A minap egy ismerősöm a facebookon lájkolt egy írást, ami kb. 15-20 mondatban pocskondiázta a magyarokat, hazánkat. Néhány részigazság volt benne, de alapvetően egy rosszindulatú, öngyűlölő cikk volt, ami egy bizonyos társadalmi rétegre akár igaz is lehet. Akkor nem volt időm kimásolni, most meg nem találom. Korábban is találkoztam már hasonlóval, kering a neten, mint gólyafos a levegőben. Ilyeneket tudhatunk meg belőle, hogy pl. a "titeket, magyarokat a világon mindenhol utálnak" (Így, többesszám második személyben és a sok proli még tetszikeli is. Igazából ezzel a reakcióval támasztják alá az írásnak pl. azt az állítását, miszerint a magyarok kishitűek, pesszimisták és ott ekézik egymást is, ahol tudják.)
Szerettem volna úgy reagálni erre, hogy itt áll az eredetije is szó szerint bemásolva (Ha esetleg valaki ismeri és megadna egy linket, azt utólag beilleszteném.), de ennek híján is erős késztetést érzek, hogy helyretegyem.
Óriási szerencsénk, hogy Magyarországon kívül minden más országban kolbászból van a kerítés, mert így legalább az elégedetleneknek van hová menekülniük erről a szar helyről. Köszönhetően annak, hogy a magyarokon kívül mindenki szívesen látja az idegeneket, szinte biztos, hogy akár a németek, akár a franciák, angolok, svédek, stb. örülnének nekik. Leülnének vele egy finom kávéra és őszinte megértéssel hallgatnák szüntelen panaszait arról a hátrahagyott koszos pocsolyáról, ami olyan szar hely, hogy ott lehetetlen élni. Csatlakozni bármely más nemzethez, hiszen őket senki sem utálja, sőt! Mindenki szereti a világ összes népét, nemzetét, csak a magyarokat utálják. Megértően bólogatnának és magukhoz ölelve azt súgnák fülébe, hogy "most már jó helyen vagy, megosztjuk veled 70 év munkájának gyümölcsét. Mostantól egy vagy közülünk. Nagyon hiányzott ide valaki, aki ilyen elszántsággal képes panaszkodni saját honfitársaira." Vagy mégsem?
Megmosolyogtató, hogy egyesek azt hiszik, létezik olyan nép, ország, amit mindenki szeret. Hogy lehetne szeretni egy országot, egy népet? Ha szeretjük a lengyel II. János Pál pápát, akkor szeretjük az összes lengyel gyilkost, pedofilt, erőszaktevőt is? Vagy fordítva? Akik ezt a hülyeséget (az említett írást) kitalálták, azok szerint az minősíti az embert, hogy melyik országba született? Nem pedig egyénenként kell ezt megítélni? Emlékszünk, hogy a bukott riporter Frey Tamás arról panaszkodott, hogy mennyire "ciki külföldön magyarnak lenni Orbán politikája miatt". Ha azok a külföldiek, akiknek Frey annyit ad a véleményére, akkora kultúremberek, akkor nem kell attól félnie, hogy őt személy szerint megbélyegzik hátrahagyott hazája miniszterelnökének politikája miatt. Ha mégis ezt teszik, akkor talán nem is különbek azok a nyugati emberek, vagy csak nem az ottani prolikkal kéne barátkoznia!
Felelősségteljes, tettre kész gondolkodásról árulkodik az is, hogy ők innen elvágyódnak egy jobb helyre. Vajon az a "jobb hely" mitől lett jobb? A jólét csak úgy lett magától, mert az ottaniak olyan kiválóak, hogy ez már benne volt az alapcsomagban? Ha ezek valamelyik nyugati országba születtek volna 40-70 évvel ezelőtt, megtapasztalták volna, hogy az erős országért dolgozni is kell. A jólét nem történik meg magától. Itt sem kéne mást tenni, csak dolgozni és nem arra várni, hogy a problémáinkat más oldja meg helyettük. Ezt sem Brüsszel, sem Budapest nem fogja megtenni. Kin múlik, hogy Magyarország szar hely lesz-e, vagy jó hely? Csakis az itt élőkön! Kifogások helyett a kezünkbe kell vennünk a sorsunk irányítását, mert Brüsszelből, Berlinből, Budapestről is megteszik ezt helyettünk, de abban nem lesz köszönet. Abból csak minimálbér lesz. Attól sem lesz Magyarország jobb hely, hogy büszkén pózolunk vele, mennyire nem kíméljük a főnök által ránk bízott céges autót, hogy csaljuk el a munkát, mert nem vagyunk érte megfizetve. A legfontosabb, hogy magadra vagy utalva! Senki sem fog rajtad segíteni. Senki sem érti, miért neki kéne megoldania a te életed is.
Nem kell szégyenkezni a rántott húsos szendvicsek miatt (Már ilyet is olvastam olyanoktól, akik szerint valószínűleg ez szeretni való kulturális sajátosság lenne, ha bárki más csinálná.). A külföldiek előtt büszkén vállalt öngyűlölet miatt kellene szégyenkeznünk, a saját hazájukra büntetőeljárást kérő aktuális ellenzéki politikusok miatt kellene szégyenkeznünk. A szánalomra hajtunk? Mert azt megkapjuk, ha ilyeneket csinálunk. De ez kell-e nekünk?
Ahogy mondani szokták: "A szánalom ingyen van, az irigységért dolgozni kell!"
