem olyan. A nő csak ráunt valamiért, esetleg szeretője van, és a hazatérő fickó útban lenne. A mesélő csávó megteszi, amire a nő kéri: megöli. Ám kiderül, hogy kvára bepalizták, mert az áldozata a légynek sem ártott, a nő pedig feldobja a katonai rendőrségnek...
2. a mesékben mindig ugyanaz játszódik le, helyszín a fagyos sztyeppe, a faházban talált síró csecsemő, amivel a két katona egyike elindul egy kórházba. Mi lett volna, ha az egész cselekmény a havas Ukrajnában épp fagyhalált haló "mesélő" látomása, álma. Mellesleg az egyik jelenetben igen határozott párhuzam figyelhető meg a hómezőn történtekkel.
:-)


2019. március 7., csütörtök

Lars von Trier: A ház, amit Jack épített

Eleinte kicsit komikus, ahogy Jack elkezdi szedni áldozatait. A kényszeres viselkedése, hogy hatvanhatszor visszamegy az áldozat házába, és benéz egy újabb bútorláb alá, hogy hátha oda is fröccsent a vérből, amit majd a zsaruk megtalálhatnak. Később ezt a "gyengeségét" levetkőzi magáról, és egy szadista gyilkológéppé válik. Ám ekkor már késő a néző számára. Trier ügyesen helyezett minket egy pártatlan álláspontra. Jómagam ugyan nem drukkoltam kicsit sem Jacknek, de az áldozatokkal való együttérzés sem úgy működött bennem, mint bármilyen nem-Lars von Trier-film esetében. Úgy érzem, a faszi zseniálisan manipulál.
Mi van, ha ez egy teszt is, amin mi, nézők sorra elbuktunk, hiszen nem álltunk fel a legdurvább jeleneteknél sem. Kíváncsiak voltuk, milyen ezeket a dolgokat megtenni, mert amúgy sosem tennénk meg, de valahol azért mégis ott lapul bennünk is ez a bestia, és át akarjuk élni a brutális hentelést. Viszont a piszkos munkát inkább a "főhősre" bízzuk, hiszen nem esik jól összekenni a lelkiismeretünket ilyesmivel.
A halott gyerekét pitével etető anyuka, és a többi, azonosulhatatlan karakter meg szerintem azért olyan, mert egy igazi pszichopata pont így lát mindenkit: lélektelen tárgyak, csak hús, amivel dolgozhat, akár egy séf a konyhában. Pontos ábrázolás, ha innen nézzük, ezt nem is lehetne másképp érzékeltetni, átéreztetni a "normális" emberekkel.


2019. március 5., kedd

Negat-ív 2. :-)

Kérték, hogy legyek kicsit negatív. Nos, számomra ez nem probléma. :D

Elég, elég a lelkem.
Nevetségesnek bélyegzett,
Elkeseredettségbe tessékelt,
Lenni, vagy nem lenni, most dőlt el.

Nem lenni! Elsüllyedni, önsajnálat
Sötét tengerén lenni szellemi Titanic,
Szobányi úszó szemét szélébe kapaszkodni,
Megfagyni, míg guminőm rajta terpeszkedik.
Hurráoptimizmus, hullámsír. Valami durvát ír,
A következő Blikkben egy bulvárhír.