Nem vehetünk eget. Se eleget, se keveset! :-)

-A vasárnapi zárva tartásról szóló törvény egy titkos záradékára hívnám fel a figyelmet. -kezdte mondandóját a nagy hasú, szakállas férfi, aki pont olyan szemüveget viselt, amilyet Juszt László a tévében. Tipikus, hamburgerzabáló típus.
A terem zsúfolásig volt érdeklődőkkel, akik ráérő szabadidejükben örömmel vesznek részt ilyen és hasonló konferenciákon, melyeken önjelölt megváltók és nagy leleplezők szónokolnak világunk reményteli jövőjéről, vagy éppen tragikus helyzetéről. Mostani emberünk az utóbbiak közé tartozott. Közönsége is inkább az összeesküvés-hívők táborából verbuválódott, de azért akadtak köztük olyanok is szép számmal, akik unalomból váltották meg a 350 forintos belépőjegyet. Szkeptikusoknak itt helyük nincs! Ennek ellenére biztosan voltak ilyenek is a tömegben, sőt! Egyesek szentül meg voltak róla győződve, hogy állami ügynökök is részt vesznek ezeken az előadásokon, persze titokban. Nem is merték ezt a gyanújukat megosztani senkivel sem, legfeljebb a közvetlen ismerőseikkel, mert hiszen nem lehet tudni, melyikük az ügynök. Igen. Ők az összeesküvés-hívőkhöz tartoztak.
-Nincsenek jó híreim. Nyilván tudjátok, hogy mától nem nyithatnak ki a boltok vasárnaponként. Kivételt képez ez alól, ha a tulajdonos vagy annak rokonai dolgoznak benne. -folytatta a felolvasást az előre megírt szövegből.
A teremben ülő és álló (Volt, akinek már nem jutott szék.) emberek sutyorogni kezdtek.
-Khm. Nos, a rossz hír az... -itt tartott egy kis hatásszünetet. -...hogy elfelejthetjük a vasárnapi pikniket, a családi kirándulást a szabadban. Miért? -tette fel a szónoki kérdést emelkedett hangon, s érzelmektől fűtve folytatta. Öklét rázta a levegőben, szavai apró nyálcseppek kíséretében fröccsentek ki szájából. -Azt kérdezitek, miért? Nézzetek ki az ablakon! Vasárnap van és felhős az ég! Máskor is volt már ilyen, az időjárás szeszélyes, mondhatnánk és természetesen ebben is van igazság. Itt azért zárójelben említést tennék az amerikai kormány sok milliárd dolláros berendezéseiről, melyekkel képesek befolyásolni az időjárást. Nos a helyzet az, kedves barátaim... hogy a mi országunk még ezen is túltett!
A több száz fős hallgatóság szinte egy emberként hüledezett miközben áhítattal szívta magába az újabb és újabb információkat. Legtöbbjük mélyen hitt abban, hogy ezek ismeretén múlik a túlélése.
A szónok belekortyolt az asztalán lévő pohárba, majd folytatta.
-A mi kormányunk egy olyan sötét összeesküvést szőtt ellenünk, hogy az USA legtitkosabb ügynökségei... És itt nem a CIA-ről NSA-ről beszélek. Mert az semmi! ...elbújhatnak mögötte. Hogy mi a célja ennek az ördögi tervnek, azt nem tudhatjuk. Vannak már találgatások, de nem mennék bele a részletekbe.
-Nyögd már ki, hogy mi az! -szólt be egy női hang a tömegből.
-Úgy van! Ne húzd az időt! -így egy másik.
 -Nos, rendben. Nem lesz vasárnap napfény, napsütés. Kormányunk törvényben tiltotta meg az égbolt vasárnapi nyitva tartását is!!!
-Ezt nem tehetik! -méltatlankodott egy kövér asszonyság az első sorból.
-Mit akarnak ezzel elérni? -tette hozzá egy másik.
-Kérlek benneteket, higgadjatok le! Nagyon fontos, hogy ezekben a vészterhes időkben megőrizzük a hidegvérünket. Javaslatot teszek egy bizottság felállítására, melynek feladata a tisztázatlan kérdések tisztázása lesz. -nyugtatgatta hallgatóságát a szónok.
-Álljunk meg egy szóra! És mi van, ha ezt az egészet csak azért találták ki, hogy minket, éber tudatú embereket összeírjanak?! Én nem veszek részt abban a bizottságban! -kételkedett az egyik összeesküvés-hívő.
-Láthattad, hogy felhős az ég. Igazat mondott. -reagált egy másik.
-Azt a kormány is csinálhatta. Befelhősítette az eget, hogy elhiggyétek! Veletek bármit meg lehet etetni? -vágott vissza a rácsos baseball sapkát viselő hívő.
-Szerintem meg te vagy a kormány ügynöke és azért küldtek ide, hogy szabotáld a bizottságunkat! -vetette fel egy hang a terem széléről.
-Mindenki nyugodjon meg! -mondta a szónok bele a mikrofonba. -Most a legfontosabb, hogy a bizottság működéséhez szükséges anyagi feltételeket megteremtsük. Örülnék, ha mindenki hozzájárulna egy kis pénzzel, a kolléganőm körbemegy egy dobozzal, amibe betehetitek a pénzt. -tért a lényegre végül.
:-)

