Béla tövig nyomva a gázpedált, cikázott az úton hagyott járművek között. Aranka közben a mobilját nyomkodta. Változatlanul nem volt vonal. Az autó hirtelen fékezett, a lányt ez váratlanul érte, s bár be volt kötve az öve, a fékezés hatására előrebukott, mellei nekifeszültek a biztonsági övnek.
-Jézusom! Mi van? -méltatlankodott.
-Nézd! -mutatott Béla az egyik mellékutcán át a terjedő füstfelhőre. Ott történt az előbbi robbanás. A férfi felismerte. Annak az étteremnek épülete repült a levegőbe, ahol múlthéten vacsoráztak. -Hívd a tűzoltókat!
-Nincs vonal.
-Francba! Terrortámadás? -találgatott Béla.
-Vagy gázszivárgás. Béla, mennünk kéne. Vagy nekiállsz eloltani egy vödörrel?
-Lehet, hogy az. Ki tudja, mióta gyűlt ott a gáz. Valaki nyitva hagyott egy csapot a konyhán és most belobbant. -mondta a férfi, majd újra a gázra lépett.
-Most már igazán előkerülhetnének az emberek. Olyan ez az egész, mint egy rossz sci-fi. -jegyezte meg a nő, a fejét forgatva, hátha mégis meglát legalább egy embert. De nem volt már ott rajtuk kívül senki.
-Szerinted hány ilyen nyitva hagyott gázcsap lehet még a városban? -morfondírozott Béla.
Aranka kissé elsápadt a felismeréstől, hogy szinte bármelyik sarkon belefuthatnak egy újabb gázrobbanásba.
-Ne hozd rám a frászt! -kérte.
-Azt hiszem, én átnézem legalább a mi házunkat. Nem akarok a levegőbe repülni. -mondta Béla.
Arankának kellemetlen érzése támadt a gondolattól, hogy be kell törniük a szomszédaik lakásaiba. De a szomszédok felszívódtak, mint mindenki más. A gázrobbanás pedig valós veszélyt jelentett.
-Igazad van. -helyeselt végül.
Megálltak a ház közelében.
-Te maradj itt, míg végzek. -javasolta a férfi.
A nő szeme kikerekedett. És, ha valami történik vele? A gondolat, hogy végképp egyedül marad egy ilyen helyzetben megrémítette. Bélára nézett, a tekintete olyan volt, mintha akkor látná utoljára. Ezt a férfi is észrevette, ezért elhatározta, hogy mond valami megnyugtatót a lánynak.
-Visszajövök. -bökte ki és elviharzott a bejárat irányába. Na, ezzel nincs kisegítve... gondolta. De jobb nem jutott eszébe és a ház átvizsgálásán is túl akart lenni.
Már vagy fél órája bent van. Mi a fene van már? Ránézett a mobiljára. Valójában csak 5 perce volt bent. Lassan telik az idő. Végül nyílt az ajtó.
-Minden oké. Vigyünk be mindent! -szólt Béla, ahogy sietős léptekkel közeledett az autóhoz.
-Semmi. Nincs adás egyetlen csatornán sem. -mérgelődött a férfi.
-Jó lenne már felébredni. Ha ez csak egy rossz álom lenne. Ölelj át! -kérte a lány.
-Kíváncsi vagyok, máshol is ez történt-e, vagy csak nálunk tűntek el az emberek.
-Én még nem fogtam fel, hogy mindenki, akit ismertem, csak úgy nyomtalanul eltűnt. Tudom, hogy holnapra belém hasít majd a tudat, hogy talán sosem látom őket. Csak te maradtál nekem. -mondta szomorúan a lány.
-Remélem, nem váltak az emberek zombivá. -próbálta egy poénnal elütni Béla, de ez a poén, ebben a helyzetben nagy mellényúlásnak bizonyult.
-Nagyon kérlek, ne hozd rám a frászt! -emelte fel a hangját Aranka. -Ne idegesíts ilyen faszságokkal! Azt hiszed, ez vicces? Még az is lehet, hogy igaz! Basszus. Így is be vagyok szarva, nem kell még ez is. -háborgott a nő.
-Jól van, bocs. -kért elnézést Béla és szorosabban ölelte a lányt, miközben nyugtalanság áradt szét benne a gondolattól, hogy a zombis teória talán nem is áll távol a valóságtól.
Besötétedett. A máskor elmaradhatatlan morajlás, amit az autók zúgása és még ki tudja, mi minden okozott, most hiányzott. A városban csend volt. Olyan tisztán lehetett hallani a szél zúgását, mintha egy erdőben álltak volna. De ők egy 50 ezres város egyik lakónegyedének utcáján álltak.
-Na jó, én fázom. Menjünk be! Jó? -mondta a lány a tenyerét dörzsölve.
-Soha nem láttam még ilyet. Semmi mozgás. Még repülők sincsenek az égen. -szólt Béla.
-Azért az jó, hogy van világítás. -válaszolt a lány, némi megkönnyebbüléssel a hangjában. Ez a zombis poén alaposan befészkelte magát a fejébe. Máskor csak nevetett volna rajta, de most... Hát ki tudja, de tényleg? Ez volt az utolsó dolog, amit ma hiányolt. Még, hogy zombik...
Ám épphogy kimondta ezt, a város sötétségbe borult. Ha eddig kísérteties volt, akkor most már nem tudták, milyen jelzővel illessék. Az volt a legfurcsább, hogy még kutyaugatást sem hallottak. Teljes csend, koromfekete sötétség és a tény, hogy jelenleg ők, ketten képviselik a város teljes lakosságát. Ők, ketten? Kivéve, ha 50 ezer zombi les rájuk a sötétben. Nagyon hosszú éjszakát sejtett maguk előtt. A felhőktől még a csillagok fényei sem látszottak.
A lány felsikított ijedtében.
-Mi a fa...??? -értetlenkedett Béla. -Hát, ez jó. Köszönöm, istenem! Tényleg nem tudtam, mi hiányzik még! Jó poén volt. De most már... -kínjában nevetni kezdett. ... -Most már csináld vissza ezt az egészet! Oké?! -kiabált a sötét ég felé.
Vége!
Ja, nem! Lesz még folytatás. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése