Szemét

Ez minden, amire igény van. Bulvár, botrány, pletykák, tehát médiaszemét. Nem elég érdekes, amit írok és a Zemberek általában nem is szeretnek olvasni. Kényelmetlen, időigényes. Jó fogyasztóhoz méltón falják a tévéből rájuk zúdított szemetet. Jó így nekik. Nem kell gondolkodni.

Társkeresős blog: Mindenféle dologgal lehet nézettséget növelni, kvázi sikeresnek lenni. A tartalom nem szerepel a komponensek között. Van egy csitri, aki megállás nélkül osztja az észt és kattintanak is rá rendesen. Azzal az élettapasztalattal... hát, hogyne. :D Nagy volt az arca, hogy ő milyen igényes a helyesírására. Én finoman céloztam rá, hogy akadna még tenni való ezen a téren. Másnapra szó nélkül letiltott. Nem esett le neki azonnal a húszfilléres. :-) Kicsit tovább gondolta magát, mint ami, de sebaj. Majd kinövi, hisz gyerek még. Viszonylag dekoratív külseje miatt nézik ennyien (Nekem ugyan nem jön be, de hát...). Gondolom én... Akad még ott fiatal csaj, akit alig olvasnak, pedig értelmesebb, és érettebb gondolkodású (Nem csak annak hiszi magát.). Ja, hogy kevésbé szép? Vannak korosabb nők, akik nem találnak megfelelő szexpartnert és ez feltétlenül a nagyközönségre tartozik... :P Tény, hogy ezzel is lehet olvasókat gyűjteni.
Van sejtelmesen titokzatos visszatérő, aki nagyon üzenni akar valamit. Csak ő tudja, hogy mit. Kétsoros bejegyzéseit százak "olvassák". Jó a fotója, mellesleg. Itt megjegyezném, hogy nekem nem az esetem.
És végül, de korántsem utolsó sorban, van a jól író, emészthető stílusú harmincas. Megsúgom, én majdnem beleestem. De aztán mégsem. :D Arra a nőre emlékeztet, akiről oly sokat írogattam ezeken az oldalakon (Róla már rég nem írtam. Ez azért van, mert lezártam a dolgot. Sajnálom azt a 2 évet, amit egy olyan nőre vesztegettem, aki méltatlan bármiféle őszinte érzelemre, nem hogy szerelemre. Képtelen lennék szóba állni vele és ez így van jól.). Szóval pont annyira ismerem, hogy feltételezzem róla, csak használna, aztán eldobna, mint egy mocskos rongyot. Ez nekem nem hiányzik. Amúgy pedig jó arc lenne. Néha azon kapom magam, hogy megnézem, online-e. Attól tartok, rossz útra léptem. :O :D
Miért vonzódom én az ilyenekhez?
Ja, még vannak speckó olvasó-típusok is. Kapom a "rajongói levelet", hogy mennyire szereti olvasnia  naplómat és hogy bír engem (Ismer tán?). Küldöm az udvarias választ, amiben megköszönöm. Ja, nyilván ez valami kezdeményezés akart volna lenni. De 1. én soha nem kedveltem a rámenős nőket. Ha nekem tetszik valaki és el tudom képzelni vele az életem (Mindig elképzelem, bocs. Mekkora hülyeség előre lezongorázni... Általában semmi nem lesz belőle.), akkor kezdeményezek én. 2. ha az illető nem jön be külsőre, akkor hiába minden. Nos, az ilyenek onnan kezdve rá sem néznek a naplómra. Ennyit az őszinteségről. :D
Valakivel meg leveleztem napokig, aztán nem válaszolt többé. Komolyan azt várja, hogy fussak utána? Bocs, de ha ennyi idő alatt nem lehet valakit megfogni, akkor minek a szaladás? :P Az történt, hogy nem volt elég érdekes a csaj (Mondjuk ki: unalmassá vált a társalgásunk.) és én sem brillíroztam ilyen körülmények közt. Szóval kaptam még egy szívet tőle ezen a Valentin napi förmedvényes játékon, a társkeresőn, amit viszonoztam, de semmi több.
Egyelőre a blogolás és a kis történetek, amiket írás közben találok ki, jelentik a fő kapcsolódási pontot a társkereső oldalhoz. Különösebb keresgélő tevékenységet hónapok óta nem folytatok.