A nagy összeesküvés ;-)

Sok száz különféle idegen faj példányai népesítették be az éjszaki utcákat. A reklámtranszparensek szinte nappali világosságot teremtettek a főbb utcákon.
Egy sötét köpenybe burkolózott alak sietett a városrész nyugalmasabb területe felé. Arca nem látszott, csak aránytalanul nagy feje alapján lehetett megtippelni, milyen fajhoz tartozhat.
-Itt a friss faramuci! Csak tessék, csak tessék! -lépett elé egy négykarú, nagydarab fickó. Nyakában egy kis tálca lógott, amin kis tekercs faramucik sorakoztak.
A nagyfejű megtorpant, de nem szólt semmit, csak felnézett a nála kétszer magasabb árusra.
-Értem. Ha nem, hát nem. -mondta a négykarú, majd tovább sétált. -Itt a friss faramuci! Csak 300 Batka egy tekercs! -kiáltozott tovább.
A nagyfejű alak is elindult, egyenesen be egy sötét sikátorba. A végében narancsos fény pislákolt, ő is arra vette az irányt.

-Nem volt friss a faramuci? -kérdezte a fényforrás mellett üldögélő alak a jövevénytől.
-Ma valahogy nem kívánom. -felelte a nagyfejű.
A kérdező ekkor felállt és kilépett a fényre. A kapitány volt az.
-2 órája várom magát. Remélem, nem hiába. -vetette a szemére.
-28 órára beszéltük meg és most 27 óra 98 perc van. Tehát előbb értem ide. -vágott vissza a nagyfejű.
A kapitány az órájára nézett. Kínos volt a felismerés, miszerint elfelejtette átállítani az óráját sehol-i időszámításra. 2 Redva 7-i órával előbb jött. (Ez 25 perc földi időszámítás szerint.)
-Baszki. -morogta.
-Ezt fogja! -a kezébe nyomott egy ceruza-méretű tárgyat. -Egy bolygó koordinátái. El kell oda mennie.
-Mit kell vinnem és mennyi a fizetség? -kérdezte a kapitány.
-Csak menjen el oda. Nincs más teendője. -felelte a nagyfejű, közben két kezével megszabadította fejét a rongyokból rögtönzött maszktól.
A kapitány ledöbbent. Egy Szürke állt vele szemben. Azelőtt sosem találkozott velük, csak annyit tudott, hogy az ő fajuk uralja a galaxis eme részét és valamikor, régen ők hozták ide a Földet is és irtották ki az emberiség nagy részét.
-Maga... -kezdte némi undorral a kapitány.
-Ne ítélkezzen elhamarkodottan. Amit tudni vél rólunk, az nem igaz. Legalábbis nem abban a formában. -magyarázkodott a szürke. Hangja teljesen nyugodt volt.
-?
-Választ kap kérdéseire... Ott... -mutatott hosszú, vékony ujjával az ég felé. Mire a kapitány ismét ránézett, már nem volt ott.

