...Kétségbeesve járt fel, s alá a szobában. Az ablakhoz ment és az üres utcát bámulta. Soha nem érezte még magát ennyire tehetetlennek. Igaz, soha nem is volt még ilyen helyzetben. Mindenki eltűnt. Vajon csak ebből a városból, vagy az egész ország kiürült? Esetleg...
-Soká jöttél. -hallatszott az ismerős női hang. Aranka volt az, aki időközben előkerült a semmiből.
Béla összerezzent.
-Baszki! A frászt hozod rám. -fordult oda ijedtében. -Hol voltál?
-Csak visszavittem Szabóéknak a Gyűrűk urát. -magyarázkodott Aranka. Béla ijedtsége közben rá is átragadt. -De miért viselkedsz ilyen furcsán?
-Szabóék? Hála az égnek. Ezek szerint nem tűnt el mindenki. -mondta megkönnyebbülten a férfi.
-Hát, nem nyitottak ajtót... Nincsenek otthon. -felelte a lány.
Béla arcára újra kiült az előbb már oldódni látszó feszültség.
-Nincsenek? -kérdezte tébolyult vigyorral az arcán. -Az nem jó. Az nagyon nem jó.
-Az istenit, áruld már el, mi bajod! -parancsolt rá Aranka.
-Nincs itt senki. Bementem a szupermarketig és egyetlen kibaszott embert nem láttam. Na, most vagy én őrültem meg, vagy itt tényleg csak mi ketten vagyunk a városban.
-Hogy érted azt, hogy nem láttál senkit?
-Úgy, hogy bementem és ott sem volt senki. Nyitva volt és bementem, de nem volt ott senki. Érted?
Aranka hitetlenkedve nézett párjára.
-Na jó, biztos van erre racionális magyarázat. -mondta a lány.
-Gyere ide! Nézz ki az ablakon! Na? Látsz odakint valakit?
-Most nem, de... De felhívom anyámat, vagy mit tudom én. Valakit. És fel fogják venni a telefont, csak figyelj! -erősködött a lány.
Az első próbálkozásnál kiderült, hogy nincs vonal.
-Fogd már fel, hogy egyedül maradtunk! -üvöltötte Béla.
-Ne kiabálj velem! -ripakodott rá a lány. -Ez tiszta őrület. Most kimegyünk és szétnézünk. Lehetetlen, hogy nincs más rajtunk kívül az egész városban.
-Oké. Majd meglátod. -egyezett bele Béla
Autóval indultak el a belváros irányába.
-Nem is vettél semmit? -kérdezte a lány csalódottan.
Béla úgy nézett rá, mintha ufót látna. Úgy érezte, nem hisz neki a lány. Eltűnt az egész város és ő a kiflije miatt aggódik... De sebaj, most megláthatja a saját szemével, hogy nincs itt senki.
-Kiszolgálhatjuk magunkat. -mondta végül.
Néhány száz méter megtétele után lassítani kényszerültek. Egy üres busz állt a sáv közepén. Zárt ajtókkal, mintha oda parkolt volna a sofőrje, aztán mint aki jól végezte dolgát, hazasétált. Bár csak ennyi lenne. De itt az egész városról van szó. Legalábbis erről a részéről. Mindenki nem sétálhatott haza már csak azért sem, mert a szomszédaikat sem látták még ma.
-Te jó ég... -szólalt meg a lány a buszt látván. -Mit keres ez itt?
-Látod? Van még ilyen több is. -bizonygatta Béla.
-Most már rám hoztad a parát... -jegyezte meg Aranka. Kezdte elhinni, belátni, hogy valami tényleg nincs rendben.
-Én??? -háborodott fel az igazságtalan vád hallatán a férfi.
-Menjünk el kajáért, mert kilyukad a hasam. -szólt Aranka.
-Menjünk...
...
Kiszálltak a lány sárga Toyotájából, mikor a szupermarket parkolójába értek. Útközben több magára hagyott járművel találkoztak. Már mindketten nagyon feszültek voltak.
-Nézzük a jó oldalát! Legalább ingyen vásárolhatunk. -próbálta oldani a hangulatot Béla.
Aranka nem válaszolt, de próbált valami mosolyfélét erőltetni az arcára, ám Béla már lépésekkel előtte járt, így a mosolyfélét is elvetette és utána indult.
-Helló!!! Helló! -kiáltozott, de senki sem reagált.
-Kísérteties. -suttogta a lány.
-Pakoljunk fel és húzzunk innen! -javasolta Béla.
-Konzerveket is vigyünk! -tette hozzá a lány.
Csábító volt az ingyen bevásárlás lehetősége, de talán a helyzet miatt nem volt kedvük kihasználni. Csak a legszükségesebb dolgokat vették el.
Kifelé jövet Aranka még megkérdezte Bélát, hogy ne hagyjanak-e a kasszánál mégis némi készpénzt. Nem volt a válasz. A pénzre még szükség lehet máskor, máshol.
Egy pillanatra megálltak, miután a lány lecsukta az autó csomagtartóját, Béla pedig ellökte a bevásárlókocsit.
-Átölelsz? -kérdezte a lány.
Béla szó nélkül teljesítette a kérést. Ez az ölelés most neki is jól esett.
-Szerinted mi a franc folyik itt? -kérdezte aggódó hangon Aranka.
-Fogalmam si... -kezdte Béla, ám félbeszakította őt egy hatalmas robbanás. A közelből hallatszott, de az épületektől jó ideig nem lehetett látni, pontosan hol is történt. Autóriasztók kezdtek szirénázni mindenfelé és persze nem volt, aki leállítsa őket. A lárma szinte elviselhetetlen volt.
Mindketten összerezzentek.
-Mi a lófasz volt ez? -kiáltott fel Béla.
-Menjünk haza, ezt a szirénázást nem bírom. -próbálta a lány túlkiabálni az éktelen ricsajt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése