Kényszerpihenő a Rozs'Da-rendszer második bolygóján :-)

-Ocsmány egy hely... -jegyezte megy a kapitány, amint lelépett hajója rámpájáról és megcsapta az orrát a párás, bűzös levegő. Mutatta már szebb arcát is ez a város, vagy micsoda, de most még valami barnás színű csapadék is esett. A rossz idő ellenére nagy volt a nyüzsgés. Mindenféle idegen lények (humanoidok és egyebek) töltötték meg a széles utcákat. Percenként szállnak le-fel a legkülönbözőbb fajtájú és állapotú űrhajók. Ez Pot So'ya City, a szektor egyik legjelentősebb feketepiaci központja. "Amit itt nem lehet beszerezni, az nem is létezik." Vélekedtek róla sokan. Nem egy ideális nyaralóhely, de a kapitány sem szabadságra jött ide. Távirányítással visszazárta a rámpát, fejére húzta a többé-kevésbé víztaszító csuklyát és hamar elvegyült a tömegben. Bár napok óta szüntelenül esett, szinte sehol nem volt sár. Az infrastruktúra régi volt ugyan, de még működött. Elvezette a csapadékot. Hogy hová, azt talán már senki sem tudta, de nem is érdekelte különösebben az ittenieket. A lényeg, hogy nem kellett bokáig gázolni a rozsdaszínű sárban. Merthogy itt minden a rozsdáról szólt, ezt már első ránézésre megállapíthatta a legfelületesebb járókelő is. Ezrével álltak halmokban a leselejtezett gépek, járművek. Hogy milyen módon kerültek ide, azt senki sem firtatta. Épp ez adta meg a hely különös jelentőségét. Fölösleges adminisztráció és kérdezősködés nélkül hozzájutni az ócska bányagépalkatrésztől egészen a legújabb fejlesztésű térhajtóművekig. Utóbbiak nyilván lopottak voltak, de az idejáró vásárlóközönség számára ez a sokadik szempont volt.
Úgy 30 percnyi gyaloglás után egy hatalmas hangár körvonalai rajzolódtak ki, a bejárat fölött villám-kék neonfelirat hirdette a... Mit is? Ismeretlen nyelven íródott, talán nem is szöveg, hanem csak egy cég-logó. Mindegy. Ez lesz az. Lehajtotta a szétázott rongyot a fejéről. Nem bizonyult vízállónak, legalábbis az itteni csapadékot ügyesen magába szívta. Kellemetlen, vasoxid-szag áradt mindenből. Belépett a hatalmas ajtón, mely résnyire mindig nyitva áll. Odabent idegen humanoidok és ipari droidok sürögtek. Első ránézésre lehetetlen volt megállapítani, hogy szétszedni vagy összerakni akarják azt a jó 50 méter hosszú űrkompot, a placc közepén.
Még ideje sem volt szétnézni, máris elé gurult egy ütött-kopott droid. Ez nem dolgozó volt.
-Üdvözöljük a Sefműhelyben! Ami ritka, azt azonnal szállítjuk, a lehetetlenre 2 percet várni kell! -harsogta az előre beprogramozott marketingdumát.
-Seftes... Őt keresem. -mondta a kapitány. Seftes régi ismerőse volt, számos alkalommal húzta már ki a sz*rból olcsó, bontott alkatrészekkel, amik segítettek életben tartani szakadt űrhajóját.
 -Értesítettem. Kérem, várjon. -rövid csend következett, ezalatt a belső, vezeték nélküli hálózaton keresztül kommunikált valakivel/valamivel. -Kövessen, fogadja önt. -folytatta a robot.
Égett műanyag és különféle vegyszerek bűze terjengett a szűk folyosón, ami az iroda felé vezetett.

2 órával később...

-Mi a lószart itattál velem? Még mindig marja a gyomrom. -méltatlankodott a kapitány. A viszontlátás örömére iszogattak egy kicsit az egyik helyi párlatból.
-Sárnak hívjuk! -röhögött Seftes. A nagydarab, zöldbőrű humanoid szeretett gusztustalan neveket adni ételeknek, italoknak, melyek egyébként sem voltak túl étvágygerjesztőek.
-Úgy is nézett ki. -köpött egy hegyeset a kapitány.
-Itt van, amit keresel. -állt meg Seftes egy konténer mellett. A kocka alakú, bordázott falú műanyag doboz akkora volt, mint egy 4 személyes, zzététiai mentőkabin. Oldaláról gondosan lekapargattak mindenféle feliratot. Ez csak egyet jelenthetett: az áru lopott és valószínű, hogy a birodalom, vagy valamelyik regionális hadúr tulajdona volt. Senki sem szerette volna, ha híre megy, hogy a tőle eltulajdonított szajré épp itt pihen. Jó eséllyel órákon belül megjelent volna az embereivel és rommá löveti az egész kócerájt.
-Befér a hajómba? -méregette a kapitány.
-Hát persze! Alaposan ki van bélelve. Maga a cucc csak negyed ekkora. -magyarázta Seftes.
-Mit tud a kicsike?
-Megerősített páncélburkolat, adaptív vezérlés. És, ami a legjobb... A pajzsgenerátort egy független energiacellából táplált pajzs védi. Dupla védelem. -hencegett Seftes. Láthatóan büszke is volt legújabb szerzeményére.
A kapitány elismerően füttyentett, mintha csak egy bomba nőt látott volna meg az utcán, miközben haverjaival iszogat.
-Drága lesz? -érdeklődött az árról.
-Elég drága. -bólogatott a zöldbőrű.
-A gatyám is rámegy?
-Még a gatyád is.

Végül megállapodtak egy egész tekercs Faramuciban és néhány konténer finomított Semmiriumban.

 Az új védőpajzs immáron teljes körű védelmet biztosít minden támadás ellen.