1 évvel később...

Már lement a Nap. A hőmérséklet is elfogadhatóan kellemessé vált. A lány elhatározta, hogy a "nagy falak" között keres valami szálláshelyet magának és leghűségesebb barátjának, a hiúznak.
-Na mozdulj, Szőrmók! -szólt oda a macskának.
Amaz a fülét hegyezve nézett gazdájára, majd óvatos lépésekkel elindult lefelé, a furcsa fémépítmény csúcsáról. A vastag rozsdaréteg alól itt-ott még kilátszott az eredeti, zöld festék. Ez volt a Szabadság híd, mikor itt még emberek éltek.
-Odanézz! Hullócsillag! -kiáltott a lány. A macska ügyet sem vetett rá. Még nem volt igazán sötét, de a Vénusz már látható volt az égbolton. Egy gyorsan mozgó fénycsík szelte át az eget. De a hullócsillagokkal ellentétben ez látványosan lassított.
-Nem... Ez valami más. De mi? -morfondírozott a lány, ahogy a "jelenséget" figyelte. -Jaj, Szőrmók! Merre vagy? El ne kóborolj itt nekem! Még valami bajod lesz. -szólt a macska után. Valójában inkább attól félt, hogy neki lesz valami baja. Bár senkivel nem találkozott már hosszú ideje és igazán szerette volna, ha embert lát valahol, de mégis félt volna egyedül. A hiúzzal biztonságban érezte magát.
Az állat visszament a hívó szóra. Kivételesen. A lányt ez megnyugvással töltötte el.
-Keressünk egy vackot, ahol meghúzzuk magunkat reggelig! -javasolta.
Hirtelen fülsüketítő hangzavar támadt és olyan erősen kezdett fújni a szél, hogy alig tudtak talpon maradni.
Egy repülő szerkezet jelent meg fölöttük. Egy viharvert gépmadár. Mindketten futni kezdtek. A lány remegett az ijedtségtől. Elképzelni sem tudta, mi lehet ez a repülő izé.
-NE FUSS EL! NEM AKARLAK BÁNTANI! -hallatszott a repülő szerkezet irányából. Láthatóan nem sikerült megnyugtatnia a lányt, mert az még gyorsabban kezdett futni. Ki képes túlkiabálni ezt a szörnyű zajt? Persze nem tudhatta, hogy nagy teljesítményű hangszóróból jön.
A vasmadár leszállt a híd végénél és már nyílt is a rámpa. Előbb fehéres fény áradt a frissen keletkezett nyílásból, majd egy ember körvonalai rajzolódtak ki. A lány lassítani kezdett, majd megállt tisztes távolban.
A zúgás is abbamaradt.
-Ne félj tőlem! -szólt ismét, ezúttal már a saját hangján, ami cseppet sem volt rémisztő.

1 órával később...

-Szóval miféle kapitány maga? -érdeklődött a lány. A hangjában érezhető félelmet mostanra gyanakvással fűszerezett kíváncsiság váltotta fel.
-Csaksimán kapitány. -felelte.
-Csak simán?
-Nem. Csaksimán. Így, egyben. -helyesbítette a férfi.
-Hol van a többi ember? -kérdezte a lány.
-Vannak még. De ez itt érdekes. Ez ugyanolyan, mint a Föld, ahonnan én származom. De az a Föld nem itt van, hanem nagyon messze. -magyarázta a kapitány.
-Messze? Úgy érti, a tengeren túl?
-Úgy értem, a csillagokon is túl. Ezzel az űrhajóval lehet oda eljutni. -mutatott a mögöttük tornyosuló szakadt ócskavasra.
-Hát, elég hangos ez a micsoda. Bedugult a fülem is tőle. -panaszkodott.
A kapitány nem tudta megállni mosolygás nélkül.

A Szürkétől kapott adathordozón több száz koordináta van még. Ha a Földből kettő van... lehet, hogy mindegyik egy másik Földre vezet? A lány elmondása szerint erről a Földről évszázadokkal ezelőtt tűntek el az emberek és csak kevesen maradtak. Aztán az a kevés is eltűnt nemrég. Szürke idegenekről nem tett említést.
-Az meg mi? -bökött rá ujjával a lány egy kis tekercsre.
-Ez? Faramuci. Kérsz egyet? -kínálta a férfi.
A lány hangosan felnevetett.
-És az mire jó? -kérdezte.
-Nos, a faramuci az...

Folyt. köv.

Vagy nem. :D :D :D

A Föld banán alakú

-Tessék, egy alma. -kínálta a kapitány a rá bízott utast.
A lány kezébe vette a gyümölcsöt, forgatta, jól megnézte minden irányból, mint egy ékszerész a drágakövet. A földi portékák ritkának számítottak a Nagy Sutty után. (Így nevezték a túlélők a Föld elrablását, amikor is a Szürkék ideteleportálták az egész bolygót.)
Miután alaposan szemügyre vette az almát, a kék hajú lány a kapitányra szegezte tekintetét és a következő megállapítást fogalmazta meg.
-Ez... Ez egy banán. -jelentette ki, mintha ez lenne az ismert világegyetem legnyilvánvalóbb ténye.
A kapitány néhány másodpercig értetlenül nézett a lányra.
-Banán a lóf*szt! Ez alma. -mondta a férfi.
-Áhh. Mondom, hogy banán. -ellenkezett a lány.
-Honnan veszed ezt a hülyeséget?
-Nézd! Láttam egy ősi, földi dokumentumfilmet. Abban azt mondták, hogy a Föld banán alakú. Ez a banán pedig szép, kerek. Pont, mint a Föld, vagy akármelyik bolygó. Érted már? -fejtette ki a lány.
-A banán hosszúkás és nem kerek. Pont, mint egy uborka. -érvelt a kapitány.
-Uborka? Vicces neve van. -mosolygott a lány. Valószínűleg még sosem látott uborkát és nem is hallott ilyenről. -Az kizárt.
-Miért lenne kizárt? A banán nem kerek és a téma le van zárva! -jelentette ki a férfi.
-Borzasztóan buta vagy... -rázta a fejét a kék hajú.
-Na, ugyan miért? -érdeklődött a kapitány.
-Láttál te már hosszúkás bolygót? Na, ugye. Ha pedig nem láttál, akkor abból egyenesen következik, hogy a bolygók banán alakúak. -érvelt.
-Ne idegelj, te lány! Ez egy alma és a vitát befejeztem.
-Itt van, tessék! Győződj meg róla a saját füleddel! -tolta elé a kis táblagépet, amin egy film részlete indult éppen.

 https://www.youtube.com/watch?v=NEg6UjVqhFE

-Jé, tényleg... -csodálkozott el a férfi, ahogy a filmrészletet megnézte.
-Elküldöm ezt az információt az összes kolóniának. Jó, ha tisztában vannak az igazsággal. -állapította meg a lány, miközben olyan arcot vágott, mint aki most leplezte le az univerzum legnagyobb összeesküvését.
-Helyes! -vágta rá a kapitány. -Nem élhetnek tovább sötétségben.

Mentőakció a Zűrben :-)

A nő vágyakozó tekintettel nézett a kapitányra és lassú, határozott léptekkel elindult felé. Szája széle kissé felfelé görbült. A férfi tudta, hogy ez jót jelent. Női kollégája egészen közel lépett hozzá, szinte már egymáshoz ért a mellkasuk. Szemével méregetni kezdte az arcát, érezték egymás meleg lélegzetét. Ekkor a nő leguggolt elé és... -Ezt nevezem hálának. -gondolta magában vigyorogva.

-Figyel rám, kapitány? -hallotta a nő hangját a terem túlsó végéből.
-He? Ja... kissé elkalandoztam. -magyarázkodott a férfi. Valóban kissé túlgondolta a dolgot. :-)
-Nem is tudom, mivel hálálhatnám meg a segítségét. -folytatta a nő.
-Hát nekem lenne pár ötletem. -vágta rá a kapitány.
-Mit szólna mondjuk...
-Igen? -biztatta kaján vigyorral a nőt.
-Nem, az nem jó. De tudok adni 2 zsák válogatott vacakot. Mit szól?
-2 zsák válogatott vacak... Ja, ez jól hangzik... Annak most jó ára van. -mondta a férfi csalódottan. -De ne verje magát költségekbe! Én úgyis erre jártam. Máshogyan is köszönetet mondhat. -javasolta a férfi egy erőteljes kacsintás kíséretében.
A nő a szemébe nézett és elmosolyodott.
-Maga egy Zigazi férfi. Más bezzeg megkérné az árát. -mondta a nő.
-Mindig arra törekszem, hogy mindenki jól járjon. -bizonygatta a kapitány.
-Hát, kedves kapitány... Az istenek fizessék meg a jóságát! Most pedig, ha megbocsát, nekem indulnom kell. Várnak a gyerekek és a férjem. -jelentette ki a nő.
A kapitányt hideg zuhanyként érte az információ, miszerint a nő már foglalt. Finoman szólva...
Szóhoz sem jutott, csak a száját tátotta, miközben a nő kitessékelte a légzsilipen. Valójában, ha képes lett volna, sem tudott volna szóhoz jutni, mert a nőnek be nem állt a szája. Csupa érdektelen, számára jelentéktelen információt osztott meg az áruszállítás (Egyébként általa is jól ismert.) nehézségeiről, a családjáról, a férje elviselhetetlen rokonairól, stb.
-Na, istenek áldják! És még egyszer kösz! -tette még hozzá, majd egy gombnyomással lezárta a zsilipajtót.

;-)

Az ellopott Föld

-Úticél rögzítve. -hangzott az irányítópultból a navigációs computer mondata.
-Jó... Térváltás, 3-mas fokozat. -motyogta a kapitány, miközben bepötyögött valamit a pult érintőképernyőjén.
Az ütött-kopott űrhajó körül létrejött a szubtér-buborék, melynek segítségével megkerülhetővé vált a kozmikus sebességhatár, a fénysebesség. Nem a hajó mozgott, hanem maga a tér, ezáltal fényévnyi távolságokat tehetett meg néhány nap alatt.

Csaknem két évszázada már, hogy az emberiség maradéka földönfutóvá vált egy idegen naprendszerben. A kifejezés, hogy földönfutó, a tények ismeretében kissé ironikusan hangzik, hiszen a Föld elveszett, már nincs is min földönfutónak lenni. 
Mire az emberiség észbe kapott, már túl késő volt. Az évezredeken át tartó UFO-észlelések, elrablások igaznak bizonyultak. Legalábbis a nagy részük. Civilizációnk hajlana óta figyeltek minket, több ezer éven át szövögették a nagy tervet. Végül, mikor az Ember először lépett ki a csillagközi térbe, nem vártak tovább és megtették. Egy hihetetlen teljesítményű teleportáló segítségével kicserélték a Földet egy hasonló méretű, tömegű, de élettelen bolygóra. A másodperc törtrésze alatt lezajlott az egész. A kormányok persze azonnal tudták, hogy valami nincs rendben, de az emberek többsége nem vett észre semmit. Esetleg néhányuknak gyanússá válhatott, hogy a Hold másképp néz ki és a csillagok sem olyanok, mint eddig. Aztán megmutatta magát az ellenség. Kevés, csak néhány ezer túlélő maradt, akik szétszóródtak ebben az idegen világban, valahol a galaxis egy másik szegletében.
Az idegenek pedig benépesítették az ellopott Földet, melyet beillesztettek egy hozzájuk közelebb eső naprendszerbe.
A maradék emberiség lenézett fajként küzdött az életben maradásért. Nem az őket idehurcoló szürkék üldözték őket, csak sehol sem látták őket szívesen. A kapitány azon szerencsések közé tartozott, akiknek sikerült beilleszkedniük az új világba. Ez általában azt jelentette, hogy saját, vagy bérelt szállítóhajókkal vállaltak fuvarozást veszélyes útvonalakon. Ezzel egyeseknek sikerült némi anyagi biztonságot teremteniük, mások csak simán odavesztek a végtelen űr mélyén.

Rozzant hajójával egy másik szállítóhajó felé igyekezett. Egy kolléga, azon belül is egy szemrevaló nő küldött rövid, ismétlődő üzenetet a vészfrekvencián. Azelőtt sosem látták egymást, de van itt, kint egy íratlan szabály: mindenki köteles segíteni a másiknak, ha módjában áll.
Ahogy közeledett a nő hajója felé, úgy vált egyre izgatottabbá. Vajon, épségben van még? Esetleg a hajójából ki lehet szerelni néhány használható alkatrészt? Így működnek itt a dolgok. Ha életet nem, legalább értéket mentsünk! ;-)

Kényszerpihenő a Rozs'Da-rendszer második bolygóján :-)

-Ocsmány egy hely... -jegyezte megy a kapitány, amint lelépett hajója rámpájáról és megcsapta az orrát a párás, bűzös levegő. Mutatta már szebb arcát is ez a város, vagy micsoda, de most még valami barnás színű csapadék is esett. A rossz idő ellenére nagy volt a nyüzsgés. Mindenféle idegen lények (humanoidok és egyebek) töltötték meg a széles utcákat. Percenként szállnak le-fel a legkülönbözőbb fajtájú és állapotú űrhajók. Ez Pot So'ya City, a szektor egyik legjelentősebb feketepiaci központja. "Amit itt nem lehet beszerezni, az nem is létezik." Vélekedtek róla sokan. Nem egy ideális nyaralóhely, de a kapitány sem szabadságra jött ide. Távirányítással visszazárta a rámpát, fejére húzta a többé-kevésbé víztaszító csuklyát és hamar elvegyült a tömegben. Bár napok óta szüntelenül esett, szinte sehol nem volt sár. Az infrastruktúra régi volt ugyan, de még működött. Elvezette a csapadékot. Hogy hová, azt talán már senki sem tudta, de nem is érdekelte különösebben az ittenieket. A lényeg, hogy nem kellett bokáig gázolni a rozsdaszínű sárban. Merthogy itt minden a rozsdáról szólt, ezt már első ránézésre megállapíthatta a legfelületesebb járókelő is. Ezrével álltak halmokban a leselejtezett gépek, járművek. Hogy milyen módon kerültek ide, azt senki sem firtatta. Épp ez adta meg a hely különös jelentőségét. Fölösleges adminisztráció és kérdezősködés nélkül hozzájutni az ócska bányagépalkatrésztől egészen a legújabb fejlesztésű térhajtóművekig. Utóbbiak nyilván lopottak voltak, de az idejáró vásárlóközönség számára ez a sokadik szempont volt.
Úgy 30 percnyi gyaloglás után egy hatalmas hangár körvonalai rajzolódtak ki, a bejárat fölött villám-kék neonfelirat hirdette a... Mit is? Ismeretlen nyelven íródott, talán nem is szöveg, hanem csak egy cég-logó. Mindegy. Ez lesz az. Lehajtotta a szétázott rongyot a fejéről. Nem bizonyult vízállónak, legalábbis az itteni csapadékot ügyesen magába szívta. Kellemetlen, vasoxid-szag áradt mindenből. Belépett a hatalmas ajtón, mely résnyire mindig nyitva áll. Odabent idegen humanoidok és ipari droidok sürögtek. Első ránézésre lehetetlen volt megállapítani, hogy szétszedni vagy összerakni akarják azt a jó 50 méter hosszú űrkompot, a placc közepén.
Még ideje sem volt szétnézni, máris elé gurult egy ütött-kopott droid. Ez nem dolgozó volt.
-Üdvözöljük a Sefműhelyben! Ami ritka, azt azonnal szállítjuk, a lehetetlenre 2 percet várni kell! -harsogta az előre beprogramozott marketingdumát.
-Seftes... Őt keresem. -mondta a kapitány. Seftes régi ismerőse volt, számos alkalommal húzta már ki a sz*rból olcsó, bontott alkatrészekkel, amik segítettek életben tartani szakadt űrhajóját.
 -Értesítettem. Kérem, várjon. -rövid csend következett, ezalatt a belső, vezeték nélküli hálózaton keresztül kommunikált valakivel/valamivel. -Kövessen, fogadja önt. -folytatta a robot.
Égett műanyag és különféle vegyszerek bűze terjengett a szűk folyosón, ami az iroda felé vezetett.

2 órával később...

-Mi a lószart itattál velem? Még mindig marja a gyomrom. -méltatlankodott a kapitány. A viszontlátás örömére iszogattak egy kicsit az egyik helyi párlatból.
-Sárnak hívjuk! -röhögött Seftes. A nagydarab, zöldbőrű humanoid szeretett gusztustalan neveket adni ételeknek, italoknak, melyek egyébként sem voltak túl étvágygerjesztőek.
-Úgy is nézett ki. -köpött egy hegyeset a kapitány.
-Itt van, amit keresel. -állt meg Seftes egy konténer mellett. A kocka alakú, bordázott falú műanyag doboz akkora volt, mint egy 4 személyes, zzététiai mentőkabin. Oldaláról gondosan lekapargattak mindenféle feliratot. Ez csak egyet jelenthetett: az áru lopott és valószínű, hogy a birodalom, vagy valamelyik regionális hadúr tulajdona volt. Senki sem szerette volna, ha híre megy, hogy a tőle eltulajdonított szajré épp itt pihen. Jó eséllyel órákon belül megjelent volna az embereivel és rommá löveti az egész kócerájt.
-Befér a hajómba? -méregette a kapitány.
-Hát persze! Alaposan ki van bélelve. Maga a cucc csak negyed ekkora. -magyarázta Seftes.
-Mit tud a kicsike?
-Megerősített páncélburkolat, adaptív vezérlés. És, ami a legjobb... A pajzsgenerátort egy független energiacellából táplált pajzs védi. Dupla védelem. -hencegett Seftes. Láthatóan büszke is volt legújabb szerzeményére.
A kapitány elismerően füttyentett, mintha csak egy bomba nőt látott volna meg az utcán, miközben haverjaival iszogat.
-Drága lesz? -érdeklődött az árról.
-Elég drága. -bólogatott a zöldbőrű.
-A gatyám is rámegy?
-Még a gatyád is.

Végül megállapodtak egy egész tekercs Faramuciban és néhány konténer finomított Semmiriumban.

 Az új védőpajzs immáron teljes körű védelmet biztosít minden támadás ellen.

Szemét

Ez minden, amire igény van. Bulvár, botrány, pletykák, tehát médiaszemét. Nem elég érdekes, amit írok és a Zemberek általában nem is szeretnek olvasni. Kényelmetlen, időigényes. Jó fogyasztóhoz méltón falják a tévéből rájuk zúdított szemetet. Jó így nekik. Nem kell gondolkodni.

Társkeresős blog: Mindenféle dologgal lehet nézettséget növelni, kvázi sikeresnek lenni. A tartalom nem szerepel a komponensek között. Van egy csitri, aki megállás nélkül osztja az észt és kattintanak is rá rendesen. Azzal az élettapasztalattal... hát, hogyne. :D Nagy volt az arca, hogy ő milyen igényes a helyesírására. Én finoman céloztam rá, hogy akadna még tenni való ezen a téren. Másnapra szó nélkül letiltott. Nem esett le neki azonnal a húszfilléres. :-) Kicsit tovább gondolta magát, mint ami, de sebaj. Majd kinövi, hisz gyerek még. Viszonylag dekoratív külseje miatt nézik ennyien (Nekem ugyan nem jön be, de hát...). Gondolom én... Akad még ott fiatal csaj, akit alig olvasnak, pedig értelmesebb, és érettebb gondolkodású (Nem csak annak hiszi magát.). Ja, hogy kevésbé szép? Vannak korosabb nők, akik nem találnak megfelelő szexpartnert és ez feltétlenül a nagyközönségre tartozik... :P Tény, hogy ezzel is lehet olvasókat gyűjteni.
Van sejtelmesen titokzatos visszatérő, aki nagyon üzenni akar valamit. Csak ő tudja, hogy mit. Kétsoros bejegyzéseit százak "olvassák". Jó a fotója, mellesleg. Itt megjegyezném, hogy nekem nem az esetem.
És végül, de korántsem utolsó sorban, van a jól író, emészthető stílusú harmincas. Megsúgom, én majdnem beleestem. De aztán mégsem. :D Arra a nőre emlékeztet, akiről oly sokat írogattam ezeken az oldalakon (Róla már rég nem írtam. Ez azért van, mert lezártam a dolgot. Sajnálom azt a 2 évet, amit egy olyan nőre vesztegettem, aki méltatlan bármiféle őszinte érzelemre, nem hogy szerelemre. Képtelen lennék szóba állni vele és ez így van jól.). Szóval pont annyira ismerem, hogy feltételezzem róla, csak használna, aztán eldobna, mint egy mocskos rongyot. Ez nekem nem hiányzik. Amúgy pedig jó arc lenne. Néha azon kapom magam, hogy megnézem, online-e. Attól tartok, rossz útra léptem. :O :D
Miért vonzódom én az ilyenekhez?
Ja, még vannak speckó olvasó-típusok is. Kapom a "rajongói levelet", hogy mennyire szereti olvasnia  naplómat és hogy bír engem (Ismer tán?). Küldöm az udvarias választ, amiben megköszönöm. Ja, nyilván ez valami kezdeményezés akart volna lenni. De 1. én soha nem kedveltem a rámenős nőket. Ha nekem tetszik valaki és el tudom képzelni vele az életem (Mindig elképzelem, bocs. Mekkora hülyeség előre lezongorázni... Általában semmi nem lesz belőle.), akkor kezdeményezek én. 2. ha az illető nem jön be külsőre, akkor hiába minden. Nos, az ilyenek onnan kezdve rá sem néznek a naplómra. Ennyit az őszinteségről. :D
Valakivel meg leveleztem napokig, aztán nem válaszolt többé. Komolyan azt várja, hogy fussak utána? Bocs, de ha ennyi idő alatt nem lehet valakit megfogni, akkor minek a szaladás? :P Az történt, hogy nem volt elég érdekes a csaj (Mondjuk ki: unalmassá vált a társalgásunk.) és én sem brillíroztam ilyen körülmények közt. Szóval kaptam még egy szívet tőle ezen a Valentin napi förmedvényes játékon, a társkeresőn, amit viszonoztam, de semmi több.
Egyelőre a blogolás és a kis történetek, amiket írás közben találok ki, jelentik a fő kapcsolódási pontot a társkereső oldalhoz. Különösebb keresgélő tevékenységet hónapok óta nem folytatok.